Kwan ötödször is bajnok

A közönség tombolt, a szervezők pedig boldogan mosolyogtak, elvégre az egész vb-t úgy építették fel, hogy a végére kerüljön a csattanó, a hazai győzelem. Mert ugyan évek óta a nők fejezik be a világversenyek programját, épp az idén hangzott el az illetékesek szájából, hogy ideje lenne már változtatni ezen. Igen ám, de a házigazdák egyedül Kwanban bízhattak, így gondoltak egyet, és hagytak mindent a régiben. S milyen jól tették, hiszen magyar idő szerint vasárnap hajnalban a tengerentúli eredményhirdetés afféle népünnepéllyé változott. Kwan ugyanis 1996, 1998, 2000 és 2001 után 2003-ban is megszerezte a világbajnoki címet, beérve ezzel az örökranglistán olyan nagyságokat, mint a szintén amerikai Carol Heiss vagy a mi büszkeségünk, Herma Jaross-Szabó. Így már csak a norvég legenda, Sonja Henie áll előtte, ő azonban igencsak tetemes előnnyel, hiszen pályafutása során tízszer akasztották a nyakába a vb-aranyérmet.
Kwan egyébként – még mielőtt valaki arra gondolna, hogy a hazai pálya lejtett neki – megérdemelte az újabb győzelmet, mivel Rodrigo: Aranjuez című művére hat triplát tartalmazó programot mutatott be. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen felszabadultan korcsolyázott. A bonyolult lépéssorokat olyan könnyedén hozta, mintha a lábával nem is érintené a jeget, hanem egyenesen afölött siklana.
Vetélytársa, az orosz Jelena Szokolova ugyancsak kitett magáért, a Párizsi Notre Dame filmzenéjére koreografált előadásába hét háromfordulatos ugrást is beépített. Sokan azt rebesgették, ha a nyitó tripla–tripla kombináció után bevállalja a tervezett tripla–tripla–dupla sort – amely lendület híján végül nem valósult meg –, akkor nagyon nehéz helyzetbe hozza a pontozókat. Így viszont a bírák közül csupán egy látta jobbnak az amerikainál, nyolcan egyértelműen a második helyre tették.
Nem mintha Szokolova emiatt túlontúl nekikeseredett volna. Az Eb-n is ezüstérmes korcsolyázónő egyáltalán annak is örült, hogy dobogóra állhatott.
,,Másfél hónappal ezelőtt súlyos sérülést szenvedtem, ami miatt majdnem a műtőasztalon kötöttem ki. Végül úgy alakult, hogy megúsztam a műtétet, ám mindössze három héttel a világbajnokság előtt tudtam újra edzésbe állni. Úgy jöttem hát ide, hogy nem várok érmet, csupán remélem, hogy sikerülhet. Még mindig nehéz elhinni, hogy sikerült” – mondta az idei szezonban berobbanó versenyző.
A bronzéremért ugyancsak nagy küzdelem folyt, hiszen a japán Szuguri Fumie mellett kacérkodott a lehetőséggel a rövid után még holtversenyben negyedik amerikai Sasha Cohen és orosz Viktorija Volcskova is. A ,,versenyfutást” végül a japán Szuguri nyerte, igaz, a szabadon választottja korántsem volt olyan meggyőző, mint a korábbi programjai. Cohennek végül a negyedik, míg Volcskovának az ötödik hely jutott. Szintén pontszerzőként végzett még az amerikai olimpiai bajnok, Sarah Hughes, aki nem kisebb bravúrt hajtott végre, mint hogy a kilencedik helyről felugrott a hatodikra. Ehhez persze az is kellett, hogy a mindössze 16 esztendős olasz Carolina Kostner elfáradjon, és legyen bár egyértelműen a jeges világ idei felfedezettje, meg se álljon a tizedik helyig.
Sajnos Kostnerhez hasonlóan Sebestyén Júlia sem tudta megtartani a kötelező után kivívott pozícióját. Bajnoknőnk Raul di Blasio dallamaira komponált programjával két helyet csúszott hátra, vagyis összesítésben tizennegyedikként zárt. ,,Azt reméltem, hogy jobban sikerül a vébé. Az Európa-bajnoki bronzérem után arra készültem, hogy itt, Washingtonban is három jó programot mutatok majd be. Nem így történt” – összegzett kicsit szomorkásan a tiszaújvárosi sportolónő, aki azt is hozzátette, hogy nem kedveztek neki a késő esti korcsolyázások a megszokott délutáni szereplés helyett.
A washingtoni világbajnokság tehát amerikai sikerrel, de orosz fölénnyel ért véget, hiszen egy arany-, három ezüst- és egy bronzéremmel az éremtáblázatot az utóbbiak uralják.