Ha magyar–brit, akkor háromgólos győzelem

Nézzük csak: a nyitónapon a fehéroroszok nyolcvanegy másodpercig képtelenek voltak betalálni a brit kapuba, ami – figyelembe véve a később történteket – "harmatgyenge" produkciónak tekinthető, ugyanis szombaton az ukránoknak ehhez már elég volt tizenhét másodperc – na, ez már nem rossz… – vasárnap viszont a Jasko-csa-pat tizennégy másodperc alatt mattolta a szigetországiak védelmét.
És persze, Palkovics volt…
Gyakorlatilag tehát a britek 1–0-ás hátrányból kezdték a meccset, ami – a fentiekből következően – már-már megszokottnak számított itt Kijevben, s a hagyományőrzéséről (is) híres angolok a találkozó zárásánál, két szempontból nézve is ragaszkodtak a jól megszokottakhoz: egyrészt ezúttal sem szereztek pontot, másrészt pedig a vereség okozta sokkot szokás szerint néhány jókora pofon kiosztásával próbálták ellensúlyozni. Így történhetett, hogy az összecsapás utolsó fél percében négy (!) brit ült a büntetőpadon, s ha ehhez még hozzátesszük, hogy a véglegesen kiállított Conoboy és a fegyelmit kapott Baily (természetesen nem egymást püfölték, Horváth-tal csaptak össze) már az öltözőben voltak, akkor talán helytálló az a megjegyzés, miszerint a találkozó utolsó pillanataiban a brit cserepad meglehetősen szellős volt… Miként a fehéroroszok és az ukránok elleni meccsükön: igaz az előbbin még "csak" 34 percnyi (közte két tízperces fegyelmi) büntetést szedtek össze, az utóbbin viszont már 57-et, ráadásul az akkor is ámokfutó Conoboy ott is kapott egy véglegest.
Na de térjünk vissza a magyar–brithez, már csak azért is, mert Palkovics villámgólja és a meccs végi pofozkodás között azért még volt néhány érdekesség. A legkevesebb talán az első harmadban, amelyben mintha túlontúl kényelmes lett volna a magyar csapat. Mintha az lett volna a játékosokban, hogy ha ilyen gyorsan sikerült gólt ütni, akkor ez nem lehet igazán erős ellenfél, s előbb-utóbb úgyis jönnek maguktól az újabb gólok. Hát nem jöttek, sőt néha Budainak kellett kisebb-nagyobb bravúrral védenie. Aztán a harmad utolsó pillanatai ismét Palkovicsé voltak: az Alba csatára előbb egy méretes lövéssel, majd egy parádés szólóval hívta fel magára a figyelmet – fájdalom mindkétszer eredménytelenül.
A második játékrész elején a nagy kedvvel és ami még ennél is fontosabb, nagyon jól játszó Ocskay növelte az előnyt, de mielőtt még a magyar hívek hátradőlhettek volna (az ukrán szurkolók nagyobb része a mieinknek szorított!) Cowley megfelezte csapata hátrányát. Az sem jött jókor, hogy Simont kiállította a fehérorosz játékvezető (a derék Bervenszkij egyik oldalon sem bánt szűkmarkúan a büntetésekkel…), de végül is ez hozta meg a harmadik magyar gólt: ahogy Simon a büntetőpadról belépett a jégre, abban a pillanatban elé került a korong (persze nem ám csak "úgy", Vas varázsolta oda) és a szélső nem is rontotta el a szólót.

A vélhetően győzelmi, de legalább pontszerzési álmokat szövögető briteket ez a találat érezhetően megfogta, s ettől kezdve már – látván a játékot – elképzelhetetlen volt, hogy ne a mieink nyerjenek. Az utolsó harmadban még kétszer megvillant az Ocskay–Palkovics "ikerpár", s bár a két villanás között Hopper szépített, a meccs végi, már említett pofozkodást leszámítva különösebb izgalmak nélkül fejeződött be a meccs.
Idén eddig négyszer játszott egymással a két válogatott, ebből háromszor a mieink nyertek (fájó, hogy az az egy vereség éppen odahaza volt), ami önmagában véve sem rossz mérleg, az pedig külön érdekesség, hogy a magyar győzelmek mindannyiszor háromgólosak voltak: a vb-n 4–1, az Eurotour első állomásán 6–3, most pedig ugyebár 5–2. Ez, no meg a mostani harmadik hely egyértelműen jelzi: a Jasko-csapat stabilizálta helyét a világ második vonalának legelején. Szerencsére ezt rajtunk kívül egyre többen tudják, s immár a britek is közéjük tartoznak…

Mestermérleg
Jan Jasko: – A gyorsan lőtt gól után viszszafogott teljesítményt nyújtott a csapat. A meccs legfontosabb pillanata a kiállításból visszatért Simon gólja volt, ettől kezdve már nem volt kétséges, hogy nyerünk.
Rick Strachan: – Tartalékos csapatunktól ezúttal ennyire futotta.

A torna legjobb kapusa: Andrej Mezin (fehérorosz); legjobb hátvédje: Valerij Sirjajev (ukrán); legjobb csatára: Alekszej Strakov; gólkirálya: Alekszej Strakov 8 góllal ---- O ---- &