LABDARÚGÁS

Helyszín: Kaftacoglio-stadion (Szaloniki), Panthesszaliko-stadion (Volosz), Panpeloponnisziako-stadion (Patrasz), Pankritio-stadion (Héraklion)

Időpont: 2004. augusztus 11-28. (férfiak), augusztus 11-27. (nők)

A labdarúgótorna olimpiai programja

A résztvevők száma: 16 férficsapat, 10 női csapat (egy csapatba 18 játékos nevezhető)

A kvalifikáció útja: a rendező Görögország automatikusan indulhat, a további 15 hely elosztásáról az egyes konföderációk selejtezők útján döntenek. A selejtezők után Ázsia 3, Afrika 4, a CONCACAF-zóna 2, Dél-Amerika 2, Óceánia 1, Európa pedig további 3 csapatot (az U21-es Eb első három helyezettjét) delegálhat. A nőknél Görögország mellett Ázsia 2, Afrika 1, a CONCACAF-zóna 2, Dél-Amerika 1, Óceánia 1, Európa pedig további 2 csapatot delegálhat.

Már kvalifikációval rendelkező válogatottak:
Férfiak: Görögország (rendező), Olaszország, Szerbia és Montenegró, Portugália (Európa), Mexikó, Costa Rica (CONCACAF-zóna), Argentína, Paraguay (Dél-Amerika), Ausztrália (Óceánia), Japán, Irak, Dél-Korea (Ázsia), Mali, Tunézia, Marokkó, Ghána (Afrika).
Nők: Görögország (rendező), Németország, Svédország (Európa), Nigéria (Afrika), Brazília (Dél-Amerika), Egyesült Államok, Mexikó (CONCACAF-zóna), Ausztrália (Óceánia), Japán, Kína (Ázsia).

Címvédő: Kamerun (férfiak), Norvégia (nők)

Esélyek:
A férfiaknál az általában erős európai csapatok mellett az afrikai és a dél-amerikai együttesek lehetnek versenyben az aranyért. Meglepetés, hogy egyelőre egyetlen olyan gárda sincs a főtáblán, amelynek van olimpiai aranyérme. A legutóbbi két győztes, Nigéria (Tunézia és Szenegál is megelőzte), valamint Kamerun (Mali) is elvérzett a selejtezőkben, így megnyílhat az út más csapatok, például az utánpótlásszinten is a világ közvetlen élvonalába tartozó, három éve U20-as vb-t nyerő Argentína előtt. A nőknél az Egyesült Államok ismét favorit, mellette a világbajnok Németországra, a vb-ezüstérmes Svédországra, valamint a minden bizonnyal kijutó Kínára kell figyelni - érdekesség, hogy a címvédő Norvégia itt is elbukott a selejtezőkben.

Külföldi favoritok: Argentína (férfiak), Brazília, Egyesült Államok, Kína, Svédország (nők)


Ötkarikás múlt:

Korábbi olimpiai érmesek

A labdarúgás teljes értékű műsorszámként 1908 óta szerepel az olimpiai játékok programjában - leszámítva az 1932-es Los Angeles-i versenyt -, előtte, többek között klubcsapatok részvételével csak bemutató tornákat rendeztek (1900-ban például a brit Upton Park FC 4-0-ra verte meg a fináléban a francia UFSA együttesét). Az első "igazi" aranyérem is a futball tanítómestereié, az angoloké lett (Nagy-Britannia néven, hiszen a játékokon csak országok indulhatnak), majd megvédték a címüket, és ezzel érdemi olimpiai szereplésüket be is fejezték. Az összesített éremtáblát Magyarország vezeti, amely háromszor (1952, 1964, 1968) megnyerte a tornát, egyszer-egyszer pedig a második (1972), illetve a harmadik (1960) helyen végzett. A futballban is lemérhető, hogy az egykori keleti tömb presztízskérdésként kezelte az olimpiákat, hiszen 1952 és 1980 között más régióból érkező nemzet nem tudott az élen végezni. A nőknek az athéni mindössze a harmadik jelenésük lesz a sportágak ünnepén, Atlantában az Egyesült Államok, Sydneyben Norvégia nyert.


Lebonyolítás:
A 16 férfiválogatott négy, a 10 női pedig három (1 négyes és 2 hármas) csoportban kezdi el a körmérkőzéses küzdelmeket. A csoportokból négy-négy együttes jut be a negyeddöntőbe, attól kezdve egyenes kieséses rendszerben zajlik a torna. Több csapatsportággal ellentétben csak az első és a harmadik helyért rendeznek helyosztót.
A labdarúgótorna olimpiai programja

Linkek:
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség honlapja
Az Európai Labdarúgó-szövetség honlapja
A Magyar Labdarúgó-szövetség honlapja ---- Melyik a világ legnépszerűbb sportága? Egyértelmű a válasz. S melyik az az olimpiai sportág, amelyben - szinte utolsóként - nem indulhatnak a sportág legjobbjai? Itt is egyértelmű válasz: mindkét esetben a labdarúgásról van ugyanis szó.
A világ legkedveltebb játéka a világ legnagyobb sporteseményén csupán egy korosztályos tornával vesz részt: a férfiaknál csak a 23 éven aluliak (konkrétan az 1981. január 1. után születettek) indulhatnak, illetve a csapatok három túlkoros játékost nevezhetnek, de a tapasztalatok szerint ezzel a legnagyobb sztárok csak ritkán élnek, főleg nem várható el ez a portugáliai Európa-bajnokság évében. A két tény, vagyis a labdarúgás népszerűsége és az olimpiai torna hiányossága összefügg: a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) ugyanis nem akar konkurenciát a saját világbajnokságának, így nem engedélyezi a nagycsapatok részvételét, s mivel - a FIFA szavaival élve - az olimpiának nagyobb szüksége van a futballra, mint fordítva, a NOB nem is tud ezen a helyzeten változtatni. Vagyis az olimpián hiába játszhatnak már NBA-s kosarasok, NHL-es hokisok, hiába tekerhetnek profi kerékpárosok, a labdarúgás még mindig tiltott zóna.

1908-ban kezdődött a futball hivatalos története az olimpiákon, előtte 1900-ban és 1904-ben klubcsapatok részvételével csak bemutató tornákat rendeztek. A történeti hűség kedvéért: az első tornát 1900-ban a brit Upton Park FC nyerte, 4-0-ra verve meg a fináléban a francia UFSA együttesét. Ezután kétszer a futball tanítómesterei, az angolok győztek (Nagy-Britannia néven), majd 1924-ben Uruguay berobbant a világ elitjébe. Ezután már a labdarúgótornákon is szigorúan vették a profik kitiltását, így a hivatásosokra építő Uruguaynak a világbajnoki cím maradt, s az olimpiákon az amatőrök küzdöttek tovább. Legalábbis papíron. Merthogy a szocialista blokk államaiban papíron mindenki amatőr volt, így a második világháború után a szinte teljes válogatottakat indító kelet-európai országok sikere borítékolható volt a legjobbjaikat nélkülöző nyugatiakkal szemben. 1952 és 1980 között dobogóra sem nagyon tudtak férni a vörös blokkon kívüliek - erre a korra esik a magyar válogatott dicsőséges sorozata is. 1952 és 1972 között csak egyszer nem szereztek mieink érmet, az így begyűjtött három arany- (1952, 1964, 1968), egy-egy ezüst- (1972) és bronzmedáliával (1960) még mindig az örökranglista élén állunk, s egyhamar nem is kerülhetünk le onnan.

A szabályok menet közben változtak: először az amatörizmus helyett azt követelték meg, hogy a korábban világbajnokságon, vagy vb-selejtezőn szerepelt játékosok ne vegyenek részt a játékokon, majd 1992-ben bevezették a véglegesnek tűnő korhatárt. Talán ezért, talán másért, de tény: az olimpia a vb-ken nem remeklő országok vadászterülete: a volt szocialista országokról már esett szó, a legutóbbi két játékokon afrikai siker született (Pelé ezt a vb-re jósolta…), Spanyolország is jól szokott szerepelni, viszont Brazíliának sehogy sem akar összejönni a győzelem, Németországnak pedig esélye sem volt rá mostanában… Ami a tanítómestereket illeti, mivel a NOB-nak csak Nagy-Britannia tagja, az első két olimpiai megnyerése óta a részvételért sem harcolhat a külön futballozó négy ország, Anglia, Wales, Skócia és Észak-Írország - a korábbi egyesítési törekvések kudarcba fulladtak.

Hogy a hölgyekről se feledkezzünk meg: 1996 óta az athéni mindössze a harmadik jelenésük lesz a sportágak ünnepén, Atlantában az Egyesült Államok, Sydneyben Norvégia nyert - fontos azonban megjegyezni, hogy a férfiakkal ellentétben a nőknél a teljes mezőny színre lép, vagyis itt nincsen felső korhatár.

Korábbi olimpiai érmesek ---- JOSÉ NASAZZI (1901. május 24.-1968. június 17.)
A húszas években világverő uruguayi válogatott nagyszerű adottságokkal (182 cm/85 kg) megáldott védője, aki előbb hazája eddigi két olimpiai bajnoki címéből (1924, 1928) vállalt tevékeny részt, majd csapatkapitányként a sportág első világbajnokságán a csúcsra vezette csapatát. A World Soccer című magazin szavazásán - a legjobb uruguayiként - beválasztották az elmúlt század legjobb 100 labdarúgója közé.

NOVÁK DEZSÔ (1939. február 3., magyar)
Minden kétséget kizáróan a legendák közé írta magát azzal, hogy három olimpián szerzett érmet, ráadásul egy bronz után két arany következett. Előbbit 1960-ban, utóbbiakat pedig négy, majd nyolc esztendővel később gyűjtötte be. A válogatottban kilenc alkalommal szerepelt jobbhátvéd legnagyobb sikerei közé tartozik még egy VVK-diadal, egy Eb-n szerzett 3. helyezés, valamint a világválogatottba 1968-ban kapott meghívó. Edzőként ő vezetett be először, s mind ez idáig utoljára, magyar csapatot a BL-be: 1995-ben a Ferencváros szerepelhetett az elitligában.
Bővebben: Dupla arany, páratlan sikerek

BENE FERENC (1944. december 17.)
A tokiói olimpián diadalmaskodó magyar válogatott legeredményesebb játékosa, egy olimpián nála több gólt (12) senki sem szerzett. Ugyancsak 1964-ben az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára állhatott fel. Két évvel később játszott a világbajnokságon a negyeddöntőig jutó magyar csapatban, amelynek négy találatával házi gólkirálya lett. Legnagyobb klubsikereit az Újpesti Dózsa legendás csapatával érte el.

KAZIMIERZ DEYNA (1947. október 23.-1989. szeptember 1.)
A 84-szeres lengyel A-válogatott futballista az 1972-ben arany-, 1976-ban pedig ezüstérmet szerző nemzeti tizenegynek is kulcsembere volt. A müncheni diadalmenethez gólkirályi címet jelentő kilenc góllal járult hozzá. Grzegorz Latót megelőzve sokan őt tartják minden idők legjobb lengyel futballistájának. Negyvenkét éves korában, balesetben veszítette életét.