Poggiali harcképtelen

A rengeteg szenzációs esemény közül ki kell emelnünk négyet: Daniel Pedrosa, Marco Melandri és Alex Barros révén már az első edzésnapon bődületes új pályacsúcsok születtek, míg a 125-ös vb-cím egyik esélyese, Manuel Poggiali egyelőre képtelen felvenni a ritmust riválisával, Arnaud Vincent-nal.
A 19 éves Poggiali az ausztráliai győzelme után magabiztosan nyilatkozott arról, hogy üldözőként sokkal nyugodtabban várhatja a mindent eldöntő összecsapást, mint Vincent. A tavalyi 125-ös világbajnok azonban a Valenciai GP előtt egy nappal hirtelen elbizonytalanodott: "Egy kicsit csalódott vagyok, mert fogalmam sincs arról, hogy milyen újdonságok lesznek a Gilerámban. Így azt sem tudom, hogy mire kell majd koncentrálnom a beállításoknál” – panaszkodott Poggiali, aki nagyon lehangolt volt az első időmérő után.
Nem csoda, hiszen míg Vincent harmadik lett, ő csak a nyolcadik legjobb időre volt képes. Azaz egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy Vincent lesz a világbajnok. Már csak azért is, mert két spanyol pilóta, Pedrosa (az Ausztrál GP-n eldőlt, hogy a legjobb 125-ös hondás már csak bronzérmes lehet az összetettben) és Hector Barbera (a 16 éves apriliás jelenleg a 16. a tabellán) jelezte, hogy hazai közönség előtt mindenképpen nyerni szeretne. Spanyol győzelem esetén pedig szinte lehetetlen, hogy Poggiali megvédje a címét. Az első San Marinó-i világbajnok mégis reménykedik, hiszen csapattársa, Ui Juicsi a Derbin sokkal gyorsabb volt nála. És mint tudvalévő, Ui és Poggiali motorja ugyanaz, csak az egyiket Derbinek, a másikat Gilerának hívják. Ebből pedig az következik, hogy Poggiali még felgyorsulhat.
A 125-ben azonban nemcsak a pályán történtek szenzációs események, hanem azon kívül is. Az enduróból, a motokrosszból és a terepraliból jól ismert osztrák KTM végre hivatalosan is bejelentette, hogy jövőre a gyorsasági szakágba, pontosabban a 125-ös kategóriába is beszáll – a KTM egyik pilótája a 2000-es nyolcadliteres világbajnok, az olasz Roberto Locatelli lesz –, míg az eddig csak a robogóiról elhíresült olasz Malaguti is közölte, hogy a 125-ös mezőny tagja lesz jövőre.
A 250-ben a spanyolok már jó előre beharangozták, hogy két honfitársuk, Fonsi Nieto és Toni Elias között fog eldőlni az aranyérem sorsa Valenciában. Az újdonsült világbajnok Melandri azonban nem így gondolja. Ami azért is meglepő, mert az elmúlt két hetet végigbulizta, azaz alig aludt.
A MotoGP-ben Barros jelenleg azért küzd, hogy ne kelljen elszerződnie a Kawasakihoz vagy a Yamahához, hiszen ő mindenáron hondás akar maradni. A szponzorok meggyőzése érdekében a brazil – aki mióta felült a négyütemű RC211V-re, mindig érmes tudott lenni – pénteken is mindent kihozott magából. Ami egyáltalán nem volt könnyű, ugyanis Biaggi, Kato és Rossi is otthon érzi magát a Ricardo Tormo-pályán.

Talmácsira opciós jogot akart a csapata

Talmácsi Gábor (125 kcm, 14. hely): – Az első edzésen nem vettem részt, mert volt egy kis vitánk a csapatfőnökkel. Ennek egyrészt pénzügyi okai voltak, másrészt szeretett volna opciós jogot rám a következő évre, amibe nem mentünk bele. Utóbb azonban megegyeztünk és a második tréningen már a pályára tudtam gurulni. Volt némi gondom a futóművel: a Honda eleje pattogott, a hátulja pedig túl kemény volt, de az időmérés végére sikerült beállítani. Szombaton kipróbálunk egy új hengert és hengerfejet, mert a fordulatszám még elég alacsony. A pálya egyébként nagyon tetszik, mert ezen nem jönnek ki annyira a motorok közti erőkülönbségek. Ráadásul szombaton kapok egy új Bridgestone-keveréket – egyedül nekem adják ide! –, úgyhogy a kvalifikációra már minden rendben lesz.

Tóth Imre (125 kcm, 33. hely): – Az első edzés nagyon rosszul kezdődött számomra, mert nem húztak meg rendesen egy csavart a Hondámon és a kormány fékezésnél előre, gyorsításnál meg hátracsúszott. A javítással körülbelül tizenöt percet töltöttünk el, utána még állítottunk a rugózáson, az edzés végén pedig eltört a hengerfej, úgyhogy öt perccel korábban zártam, mint a többiek. Mindezen problémák ellenére a motor javult az előző futamhoz képest, már sokkal jobban lehet kanyarodni vele, mint korábban. Persze, még nem tökéletes, mert a kigyorsítás után, mielőtt felállítanám a motort, általában kicsúszik az eleje, de ez már istenes a korábbiakhoz képest. Az már tisztán látszik, hogy a valenciai pálya nem fog a kedvenceim közé tartozni, de lassan kezdem megszokni.