RITMIKUS GIMNASZTIKA

Helyszín:Galaci olimpiai csarnok

Időpont: 2004. augusztus 26–29.

Versenyszámok (2): egyéni összetett és kéziszer csapat

A ritmikus gimnasztika olimpiai programja

Olimpiai kvóták száma: 24 egyéni és 10 csapat (6 fő/csapat)

Versenyzők száma: 84

Indítható versenyzők egy országból: max. 2 egyéni és 1 csapat

Kvóták kiosztása: az adott országot és nem a versenyzőt illetik, kivétel a 21-24. egyéni induló és a 9-10. csapat.

A kvalifikáció útja: a 2003. szeptember 24–28. között Budapesten megrendezendő világbajnokság kvalifikál az olimpiára.

Egyéni verseny: a világbajnokság csapateredményei alapján az 1–10. athéni induló az első öt ország 2–2 versenyzője. A 11–20. induló országonként 1 versenyző az egyéni összetett alapján. A 21–23. indulót a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) határozza meg, figyelembe véve, hogy a házigazda ország 1 versenyzővel képviseltesse magát, és minden kontinensnek legyen legalább 1-1 képviselője. A 24. kvóta odaítélése az ú. n. háromoldalú bizottság hatásköre.

Csapatverseny: az 1-8. induló a világbajnokság legjobb 8 csapata, a 9–10. indulóról a FIG RG-technikai bizottságának egyeztetésével döntenek, figyelembe véve, hogy a házigazda ország képviseltesse magát, és legalább három kontinens indítson versenyzőt. Ezek megléte esetén a vb-sorrend a döntő, holtverseny esetén pedig sorsolás következik.

Külföldi favoritok: Alina Kabajeva (orosz), Irina Csacsina (orosz), Anna Beszonova (ukrán)

Ötkarikás múlt:
Korábbi olimpiai érmesek

Az rg már a negyedik neve a sportágnak

A ritmikus gimnasztika (rg) hagyományosan női sportág, bár Japánban már a férfi rg-nek is vannak hagyományai, de az olimpiai programban természetesen csak a női versenyszámok kapnak helyet. Igen, félreértés ne essék: ritmikus gimnasztikáról beszélünk, hiszen a sokak által ismert, és fennen hangoztatott ritmikus sportgimnasztika (rsg) megnevezés hivatalosan 1998-tól nem létezik.

A torna e szakágának versenysporttá szervezése – művészi torna néven – egyébként a Szovjetunióban kezdődött meg 1936-ban, Magyarországon pedig a II. Világháború után, 1948-ban indult be a művészi torna oktatása a TF-en, ahol a képzésben már kéziszereket is használtak. Kéziszercsapatunk legnagyobb sikerét 1956-ban, a melbourne-i olimpián érte el, a magyar hölgyek aranyérmet nyertek az akkor még szertorna keretein belül megrendezett versenyen. Ez a versenyszám aztán 1956 után lekerült az olimpia műsoráról. A Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) viszont 1961-ben úgy döntött, hogy saját rendezésű világeseményein helyet ad a szakágnak, ezúttal modern gimnasztika néven. Érdekesség, hogy a sportág első világbajnokságának 1963-ban Budapest adott otthont, de ekkor még csak egyéni versenyeket rendeztek. 1967 óta a vb-ken az együttes kéziszercsapatok is szerepelnek. Ennél meglepőbb viszont, hogy az első Európa-bajnokságra viszont 1978-ig kellett várni. A szakág megnevezése közben 1973-ban változott, ekkor lett modern gimnasztika helyett ritmikus sportgimnasztika, amely nevet aztán egészen 1998-ig meg is őrizte a sportág.

Sinkó Andrea pontot szerzett

A ritmikus gimnasztika önálló sportágként az 1984-as, Los Angeles-i olimpia programjára került be először (akkor még rsg néven), de 1996-ig csak egyéni versenyt rendeztek. Sportágunk erőteljes fejlődését mutatta az a fordulat, hogy Atlantában már az együttes kéziszercsapatok vetélkedőjét is beillesztették a programba. A sportág vezető nagyhatalma a hajdani Szovjetunió volt, napjainkban az utódállamok képviselői – legfőképpen az orosz rg-sek – viszik a prímet.

Az rg-versenyek lebonyolításáról feltétlenül el kell mondanunk, hogy négy szerrel dolgoznak a versenyzők (karika, labda, buzogány, szalag), az együttes kéziszercsapatok pedig egyszer 5 szalaggal, másodszor pedig 3 karikával és 2 labdával mutatják be gyakorlataikat.

Az rg 1984 óta íródó olimpiai történetében a legjobb magyar eredmény Sinkó Andrea nevéhez fűződik, aki a 1988-as szöuli olimpián hatodik helyen végzett az egyéni versenyben. A legutóbbi, sydney-i olimpiára az azóta már visszavonult Fráter Viktória kvalifikált, aki végül a 20. helyen végzett. Együttes kéziszercsapatunk nem jutott ki 2000-ben Ausztráliába.

Ami az athéni kvalifikációt illeti, sajnos sem egyéni versenyzőink, sem kéziszercsapatunk (emlékezetes körülmények között) nem szerzett kvótát a budapesti világbajnokságon. Apró reménysugár lehet a FIG-vb által kiosztott szabadkártya, de erről csak később születik döntés...

A budapesti világbajnokság hivatalos oldala

A Magyar Tornaszövetség (MATSZ) honlapja

A Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) honlapja

A FIG ritmikus gimnasztika-oldala ---- Az olimpián 24 egyéni versenyző és 10 együttes kéziszercsapat lép majd színre a budapesti kvalifikációs világbajnokságon elért eredmények alapján. Az olimpiai küzdelmek a kétnapos selejtezőkkel kezdődnek meg, az egyéni versenyzők közül a legjobb tíz, míg a csapatokból a legjobb nyolc kerül a döntőbe. Az aranyérmek sorsa az egyéni versenyzőknél négy, míg a csapatoknál két gyakorlat alapján dől el. Minden olimpiai ciklusban cserélődnek a szerek, az idén az egyéniek karika-, labda-, buzogány- és szalag-, míg a csapatok labda-, karika-, illetve szalaggyakorlatot mutatnak be. ---- OLEKSZANDRA TIMOSENKO (1972. február 18., ukrán)
Az 1998-as szöuli bronzérem után az 1992-es, barcelonai olimpián aranyérmet vehetett át. Albina Gyerjugina egyik legkiemelkedőbb tehetségű tanítványa, aki pályafutása során kilenc világbajnoki érmet szerzett, nem véletlen, hogy az 1991-es athéni világbajnokságon az "Arany Szása" nevet adták neki.


JEKATERINA SZEREBRANSZKAJA (1977. október 25., ukrán)
Már az 1993-as, alicantei világbajnokságon letette névjegyét a kötélben megszerzett aranyéremmel, az ő ideje igazán a következő esztendőben jött el, és egészen az 1998-as Európa-bajnokságig az élvonalban volt. Pályafutása során hét világbajnoki aranyérmet szerzett, a csúcspontot pedig az atlantai olimpián aratott győzelme jelentette.


ALINA KABAJEVA (1983. május 12., orosz)
Bár a sydneyi olimpián csak a harmadik helyen zárt, kétségtelenül az elmúlt fél évtized legnagyobb alakja, tudásával magasan a mezőny fölé emelkedik. Még az sem törte ketté pályafutását, hogy Irina Csascsinával egyetemben doppingvétségen érték.


JULIJA BARSZUKOVA (1978. december 31., orosz)
Irina Viner tanítványa hatalmas meglepetést keltett a sydneyi olimpián begyűjtött győzelmével, hiszen előtte egyetlen világversenyen sem sikerült nyernie. Ami nem is csoda: Barszukova 11 esztendősen kezdett el foglalkozni a sportággal, és első nagy nemzetközi bemutatkozása az 1999-es Európa-bajnokságon volt. Az olimpiai kvalifikációs vb-n a harmadik lett összetettben és kötéllel, így valóban csodaszámba ment olimpiai sikere.


JELENA VITRICSENKO (1976. november 25., ukrán)
Sokan úgy vélték, neki kellett volna győzedelmeskednie az atlantai olimpián, ám ebben a szubjektív sportágban végül "csak" a bronzérmet vehette át. 1997-ben Berlinben öszszetett világbajnok lett, míg 1999-ben Oszakában szalaggal, karikával és kötéllel diadalmaskodott, így a sydneyi játékok egyik nagy favoritjaként tartották számon, ám csak a negyedik helyet szerezte meg. ---- Együttes kéziszercsapat: Oroszország
Egyéni összetett: Julija Barszukova (orosz) ---- Ha a 2003-as budapesti olimpiai kvalifikációs vb küzdelmeit vesszük alapul, akkor kijelenthető: egyéniben és az együttes kéziszercsapatban is hihetetlen izgalmak várhatóak Athénban. Az egyéni versenyzőknél az élbolyban ma már nemcsak a két orosz sztár, Alina Kabajeva és Irina Csascsina csatájának lehetünk szemtanúi, valószínűleg nagy szerep jut majd az ukránok "hattyújának", Anna Besszonovának is. A csapatoknál orosz győzelem várható, ám beleszólhat az érmek sorsába a bolgár, a fehérorosz, a görög és az olasz válogatott is. ---- A sportág gyökerei már jelen voltak az 1928-as olimpián, hiszen a női tornán belül egészen az 1956-os melbourne-i olimpiáig megrendezték a kéziszercsapatok küzdelmeit – jelentős magyar sikerekkel. 1956 és 1984 között "pihent", alakult a sportág, és olyan világnagyságok nem jutottak olimpiai címhez, mint Irina Gyerjugina vagy Marija Gigova. A sportág első világbajnokságát 1963-ban Budapesten rendezték meg (1967-ben Koppenhágában mutatkozhattak be először az együttes kéziszercsapatok), míg a legelső olimpiáját 1984-ben Los Angelesben élte meg a ritmikus sportgimnasztika. Mivel a Los Angeles-i olimpia csonka volt, a sportág első olimpiai bajnoka egy kanadai hölgy, Lori Fung lett, ám ezt követően teljes volt a keleti uralom a sportágon belül. 1996-ban az együttes kéziszercsapat is bekerült az olimpiai programba, így azóta két aranyérmet osztanak ki a sportágban.