A skótok svéd gólkirálya

Vasárnap délután – tehát nagyjából egy időben a már rég bajnok Porto bragai, vélhetően örömjátékot hozó vendégszereplésével – a Celtic a skót bajnokság utolsó fordulójában megpróbál majd annyi góllal nyerni a Kilmarnock otthonában, amennyivel egyáltalán lehetséges. A Glasgow-ban a Dunfermline-t fogadó Rangers pontszáma és gólkülönbsége ugyanis megegyezik a "katolikusokéval”, de lőtt góljainak száma eggyel több.
A várható gólversenyfutásban tehát minden szem Larssonra szegeződik, elvégre a szezonban – nem először – ő a legjobb mesterlövész skót földön. Öszszesen 42 találatnál jár, ebből 28-at a ligában, 11-et az UEFA-kupában szerzett. Arról nem is beszélve, hogy, mint tegnapi számunkban már megírtuk, szerda este jubilált, hiszen 254. meccsén 200. és 201. gólját érte el zöld-fehér mezben. Ez elképesztő szám, mert csupán hat éve igazolt a Celtichez, és bár több ízben is sérült volt, bőven harminc fölött termelt minden idényben. Két éve meg sem állt 53-ig, amivel az európai Aranycipőt is elnyerte. Mindennek fényében már szinte nevetséges összegnek tűnik az a 650 ezer font, amit jelenlegi klubja annak idején kifizetett érte a holland Feyenoordnak…
A különböző nemzeti bajnokságok mindenki számára nyilvánvaló eltérő színvonala miatt nem ez a létező legkorrektebb statisztika, de az érdekesség kedvéért vessük össze "Henke” meccs/gól átlagát a szigetországban ügyködő csatárokéval! Nos, a három legjobbnak tartott támadó közül csak egy előzi meg a felnőttek közötti debütálásától mostanáig 0.59-es mutatót produkáló svédet: Ruud van Nistelrooy 0.60-nal áll előtte, míg Michael Owen 0.54-gyel, Thierry Henry pedig 0.40-nel büszkélkedhet. Persze, hogy a számokkal mennyire óvatosan kell bánni, jól mutatja, hogy a válogatott mezben már más a helyzet: ebben az öszszevetésben Larsson a negyedik helyre szorul, mivel csak minden harmadik öszszecsapáson volt eredményes.
Ez értelemszerűen a legkevésbé sem érdekli a szurkolókat, akik azt látják hétről hétre, hogy "Henrik királyukat” nem tudják tartani a védők. És nem csak a Livingston vagy a Motherwell védői, de adott esetben a Porto válogatott bekkjei sem. Ahogy az első gólnál felment fejelni, és hihetelenül precíz mozdulattal a túlsó kapufához irányította a labdát, az varázslatos volt. Eleve nagy dolog, hogy a fejeseivel képes kitűnni, mert se nem magas (178 cm), se nem különösebben erős testalkatú (72 kg). Viszont az emelkedése magasugróéra hajaz, és pompásan helyezkedik. Utóbbit a második egyenlítés alkalmával bizonyította, amint a semmiből feltűnve egyedül maradt a légtérben, és bebólintotta a másodikat. Meg aztán ne feledjük: a főleg védekező, kontrákra játszó csapatában jóformán ő volt az egyetlen (Maloney beállásáig), akinek elképzelése volt róla, miként kellene megközelíteni a kaput.
Nem véletlen, hogy a BBC honlapján – meglehet, csipetnyit elfogultan – kilences osztályzatot adtak neki, trénere, Martin O'Neill meg így kommentálta a góljait: "Világklasszis produkció egy világklasszis futballistától”.