Most már jöhet az örökrangadó

Igen, addig, de a hazaiak ezúttal a hosszabbításban szereztek két gólt. A bajnoki címre törő együttessel kapcsolatban gyakran elhangzik: a játékosoknak a bajnokság mellett a hazai és a nemzetközi kupában is sok teendőjük akadt, a válogatottak a címeres mezben is többször pályára léptek ősszel, így érthető, hogy a szokottnál tompább a társaság. Mindez a magyar futballvalóságban elfogadható érvnek tűnik – de csak ott. S a szurkolók aligha fogadják el e magyarázkodást, ha a csapat pont nélkül távozik a hét végén a Hungária körútról. Az ugyanis gyanítható, hogy a vasárnapi MTK–FTC találkozó döntő jelentőségű lesz a bajnoki aranyérem szempontjából. Visszatérve a szombati meccsre: Tököli Attila két góllal kedveskedett egykori csapatának, így – bár rajta is érződik a szokottnál nagyobb terhelés – joggal pályázhatott a mezőny legjobbja címre. "Az első félidőben nem sikerült semmi – elevenítette fel a történteket a támadó. – Igaz, a Dunaferr egy csatárral állt fel, a többiek szinte csak védekeztek, így nem volt sok területünk. Aztán a csere után feljavultunk, s bár én nagyon szeretek Leandróval játszani, ha Alekszandar Jovics van mellettem, jobban megoszlik a védők figyelme, több helyünk marad elöl. A második gól előtt úgy láttam, lesen vagyok, ezért visszaléptem, mert tudtam, hogy Lipcsei Péter eléri a labdát. Bevallom, nagyon tetszett ez a találat, de hogy Péter ne higgye, valami rendkívüli dolgot csinált, egy perc múlva megmutattam neki: én is tudok ilyen gólt rúgni, ezért lemásoltam a befejezést.”A másik oldalon csendben szedelőzködött a Dunaferr legénysége, amely immár egyetlen pontra van a kiesést jelentő 11 helytől, és az immár alig leplezett anyagi gondok miatt a gárda hívei attól tartanak, a csapat be sem tudja fejezni a bajnokságot. Reméljük, nem így lesz, mindenesetre a dunaújvárosi játékosok közül sokan a téli távozáson törik a fejüket, de a Kispest elleni, szerdai kupameccs előtt úgy vélik: tartoznak anynyival a klubnak, hogy mindent megtegyenek a továbbjutásért.