Futball az irodalom árnyékában

Jellemző: a reptérről a belvárosba induló taxi sofőrje legfeljebb a magyar nyelv dallamosságát csodálta, a meccs kapcsán csak a vállát vonta meg; a szálloda portása pedig az itt szokásos nyugalommal kezelte a bezúduló vendégek bejelentkező kártyáit, nem zavartatva magát attól, hogy néhány újságíró rohanna sajtótájékoztatóra, edzésre; és errefelé bizony még a liftajtó is lassabban csukódik – szóval, már-már őrjítő nyugalom van.
Illetve… Dehogy is van az. Ez az egész csak álca. A háttérben ugyanis jócskán feszülnek az érzelmek, és van, ami a svéd hírkészítők szívét is megdobogtatja. Néhány televíziós tudósító szinte vadássza az országba érkező magyarokat, és erre az amúgy roppant szimpatikus "üldözésre” ragyogó apropót kínál, hogy a Svéd Királyi Akadémia a világ legrangosabb elismerését, Nobel-díjat adományozott egy magyar írónak, Kertész Imrének. Ezzel kapcsolatosan riporterek próbálták már a csütörtöki megérkezés pillanatában faggatni a stockholmi reptérre megérkező magyar játékosokat a világraszóló eseményről, ám a sportos kollégák hada akkor elsöpörte a kulturális hírekre szakosodott újságírókat. A lelkesedés azonban nem csökken, és büszkén jelenthetjük: itt, északon Kertész Imrének köszönhetően most mi, magyarok vagyunk a közélet főszereplői. És bár e hasábokon a közelgő svéd–magyar futballmérkőzésről illenék írni elsősorban, ám sok-sok ezer kilométerre a Kárpát-medencétől a honfiúi keblet dagaszthatja a büszkeség, hogy a történelem sodrásában először kapta meg magyar író az irodalmi Nobel-díjat.
Higgyék el: tényleg jó magyarnak lenni.
A futball kapcsán a svédek is – mint a világon mindenütt – először Puskás Ferenc nevét említik, ám mostantól Kertész Imre munkássága ugyanilyen ismert lesz ezen a sártekén. A labdarúgás (amely azért úgyszintén a kultúra része) néhány meghatározó napra az irodalom árnyékába került, de ezt a dicsőséget most igazán szívesen átadja mindenki, és ha netán kérdezik, akkor azt mondja: ettől fogva abban is reménykedik, hogy szombaton este a magyar labdarúgás miatt lesz hangos az oly nyugodt és hűvös Stockholm.
És emiatt a svéd válogatottnál kissé idegesek.
A két kapitány (ismert ugyebár, hogy szakemberduó dirigálja a vb-t is megjárt svéd nemzeti csapatot), Lars Lagerbäck és Tommy Söderberg a pénteki edzést (amúgy a délelőttit) titokban tartotta meg. A "titok” szó a finomabb megközelítése a történteknek, merthogy a helyiek (újságírók, érdeklődők) ennél élesebben fogalmaznak, mégpedig úgy: bizony előttük bezárták az edzőpálya kapuját.
No, persze, szó nincs arról, hogy visszautasítóak lennének a hazaiak, a hivatalos megfogalmazás szerint a szakvezetők olyan elemeket gyakoroltattak a játékosokkal, amelyekkel meglephetik a magyarokat, és amelyeket jobb, ha nem fürkész ki senki… Merthogy – állítják a svédek – a lettek elleni 0–0 után hazai pályán nem hibázhatnak. Győzelemre hangol mindenki – amúgy megerősítést nyert a korábbi hír: ma délután telt ház előtt kezdenek a csapatok a Rasunda-
stadionban –, éppen ezért eleve csak a sikert tartja elfogadhatónak szurkoló, szakvezető egyaránt. Ezért volt a különleges pénteki gyakorlás, és a fene nagy titkolózás.
A svédek péntek kora délután azonban sajtótájékoztatót is tartottak, és bár ilyenkor mindig, mindenki makacsul a kezdőcsapatot firtatja, a szakvezető-kettősnek még mindig volt gondolkodni valója. A tervek szerint Isaksson – Mellberg, Jakobsson, Michael Svensson, Edman – Alexandersson, Linderoth, Källström, Ljungberg – Pettersson, Ibrahimovic lesz a kezdőcsapat (tegyük hozzá: némi meglepetést okozott, hogy Thomas Antonelius kimaradt a névsorból, igaz, a balbekk azért hagyja ki az összecsapást, mert inkább mindenórás felesége mellett akar lenni), de az edzők (merthogy ők már csak ilyenek) azt mondják: még alszanak egyet a végső döntésükre.
Szóval, van miből csemegézni, van miről beszélni, és ha már futball, hát akkor az emberek azon is morfondíroznak, hogy vajon a svéd foci jelenkori sztárja, a csupán húszesztendős és négyszeres válogatottsággal bíró Kim Källström szerepeltetése megéri-e azt a kockázatot, hogy miatta kimaradjon Anders Svensson vagy éppen Marcus Allbäck. Kallström a Djurgarden futballistája, míg Anders Svensson és Allbäck légiósként keresi a kenyerét, és nem is akárhol, hanem éppenséggel Angliában (előbbi a Southampton, utóbbi az Aston Villa profija, és hát válogatottságban is jóval előrébb járnak, mint az ifjú titán).
Félnek hát a svéd drukkerek attól is, hogy a kockázat túl nagy lesz a meglepetésre készülő magyar válogatott ellen.
És van még valami, ami – ha az ember nagyon erőszakoskodik – kissé kizökkenti nyugalmukból a svédeket. Thomas Brolin nevét elég csak megemlíteni, hogy a tekintetek fátyolosabbak legyenek, ugyanis a kilencvenes évek svéd sztárjátékosának karrierje 1994-ben, a szintén a Stockholmban játszott Magyarország elleni Eb-selejtezőn roppant meg (szó szerint), ugyanis a csodacsatár bokája a Martin Dahlinnak adott gólpassza pillanatában fordult alá, és törött el. Nos, a kérdésre, hogy mi van Brolinnal, a válasz mindig ugyanaz: a sérülése után még megpróbálkozott a profiskodással, de azután visszavonult az aktív futballtól. Pedig talán még játszhatna a mai, és valljuk be, cseppet sem gyenge (sőt!) svéd válogatottban, bár nem lenne könnyű dolga, hiszen ebben a gárdában klasszis képességű futballisták is szerepelnek.
Mint ahogyan nem lesz könnyű dolga a magyar válogatottnak sem, és a nagy reménykedés közepette ne feledjük megjegyezni: most Stockholmban győzni maga lenne a csoda.
A magyar válogatott tegnap esti edzésén nem voltak zárva a kapuk, mi több, a kapitány sem titkolózott: Gellei Imre korábbi ígéretéhez híven a gyakorlás végén ismertette a magyar kezdő tizenegyet. Mondhatni meglepetést nem okozott, két csatárnak, Kenesei Krisztiánnak és Tököli Attilának szavazott bizalmat.
Szóval semmi meglepő nem történt az Eb-selejtezőt megelőző nap a Rasunda-stadionban, hacsak…
Hacsak azt nem soroljuk ide, hogy a hajdanán oly szép pálya mára elöregedett. Amerre a játékosok léptek, ott porzott és kifordult a fű, az edzést nézve arra gondolt az ember, hogy itt bizony nem lesz könnyű játszani és nem csak azért, mert kemény ellenféllel kell küzdeniük a mieinknek. Hozzátehetnénk, ezt majd magyar szurkolók is megláthatják, ha leülnek a tévékészülékek elé, fájdalom, ilyen élményben nem lesz részük, hiszen bizonyosnak tűnik, ezúttal nem közvetítik a találkozót, ami a modern világban példátlan eset. S hogy elmarad(hat) a meccs sugárzása, annak híre eljutott Stockholmba is. Eljutott természetesen Bozóky Imre MLSZ-elnökig is, aki érthetően dühöngött amiatt, hogy a magyar válogatott idei legfontosabb találkozóját nem láthatják a magyar szurkolók.
Kárpótlást így csupán az adhat az otthonmaradottaknak, ha ma este győztesen vonul le a magyar válogatott a Rasunda-stadion kissé kopottas gyepéről.