A debreceni döntőbe elsőként a leendő házigazda került be

Immár hagyomány, hogy januárban – természetesen az időjárás miatt – a futballisták teremben játszanak. Az idősebbek emlékezhetnek még arra, amikor az őszi szezon vége és tavaszi szezon eleje között a Képes Sport-Kupa vagy éppen a Focifarsang jelentett szórakozást a labdarúgást kedvelőknek – ám a kilencvenes években már nem volt divat a profi csapatok terembajnoksága. Az utóbbi években azonban elkezdődött valami, amely mára százmillió forint költségvetésű eseménnyé nőtte ki magát.

Talán érdemes megvizsgálni gazdasági szempontból, hogy mitől lett ez a rendezvény ilyen sikeres. Erről talán az a Gelei Károly tudhat a legtöbbet, akit a drukkerek annak idején egészen más poszton, nevezetesen kapusként ismerhettek meg. Gelei a Csepel, a Kispest, a Vác, a belga Antwerp, a Pécs, a Szolnok és a Tatabánya játékosa volt, ma pedig a terembajnokságot szervező Magyar Labdarúgóliga (MLL) alkalmazottja. Talán furcsa, hogy egy egykori futballista aktív pályafutásának végén ilyen munkát vállal…

"Nekem ez cseppet sem volt váratlan – mondta Gelei Károly. – Amikor Belgiumban szerepeltem, akkor testközelből ismerhettem meg az üzleti alapú profifutball titkait, és már akkor is érdekeltek a sportág gazdasági szervezési ügyei. Mondhatom, szerencsém volt, mert a klub akkori elnöke látva érdeklődésemet, gyakran beszélt velem ezekről a témákról, s úgy éreztem, van is affinitásom ezekhez az ügyekhez.”

Belgiumból hazatérve Gelei Károly a szupercsapat pozíciójára áhítozó Pécs tagja lett, de a baranyai tervekből csak kevés valósult meg.

"Nagy csalódás volt az nekem – folytatta az egykori kapus. – Akkor jöttem rá, hogy nem szabad az egzisztenciát csak és kizárólag a futballkarrierre építeni, ezért, főképp a belgiumi indíttatástól vezérelve, alakítottam egy sportmarketing céget. Ennek a vállalkozásnak a futballal kapcsolatos tevékenységek tartoztak a profiljába, előfordult, hogy a Videotont, a III. Kerületet vagy éppen a Tiszakécskét összehoztam külföldi cégekkel, amelyek aztán öltöztették ezeket az együtteseket, de sok más feladatot is vállaltunk. A cég jól ment, olyannyira, hogy a futballt abba is hagytam, de aztán egy szolnoki hívásra igent mondtam, és visszatértem a kapuba. Azonban a játék mellett már nem hanyagoltam el az üzletet sem, és ez így volt akkor is, amikor Tatabányára kerültem. A lényeg ebből talán az, hogy kapcsolatba kerültem több csapattal is, így amikor a néhány éve megalakuló Magyar Labdarúgóliga a futball gazdasági oldalát ismerő, vagy abban szívesen dolgozó embert keresett, úgy gondoltam, hogy ez lehet a nekem való feladat. ”

Nos, ez jó döntés lehetett, mert Gelei Károly az MLL marketingigazgatója, bár ő maga azt állítja, talán nem is a titulus a fontos, hanem az, ha az embernek értelmes feladata a munkájának célja legyen. Ez csak azért lehet érdekes a Borsodi Terembajnokság kapcsán, mert ezt az eseményt a liga megalakulása óta az MLL szervezi, így az esemény létrehozásában, lebonyolításában Gelei Károlynak is fontos szerepe van.

"Divatos szóval élve akár azt is mondhatnám, hogy ez a terembajnokság egy vándorcirkusz – fejtegette a szakember. – Mégpedig egy olyan cirkusz, amelyik városról városra jár. Természetesen az a cél, hogy minden helyszínen telt ház előtt rendezzük meg a mérkőzéseket, és a közönség jól érezze magát. A bajnokság évről évre lépett előre, fejlődött, erősödött és ma már ott tartunk, hogy elmondható: a Borsodi Terembajnokság költségvetése eléri a százmillió forintot.”

A szurkoló, aki helyet foglal a csarnokban és végignézi a meccseket, talán nem is gondol bele, mekkora szervezőmunka kell ahhoz, hogy ez a viadal (és a kifejezés ezúttal valóban szó szerint értendő) tető alá kerüljön. Gelei Károly szerint egy komplett műsort kell alkotni, ahol percnyi pontossággal meghatározzák még azt is, hogy a táncos lányok mikor fussanak ki a közönség elé, és meddig tartson a bemutatójuk. Jelentős költséget jelent a műfüves talaj szállítása és lefektetése, az esemény nyugodt lebonyolítását segítő biztonsági szolgálat alkalmazása, no és persze az igen jelentős pénzdíjak kifizetése.

E ponton az interjú néhány percre félbeszakadt, hiszen néhány órával az első nyíregyházi játéknap előtt a marketingigazgatót az ügyben riasztották, hogy az egyik hirdető cég nevét tartalmazó molinó nem érkezett meg Nyíregyházára. Ekkor azonnal tapasztalhattuk, hogyan is zajlik ilyenkor az ügyintézés. Nos, nagy titkok nincsenek. Néhány telefonnal, kellő határozottsággal és céltudatos szervezőmunkával Gelei Károly gyorsan orvosolta a problémát.

"A kiadásokról már esett szó, míg a torna legfőbb bevételi forrása a televíziós jogdíjból származik – folytatódott a beszélgetés. – A bajnokság legnagyobb támogatója a névadó Borsodi Sörgyár, és a jegybevételről sem szabad elfelejtkezni, emellett számos kisebb cég támogatja az eseményt.”
Ami az egész történetben a legérdekesebb: noha magyar futballcsapatok részvételével tervezett magyar versenysorozatról van szó, meghökkentő leírni, hogy a rendezvény nyereséges. Gelei Károly szerint már egy évvel ezelőtt is az egyenleg bevételi oldalán szerepelt nagyobb szám, és szinte biztos, hogy ez idén is így lesz. Úgy fest tehát, hogy az MLL által sokat emlegetett üzleti alapú labdarúgás (amely természetesen azt jelenti, hogy a sportág úgymond saját termékét eladva termeljen profitot) a holtszezonban a terembajnokságban már megvalósult. Hogy miért nincs ez így a klaszszikus, nagypályás bajnokságban, az talán az újság terjedelmét is meghaladó elemzés témája lehetne, de a magyar futballért aggódók talán örülnek az apróbb részsikereknek is.

És csak remélni lehet, hogy ha labdarúgásunk kicsiben már tud nyereséget termelni, talán egyszer nagypályán is képes lesz rá.A csoport gólkirálya Havrán József 3 találattal.