Annus nyugodtan készül

– Nagyon örülök, hogy az év harmadik legjobbjává választottak, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam erre – mondta Annus Adrián. – Igaz, atlétikában az idén csak Európa-bajnokságot rendeztek, de úgy érzem, ennek az eseménynek rangja van.
– Az év elején gondolt volna arra, hogy az idény legjobbjai között szerepelhet?
– Egyáltalán nem. Nagyon egyszerű célokat tűztem magam elé. Szerettem volna dobogóra állni az Európa-bajnokságon és bekerülni a Grand Prix-döntőbe.
– Ezek egyszerű célok?
– Igen, hiszen Magyarországon az a kalapácsvető, aki nem nyer világversenyen érmet, szinte nem is számít. A jelenlegi legjobbak közül csak nekem nem volt semmilyen címem, ezen szerettem volna változtatni.
– A tervét alaposan túlteljesítette.
– Valóban, hiszen a Világkupát is megnyertem, de az, hogy Madridban egyáltalán indulhattam, az Európa-bajnoki címnek köszönhető. A Grand Prix-döntőben viszont második lettem, ami nem illik bele a képbe. Igaz, ha év elején valaki azt mondja, hogy csak a japán Murofusi kerül elém, szó nélkül elfogadom.
– Bár egyéni csúcsot az idén nem javított, 82.97 méterig jutott, nagyon stabilan versenyzett.
– Nem ez volt az egyetlen változás a tavalyi évhez képest. Múlt nyáron alig jártam külföldön, s ezt követően a világbajnokságon a vártnál rosszabbul szerepeltem. Idén itthon alig versenyeztem, külföldön viszont sokszor léptem pályára és 80-82 métereket dobtam. Ez többet ér, mint a hazai pályán elért 84 méter. Nem a díjazás, és a GP-pontok miatt, hanem, mert mindenki látja, senki sem kételkedik az eredményben. Egyébként a téli országos bajnokságot is beszámítva csak háromszor dobtam 80 méter alatt. Még egy fontos dologban léptem előre, megtanultam hétről-hétre versenyezni, ami külön szakma, és egyáltalán nem könnyű. Az állandó útonlét fárasztó, az edzésmunkát pedig a lehetőségekhez kell igazítani.
– Élvezte az utazásokat, vagy inkább lemondott volna róluk?
– Az Európa-bajnokság előtt örömmel jártam a világot, a kontinensviadal viszont annyit kivett belőlem, hogy szívesen otthon maradtam volna. Mégis elutaztam egy finnországi versenyre, és nem bántam meg. Olyan ünneplésben volt részem, amilyenben korábban még sohasem. Ezenkívül Fazekas Robival együtt a nyitrai viadalon is részt vettünk, mert úgy éreztük, kötelességünk rajthoz állni ott, ahol akkor is fogadtak bennünket, amikor nekünk kellett a verseny. Nem bántuk meg, Robi 69 méter fölött dobott én 81.95 métert teljesítettem.
– Kipihente már magát?
– Igen, sőt, négy hete már ismét edzek. Számomra új, hogy mindezt nyugodt körülmények között tehetem, nem kell izgulnom, hogy lesz-e támogatóm, lesz-e miből fölkészülni a következő évre. Jó érzés, hogy most már senki sem mondhatja, hogy nem értem el semmit, akkor sem, ha a kontinensbajnoki címnek nem lesz folytatása. De remélem, hogy lesz, szeretnék még előrébb lépni.
– Mi változott a sikerek nyomán?
– Alapvetően semmi, ugyanazt a munkát végzem, amit korábban. Most azonban egészséges önbizalommal készülök a következő évre, ami eddig nem volt rám jellemző. Hajlamos voltam a pesszimizmusra, sokat rágódtam azon, hogy mi lesz. Most rendbejött az életem, a családom egészséges, a szüleim jól vannak, a gyerekeimnek be tudom fizetni a menzát. Ez manapság nem kevés.
– Mik a következő céljai?
– Mondhatnám, hogy szeretnék az első hatba bekerülni a világbajnokságon, de ez nem lenne igaz. Az ember nem azért megy ki egy ilyen nagy versenyre, hogy hatba kerüljön, ott mindenki győzni akar. Magyarországnak nem volt még atlétikai világbajnoka, a kalapácsvetést pedig a diszkoszvetés előtt rendezik majd meg. Ez megmozgatja az ember fantáziáját.
– Méterben számolva, mire számít?
– A csoportunkban Fazekas Robi és a súlylökő Kiss Szilárd is országos csúcstartó, én is az szeretnék lenni. Jó lenne 84 métert dobni, de semmit sem fogok ezért feláldozni. Fő célom a jó világbajnoki szereplés.