A női kardozók budapesti Világkupájának történetét tanulmányozva kiderül, hogy a páratlan esztendők kedveznek a magyar versenyzőknek. Az első kiíráskor, 1999-ben Nagy Orsolya aranyérmes lett, és mellette még két vívónőnk került a nyolc közé. 2001-ben is volt finalistánk, 2000-ben és tavaly azonban nem.
A magyarok közül Csaba Edina nyújtotta a legjobb teljesítményt a budapesti Világkupán (Fotó: Farkas József)
A magyarok közül Csaba Edina nyújtotta a legjobb teljesítményt a budapesti Világkupán (Fotó: Farkas József)
Szóval az idén lesz döntősünk, hiszen páratlan évet írunk – gondoltuk szombat reggel, a 64-es tábla küzdelmeinek kezdetekor. Optimizmusunkat még az sem csökkentette, hogy már az elő-csatározások is hoztak számunkra kellemetlen meglepetéseket: nem élte túl a selejtezőt a világbajnoki ezüstérmes csapat két tagja, Sznopek Gabriella és Nagy Annamária, így az ő nevüket hiába kerestük a főtáblán. Ott volt viszont nyolc magyar neve, ami azért biztató… Sajnos nem sokáig bizakodhattunk. Már az első fordulóban búcsúzott a kétszeres Eb-bronzérmes Nagy Orsolya, akitől – ugye mondani sem kell – ennél többet vártunk. "Ez van… Pedig a selejtezőben nagyon jól vívtam, a hat győzelmem mellett megúsztam vereség nélkül. Most meg kikaptam a fiatal orosztól, akit mindenképp meg kellett volna verni. Az volt a baj, hogy az elején elrontottam, öt egyre elengedtem, és utána már csak megközelíteni tudtam őt, legyőzni nem” – összegzett Nagy Orsolya.
Továbbjutott viszont két fiatal, a még kadett korú Gergácz Veronika és Varga Dóra, ami dicséretes teljesítmény, valamint a vb-ezüstérmes csapat tagja, Csaba Edina. Utóbbi esetében a továbbjutást nevezhetnénk papírformának, ha fentebb nem szóltunk volna Nagy Orsolya kieséséről… Még a döntő kapujában is volt két versenyzőnk, Gergácz és Csaba, ám az utolsó akadályt egyikük sem tudta venni. Gergácz nagy csatában kapott ki jóval rutinosabb vetélytársától, Argiolastól úgy, hogy a francia 11:6-os vezetése után 12:10-re még szépített, ám a befejezés az ellenfélnek sikerült. Utolsó reménynek maradt Csaba, aki kezdetben egy-egy tus hátrányban volt amerikai ellenfelével szemben, 6:6 után csak Csaba vezetett, 11:8-ra, majd 12:9-re. Innen Jacobson kezdte szórni a találatokat, de 12:12 után megint Csaba pillanatai következtek (14:12). Egy találat hiányzott a fináléhoz, ám egy téves bírói ítélet megzavarta Csabát, és az amerikai jutott a nyolc közé. "Egyszer már vívtam az amerikaival vagy másfél-két éve, és akkor én nyertem. Tudtam, mit kell ellene tenni, és örültem, hogy őt kaptam ellenfélül. A végén nem jött be, amit elterveztem” – ismerte el Csaba. Szabó Bence szövetségi kapitány csalódottan vette tudomásul, hogy tavaly után az idén sem jutott magyar a nyolc közé. "Egy szót szólnék az előcsatározásokról is, ugyanis arra nincs mentség, hogy a vébéezüstérmes csapat két tagja már a selejtezőben kiesik – kezdte a kapitány. – Az sem magyarázható, hogy Nagy Orsolya az első fordulóban kikap egy orosz juniortól, de Orsi nagyobb versenyző annál, minthogy ebből a gödörből ne tudna kikerülni. Csaba Edina egész nap jól vívott, tiszta tusokat adott, de érthetetlen, hogy kapott ki tizennégy tizenkettőről. Számomra a verseny színfoltja a két fiatal, Gergácz és Varga Dóra szereplése.” A döntőt megtekintette Jánosi György és francia sportminisztertársa, Jean-Francois Lamour. Az egykori kétszeres olimpiai bajnok (1984, 1988) kardvívó volt irigylésre méltóbb helyzetben, hiszen három honfitársa vívását is figyelhette – sőt, a győztesnek az aranyérmet is átadhatta –, míg a magyar miniszter egyét sem.