Fogyókúrával kezdte az évet

– Ez az első alkalom, hogy az ünnepeket négy kiló mínusszal zártam – mondja vidáman Sike József. – Igaz, most sem jószántamból fogytam le, a mandulaműtétem volt a ludas. Régóta kínlódtam már vele, többször begyulladt, és mint kiderült, számtalan betegeskedésemnek volt az oka. Nem húztam hát tovább az időt, hanem kapva kaptam a lehetőségen, és karácsony előtt kés alá feküdtem.

– Hogy stílszerű legyek, ezek szerint lőttek a válogatott finomságoknak.

– Arról valóban nem tudok beszámolni, milyen is volt a töltött káposzta, vagy a bejgli. Vagyis azt láttam, hogy klasszul néztek ki, de itt számomra véget is ért a dolog. Az a kis hideg tyúkhúsleves, amit végül bekanalaztam, viszont kifejezetten simogatta a torkomat.

– Sokáig lábadozott a műtét után?

– A műtét maga nem volt különösebben vészes. Bezzeg utána! Az első kortyoknál garantáltan láttam a komplett Tejútrendszert. Az evés még ennél is gyalázatosabban ment, a hároméves gyerekem többet elpusztított az asztalról, mint én. Szilveszterre aztán nagyjából rendbe jöttem, jól ki is buliztam magam örömömben.

– Az étvágya és a jó kedve tehát viszszatért. Mikor látogat le újra edzésre?

– A jövő héten muszáj lesz, mert a hónap közepén versenyem van. Méghozzá hazai pályán! El sem hiszem. Ezer éve készülök már Szegeden, de először tudok majd itt versenyezni. Jó lenne, ha a későbbiekben többször megismétlődhetne ez a kezdeményezés.

– Mitől függ?

– Gondolom elsősorban attól, hogy a rendezvény elnyeri-e a tetszését a többieknek. Jelentkezőkben mindenesetre nincs hiány, vagyis elvileg minden együtt van ahhoz, hogy jól sikerüljön az első próbálkozásunk.

– A jelentősebb nemzetközi megmérettetésekre meddig kell várnia az új szezonban?

– Májusig. Akkor indul Guatemalában a Világkupa-sorozat.

– Nincs az túl későn?

– Nincs, szerintem pont jó. Rá lehet pihenni a fontosabb viadalokra. Tavaly túlzottan zsúfolt volt az év, a mostani valahogy jobban tetszik.

– Azzal együtt, hogy a máskor kora tavasszal aktuális légfegyveres kontinensbajnokság most késő őszre esik?

– Igen, habár az nem a legszerencsésebb, hogy a rákövetkező évben ismét tavasszal lesz az Európa-bajnokság, hiszen a kettő között csak néhány hónap telik el.

– Arról lehet tudni, miért kellett áttenni novemberre az Európa-bajnokságot?

– Úgy hallottam, ezzel nekünk, európaiaknak akartak kedvezni. Hogy ezúttal az utolsó kvótákat ne az ázsiaiak, meg a dél-amerikaiak, hanem mi szerezhessük meg.

– Ugye azért nem akar addig várni?

– Nem bizony, az első adandó alkalommal szeretném meglőni a kvótát.

– Vagyis újra Guatemalában.

– Jó lenne. Nehéz ügy lesz, de ígérem, igyekezni fogok. Most cseréltem távcsövet, talán ez a kis plusz is hozzájárul majd a sikerhez.

– Mennyiben különbözik az új a régitől?

– Ez az úgynevezett világító tüskés csodatávcső, amelyet például a teljes német csapat használ. Na és rajtuk kívül még jó néhányan a mezőnyből. Már Győrben ki szerettem volna próbálni, de arra az év végi versenyre nem tudtam elmenni a műtétem miatt. Így aztán hazai pályán, vagyis Szegeden vetem be először. Meglátjuk, milyen sikerrel.

– Mielőtt valójában elkezdődne a kétezer-hármas szezon, értékelné röviden az előzőt?

– Számomra jól alakult, hiszen négy egyéni éremmel, két világbajnoki arannyal, egy bronzzal és egy Európa-bajnoki bronzzal zártam. Emellett az Év sportolója választáson ötödik lettem, a Sport Plusz szavazásán pedig első.

– Tényleg, nem bántotta, hogy az Év sportolója választáson nem jutott fel a dobogóra?

– Nem. Ez a cím ugyanis senkinek sem jár, ez adható. Inkább örültem, hogy ötödik lettem, mert ez azt jelenti, hogy gondoltak rám.

– Ha most hatalmamban állna, hogy egy kívánságát teljesítsem, mi lenne az?

– Azt hiszem, nem szerzek nagy meglepetést a válaszommal. Természetesen az athéni olimpiai részvételt választanám.