Szolgáltató ligáról álmodnak

– Annak gyaníthatóan örült, hogy a találkozót követő rendteremtést már nem önnek kellett levezényelnie…
– Hasonló esetek az én időszakomban is előfordultak, csak azok az ügyek nem kerültek nyilvánosságra. Most vélhetően az utóbbi időszak gyengébb eredményei miatt tudatták a klub vezetői a szurkolókkal a történteket, mert egyébként az efféle problémák kezelése minden csapatnak a belügye.
– Pedig a kívülálló azt hihetné: a Matáv ügyvezetőjeként dolgozni békésebb elfoglaltság, mint sok más magyar csapat életét igazgatni.
– A látszat talán ez lehet, de azért a költségvetés Sopronban is igen feszes volt, ugyanakkor a kft.-t irányító felügyelőbizottság a szakmai mércét mindig magasra tette. Ha van hiányérzetem a soproni évekkel kapcsolatosan, annak az az oka, hogy az utóbbi másfél esztendőben adott lett volna minden feltétel a felsőházba kerüléshez, e tervet azonban egyszer sem sikerült megvalósítani.
– Öt esztendő alatt így is nagyot fordult a világ, hiszen egy szürke második ligás együttesből a Matáv az élvonal stabil szereplője lett.
– Amikor 1997-ben pályázat útján a kft. ügyvezetője lettem, sem szakmailag, sem a létesítménybázist illetően nem voltak meg az első osztályú szereplés feltételei – ezt később a vezetők is belátták. Egy évvel később elkészítettünk egy két idényre szóló koncepciót, s célként az élvonalba kerülést jelöltük meg.
– A tervből valóság lett, de Róth Antal vezetőedző szerződését mégsem hosszabbították meg…
– Nem a klubvezetés iránti lojalitás mondatja velem: ma is úgy érzem, ez helyes döntés volt. Ha rutintalan klubirányítókkal, tapasztalatlan menedzsmenttel és az első ligában újonc szakvezetővel vágunk neki az amúgy is gyilkos kvalifikációs bajnokságnak, borítékolható lett volna a bukás.

Tizenkét év tapasztalataival felvértezve

– Eszerint önmagát is rutintalannak érezte még az élvonalbeli munkára?
– Tizenkét esztendővel ezelőtt lettem főfoglalkozású sportvezető Pakson a manapság Hévízen edzősködő Pusztai László jóvoltából, ahol előbb technikai vezetőként dolgoztam, majd öt év után szakosztályvezetővé neveztek ki az Atomerőmű időközben másodosztályba feljutott együttesénél. Mindeközben a Tolna megyei szövetség elnöke, Szinger Ferenc ajánlására bekerültem az MLSZ igazolási és átigazolási bizottságába, később pedig a hivatásos liga tanácsának is tagja lettem. Ez remek iskola volt, ám az élvonal mégis más világ, abba is bele kellett tanulni…
– Ugye ismeri azon véleményeket, hogy a magyar futballban a fejétől bűzlik a hal, azaz ráférne a vérfrissítés a klubvezetői társulatra is?
– Ebben van igazság, mégsem a hivatalban lévő menedzsereken kellene elverni a port, hiszen az ügyvezetői állásokat azok töltik be, akiket a tulajdonosok kiválasztanak… Nem véletlen, hogy amikor Demján Sándor a profiliga élére állt, rögvest szóba került: posztgraduális képzést kellene indítani a klubvezetőknek, de az elképzelés megvalósítása elakadt. Amúgy pedig nemcsak a menedzserek felelőssége, hogy olykor teljesíthetetlen szerződéseket kötnek a futballistákkal. Szűk a játékospiac, s e csekély merítésből az eredménykényszer okán mindenki igyekszik kihorgászni a legjobbakat, ami olykor a szurkolók idegeit borzoló egyezségekhez vezet.
– Amikor elköszönt Sopronból, jelezte, hogy vannak ajánlatai a sportág berkeiből is, hivatalosan mégis családi okokkal magyarázta a váltást. Valójában már akkor is tudta, hogy a ligához igazol?
– Alapvetően a fiam iskolakezdése miatt kellett költöznöm, s arra is felkészültem, hogy az üzleti életben folytatom. Noha több klub keresett, az ügyvezetői munka már nem vonzott, Demján Sándor invitálása az MLL-be azonban izgalmas szakmai kihívásnak tűnt: egy szolgáltató típusú liga kialakítása a célunk.

"Eljött a szakmai építkezés korszaka"

– Miért, eddig nem szolgáltatott az MLL?
– Más volt a helyzet. A liga első két és fél évének fő teendője az üzleti típusú futball gazdasági bázisának megteremtése volt, most azonban eljött a szakmai építkezés korszaka, amit a maga eszközeivel az MLL-nek is segítenie kell.
– Az a kísérlet már megbukott, hogy egy központból szabják meg az edzőknek, melyik nap milyen gyakorlatokat végeztessenek.
– Nem is erről lenne szó, viszont a francia példa jól mutatja: a szakmai előrelépéshez elengedhetetlen, hogy az edzői kar tagjai, az élvonalban dolgozó szakemberek kilépjenek az elefántcsonttoronyból, rendszeresen konzultáljanak egymással, segítsenek egy korszerű szakmai követelményrendszer kidolgozásában, amit aztán kőkeményen számon lehet kérni.
– Ez jól hangzik, de mindebben szakmai és szervezési ügyvezetőigazgató-helyettesként önnek mi jelenthet sikerélményt?
– Mondjuk, ha sikerül bevezetnünk az UEFA rendszerű klub- és játékoslicencet, elkészül a régóta igényelt etikai kódex, s csupa olyan szabályozónk lesz, amelyek nem akadályozzák, hanem segítik a proficsapatok profiversenyzését.
– A klublicencről régóta hallani mifelénk is, csak éppen a lényegről tudni keveset…
– Az európai klubtornákon 2004-től csakis licenccel rendelkező klubok csapatai vehetnek részt. Akárcsak az edzők körében, itt is lesz pro, A, B, C és D minősítés, a részletes követelményrendszer kidolgozását az UEFA a központi útmutatások alapján a nemzeti szövetségekre bízza. A jövőben a sportvállalkozásoknak nemcsak gazdasági, hanem jogi, szervezeti, létesítményi, sőt az utánpótlással kapcsolatos követelményeknek is meg kell felelniük; ez lesz az európai szövetség első igazán nagyszabású projektje az új évezredben.
– Most, hogy ligavezetőként folytatja, mi lesz a játékvezetői karrierjével?
– Felfüggesztem a bíráskodást, de hadd tegyem hozzá: azért nem egy nagyívű pályafutás torpant meg, hiszen eddig a megye kettőben sípoltam. Igaz, a futballvalóságról ott is sok mindent meg lehetett tudni: a lelátó népe például ritkán mondott jól fésült véleményt…