Üzenetek a Hungária körútra

Volt, aki spontán köpködött, mások a vashálót rángatták dühödten, ám olyan drukkert is láthattunk, aki vizet locsolt a vendégfutballistákra. A hosszú hajával egyre inkább Winnetoura hasonlító Zavadszky Gábor, meg a többi MTK-s persze nem ijedt meg a kerítést rángató, őket ócsároló nézőktől, mint ahogy a fővárosiakat elkísérő szurkolók sem. Pedig, ahogy mondani szokták, csak egy szikra hiányzott ahhoz, hogy "emberhalál” legyen.
Feszült, ideges hangulatú meccs volt ez, igaz, a tét sem volt kicsi. A Zalaegerszeg esetleges győzelmével akár még bajnoki álmokat is szövögethetett volna (bár még most is messze a vége…), az MTK pedig egy újabb értékes skalppal gazdagodhatott. Ezzel a tudattal léptek pályára a csapatok mintegy hétezer fős közönség előtt, amely az első félidőben azt láthatta, hogy a hazaiak tompán, körülményesen, míg a vendégek ötletesen, gólra törően futballoznak.
Aztán láthatták még Turi Géza elképesztő bakijait.
A ZTE kapusának a durva hibák után sem szólt senki, nem bántotta őt a publikum, a népharag sokkal inkább Szabó Zsolt játékvezetőre zúdult. Egyébként a vékonydongájú bírót is megköpködték rendesen a meccs utáni közel sem dicsőséges levonuláskor, s ha akkor a játékvezető a zalaegerszegi drukkerek kezei közé kerül, talán még most is jegelik az orcáját. Elképesztően dühödt volt a hangulat, de szerencsére az a Komlósi Ádám sem szenvedett maradandó sérülést, akit a találkozó hajrájában fejbe dobtak egy tömör műanyag tárggyal. A védőnek felrepedt ugyan a fejbőre, de folytatni tudta a játékot. A találkozó végén senki sem beszélt magáról a játékról, arról, hogy a ZTE játékosai egy félidőnyi előnyt adtak a riválisnak – és, hogy ez a ZTE bizony messze nem olyan jó, mint az előző idény bajnokcsapata.
Ezt vasárnap délelőtt Kenesei Krisztián is elismerte.
– Biztosra vehető, hogy ennél lényegesen szebb és eredményesebb őszt reméltek, ezt még akkor is fontos hangsúlyozni, ha csodák csodájára legyőzték a Manchester Unitedet.
– Ez valóban így van. Magunk sem hittük volna, hogy ennyi buktató vár ránk az ősszel, de azzal nem értek egyet, hogy válsághangulat lenne nálunk – mondta Kenesei. –Ilyesmiről szó sincs, hiszen korábban itthon mindenkit legyőztünk, és az újabb sikerre az MTK ellen is megvolt a lehetőségünk.
– A mérkőzést mégis a fővárosi kék-fehérek nyerték, és most nem nekik kell magyarázkodniuk.
– Szerintem nekünk sem kell magyarázkodnunk, nem vagyunk gödörben. Az MTK elképesztő szerencsével vitte el a három pontot. Két pontrúgásból kaptuk a gólokat, a találatokat súlyos egyéni hibák előztek meg.
– Szegény Turi Géza…
– Senki sem akarja Géza nyakába varrni a vereséget, még akkor sem, ha most valóban hibázott. Korábban viszont kiegyensúlyozottan védett. A hiba közös, nincs ezen mit szépíteni. Ám azért fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a játékvezető tevékenysége döntően befolyásolta a mérkőzés alakulását. Nem akarom azt mondani, hogy a bíró csalt, ez túlságosan erős kifejezés, de ki merem jelenteni, hogy egyértelműen az MTK-nak vezette az összecsapást, és a vendégek pártján állt.
– Leírom, amit mond, de ezzel aligha tesz jót magának és a csapatának.
– Lehet, de nehezen viselem az igazságtalanságot, márpedig most ez történt. Az MTK nagyon jó csapat, az első félidőben jobban futballozott nálunk, ám nincs rászorulva a játékvezető segítségére. Mi hiába javultunk fel a második félidőre, amikor már egyértelműen jobban futballoztunk ellenfelünknél, tizenkét emberrel kellett megküzdenünk.
– Ugye azt nem akarja a bíró nyakába varrni, hogy Komlósi Ádámot fejbe dobták?
– Aki látta a Barcelona–Real Madrid mérkőzést, azt is láthatta, hogy ott is repültek be a pályára különböző tárgyak. Elítélem a szurkolói erőszakot, de a bíró sajnos belejátszott az indulatok elszabadulásába. Egyfolytában a mi kárunkra ítélt, és ezt nehezen viselték el a lelátón.
– Ne csak a bíróval foglalkozzunk… Azt mondja meg, milyen most a közösség a Zalaegerszegnél: hallani lehetett olyasmit, hogy Vincze Ottó érkezésének nem mindenki örült a csapatban.
– Semmi gond a közösséggel, tudunk mi egymásért játszani. Lehet, hogy a nyáron voltak kisebb feszültségek, de ez ma már nem érvényes.
– Mégis mi a gond, miért nem megy úgy a csapatnak, mint az előző idényben?
– Nem tudom. Talán tavaly még kevésbé figyeltek ránk az ellenfelek. Az tény, hogy nem játszunk úgy, mint amikor bajnokok lettünk, de nem adjuk fel. Szombaton le kell győznünk az Újpestet, és akkor tavasszal elindulhatunk a dobogón álló ellenfelek után. Szeretnénk oda kerülni mi is, no meg el kellene hódítani a Magyar Kupát. Ha lehet, egy mondatot még írjon le: haragszom az MTK vezetőire, akik szombaton kijelentették, hogy mi szerencsével nyertük meg tavaly a bajnokságot. Ez nem volt túl sportszerű kijelentés, igyekszünk majd minderre rácáfolni…