Fekete: bronz, mint tavaly

Kétszeres egyéni Európa-bajnokunk éppen a nyolc közé jutásért vívott és 8:5-re vezetett a román Nyisztor ellen, amikor elhangzott a mesteri figyelmeztetés. Nos, Boczkó engedelmes tanítványhoz híven nem engedett ki, 15:8-ra nyert és bejutott a nyolc közé. Akkor már a finálé résztvevőjének vallhatta magát Kulcsár Győző másik tanítványa, Kulcsár Krisztián, aki Boczkóhoz hasonlóan könnyedén jutott a legjobbak közé.
Az említett két versenyzőnk fináléba jutásával már teljesült Szabó Bence álma, a szövetségi kapitány ugyanis előzetesen két magyar nyolc közé kerülését remélte. Hátra volt még Fekete Attila, aki Pönisch-sel csatázott – és meglepetésre végig a német vezetett, 4:1, 9:5, és 13:10 is volt a javára. Nedeczky György tanítványa azonban összekapta magát, egyenlített majd a győztes tust is bevitte.
Három magyar a nyolc között! Ilyen legutóbb 1982-ben fordult elő a Tokaj Express férfi párbajtőr Világkupa története során, akkor Kolczonay Ernő, Pásztor Szabolcs és Székely Zoltán jutott a döntőbe.
Három magyar – de lehetett volna több is. Ha a másik két csapatvilágbajnok, Kovács Iván és Imre Géza nem kap ki a 32 között. A legutóbbi, barcelonai Világkupa győztesét, a világranglista 25. helyén álló Kovácsot a világverőnek nem nevezhető német Wolfgang Reich, míg a világranglista 7. helyén található Imrét a ranglista 63.-ja, a svájci Benjamin Steffen győzte le.

Szóval három magyar a nyolcban, s közülük Kulcsár és Fekete összekerült. Ez a tény egyfelől rossz, de lehet jó is, mert így már biztos egy magyar érem. Mivel Boczkó a negyeddöntő első aszszójában kikapott a verseny tavalyi ezüstérmesétől, az osztrák Christoph Mariktól, nagyon jól jött, hogy utána magyar-magyar mérkőzés következett. Fekete és Kulcsár remek asszót vívott, amelyben 2:0-ra még Kulcsár vezetett, aztán Fekete átvette az irányítást, társa csak megközelíteni tudta őt, legyőzni nem.
Az élet néha ismétli önmagát – mint például ezúttal is. Az elődöntőben ugyanúgy összekerült Fekete és Marik, mint tavaly. Akkor az osztrák nyert.
– Mondtam Attilának, hogy próbálja meg nem felvenni Marik ritmusát. Az osztrák lábbal nagyon jó, csak egy ellenszere van, ha megtörik a ritmusát – árulta el a taktikát Nedeczky György edző.
A sors ráduplázott, sajnos kétszeresen is ismételte önmagát: ezúttal is Marik nyerte kettejük elődöntőjét. Az elején 4:0-ra elhúzott, utána Fekete igyekezett követni őt, 10:6-ra, 11:8-ra felzárkózott, de az osztrák vívhatott az aranyért. Fekete tavalyhoz hasonlóan az idén is bronzérmes lett.
– Nagyon dühös vagyok. Az elején türelmetlenül nekirontottam Mariknak és buta tusokat kaptam. Nagyon sokat edzünk együtt, és az edzőtáborokban rendszeresen megverem őt. Akkor majdnem zokogott is egy-egy vereség után, most pedig én zokogok… Különösen az idegesít, hogy tudom, mit kellene ellene csinálni és mégsem megy. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy a Krisztián elleni asszó sokat kivett belőlem, és ezt az állapotot kihasználta a remek fizikumú, hihetetlen állóképességű Marik. Ennek a versenynek sok tanulsága van, többek között az is, hogy kondícióban még sokat kell javulnom – mondta csalódottan a bronzérmes Fekete Attila.
Az aranyérmet az egész nap fáradhatatlanul vívó Marik szerezte meg.