A bőség zavara a spanyoloknál

De nézzük tételesen! A délnyugat-európaiakat edző Inaki Sáez minden bizonnyal egy-két helyen változtatni fog a legutóbbi fordulóban Ukrajnából egy pontot elhozó csapatán. Feltehetően visszatér a védelem tengelyébe Iván Helguera, a Real Madrid bekkje a kijevi derbiről eltiltása miatt maradt le (ráadásul sérülés is hátráltatta), így César szorul a kispadra. A középpályán kényszerűnek is mondható csere várható, mert bár az irányítóposzton Xavi úgy veszi át Baraja helyét, hogy a Valencia játékosa a sajgó bal sarka miatt alig edzett az elmúlt napokban, viszont ha egészséges is volna, Sáez alighanem akkor is a katalánnak szavazna bizalmat, mert ő van jobb formában.
A legtöbb fejfájást a támadószektor jelenti a kapitánynak, persze azt is mondhatnánk, Sáez a bőség zavarával küzd. Először is azt kell eldöntenie, hogy egy vagy két ékkel küldi-e harcba csapatát. Az első esetben Tristán lenne elöl, Raúl pedig visszavontabban, mögötte kapna helyet, és akkor Valerón maradna ki a kezdőből (a kapitány nem szívesen szerepelteti egy poszton a két játékost, ráadásul Németország ellen tökéletesen bevált a felállás), míg a kétcsatáros szisztémában Tristán és Raúl egymás mellett játszana (mint a tavalyi világbajnokságon), és akkor a szakvezető egyik kedvencének számító Valerón Etxeberría (esetleg Joaquín), valamint Vicente mellett szerepelhetne. Egyes hírek szerint az is megeshet, hogy a kapuban Canizares felváltja Casillast, akit többen hibáztattak a Kijevben bekapott gólok miatt.
Az örmények a maguk részéről feldobódva érkeztek meg Leónba, hiszen az északírek múlt heti legyőzése azt jelentette, hogy a kaukázusi válogatott három és fél év után nyert újra tétmérkőzést. Az egyetlen kedélyrontó momentum, hogy a spanyolok által beígért tizenkét labdából csak ötöt kapott a vendégcsapat, amelynek egyik, magát megnevezni nem kívánó tagja ki is fakadt a szerinte udvariatlan húzás miatt: "Amikor 1996-ban a spanyol válogatott nálunk járt, Javier Clemente szövetségi kapitány krumpliföldnek nevezte a pályánkat, ezután ilyen rendezői hiányossággal kell szembesülnünk.”
Az északírek Belfastban javíthatnak valamit az eddigi mérlegükön (egy döntetlen, két vereség), bár a több tapasztalt játékos visszavonulása miatt alaposan megfiatalított keretnek nincs igazán jelentős sansza a görögök ellen, pláne úgy, hogy a már kétszer vesztő Otto Rehhagel-csapat számára ez a kilencven perc jelenti azt a bizonyos utolsó szalmaszálat.