Az erő a fradistákkal van

A várva várt viszszatérésre október 10-én, azaz tegnap került sor: a Mátrai Sándor nevét méltán viselő orosházi létesítmény avatóján Penksa ismét magára húzhatta az FTC 99-es számú dresszét.
– Ezek szerint teljesen fitt?
– Ha nem is vagyok makkegészséges, panaszra, hála istennek, semmi okom – felelte a hétszeres szlovák válogatott labdarúgó. – Sőt, olyannyira jól vagyok, hogy negyvenöt percig játszhattam is Orosházán. Ha tudná, menynyire vártam már ezt a napot… Nem csak hosszú, nehéz is volt ez az időszak, főleg azok után, hogy kiderült, kisebb komplikáció merült fel a műtét után, így a tervezett egy hónapos pauzából három lesz. Na mindegy, szerencsére ez már a múlté. A minap a kórházban is közölték velem: Penska úr, nincs baj, focizzon csak nyugodtan.
– Szintúgy aktuális kérdés: mit szólt ahhoz, hogy a VfB Stuttgartot sorsolták a Fradi mellé?
– Miként az orvosok legutóbbi diagnózisának, ennek is örültem…
– Vagyis biztos a csapata továbbjutásában?
– Ezt azért nem jelenteném ki… Az imént azt akartam még mondani, amiatt örültem a német gárdának, mert ahogy elnéztem a kiemelést, kaphattunk volna nehezebb riválist is. Hozzáteszem, a Stuttgartot tiszteljük, komoly, ugyanakkor verhető vetélytársnak tartjuk. Félni pedig egyáltalán nem félünk tőle.
– A keretben alighanem ön a "német szakos”, elvégre több éven át profiskodott a Bundesligában: szerepelt az Eintracht Frankfurtban, a Dynamo Dresdenben, majd egy osztállyal lejjebb, a Stuttgarter Kickersben is. Milyen hasznos információkat osztana meg Garami Józseffel?
– Meglepetést aligha okoznék a szakmai igazgatónknak: erősek, sokat futnak a németek, ráadásul az utóbbi időben, elsősorban a jobbnál jobb légiósoknak köszönhetően, már játsszák is a futballt. És azt hiszem, az sem újdonság, hogy a piros-fehéreknek szép stadionjuk van, ami a nagy meccsekre gyakorta megtelik.
– Személyes emlékek?
– A Frankfurttal többször is összecsaptunk a Stuttgarttal, és bár pontos eredményekkel nem szolgálhatok, azzal nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ötvenszázalékos volt a mérlegünk a svábokkal szemben. Az ellenben biztos, hogy Krasszimir Balakov már akkor a VfB keretéhez tartozott, mi több, rajta kívül jó néhány olyan tagja van a mai Stuttgartnak, aki ellen még pályára léptem. Emlékszem rájuk, még Balakov hosszú, "Bundesliga-frizurájára” is, kíváncsi vagyok, ők emlékeznek-e rám… Eszembe jutott ám egy kellemes élmény is: még a Rapid Wienben fociztam, amikor a sokak által esélyesebbnek tartott 1860 Münchent elbúcsúztattuk az UEFA-kupában.
– A helyzet mintha hasonló lenne, még a bécsi, illetve jelenlegi együttese színösszeállítása is azonos…
– Akkor reménykedjünk benne, hogy a végeredmény is stimmel majd.
– Klubja internetes oldalán olvastam, hogy a német újságírók egymás után keresik önt.
– Tény, kértek már tőlem interjút. Többek között említettem nekik, vigyázzanak, mert jó csapat a Fradi. Tapasztaltam, még nélkülem is az… Ha már nem játszhattam, legalább az tett boldoggá, hogy a fiúk könnyedén jutottak tovább az AEL Limassol, valamint a Kocaelispor ellenében. Igaz, azóta egy-két helyről már visszahallottam, hogy mekkora szerencsénk volt, de úgy vélem, badarság lenne Fortuna támogatásával magyarázni a sikereket, ezt a hazai, négy–nullás győzelmek is bizonyítják.
– Essünk túlzásba: október végén jöhet az újabb négygólos diadal?
– Erre azért nem fogadnék. Azt viszont tudom, hogy a VfB még sosem nyert Magyarországon, és ha rajtunk múlik, ez a széria nem most szakad majd meg.
– Többes szám egyes személyben fogalmazott. Ezek szerint számít arra, hogy szóhoz jut a Stuttgart elleni összecsapásokon.
– Jövő kedden lesz még egy edzőmérkőzésünk, ha ott sem történik baj, akkor szívem szerint a hét végén, a Videoton ellen már tétmeccsen is viszszatérnék a csapatba. És ha jól megy a játék, ha Garami József is elégedett lesz velem, akkor talán bízhatok abban, hogy még októberben nemzetközi találkozó résztvevője leszek.
– Ami azt illeti, önnek nagyobb sansza van erre, mint Thomas Ernstnek…
– Thomas jó barátom, éveken át futballoztunk egy csapatban, ő hátul, én elöl, éppen ezért sajnálom, hogy mostanság csak második számú kapusként szolgálja a Stuttgartot. Noha a sorsolás óta még nem beszéltünk, kívánom neki, hogy ellenünk már a ő védjen. Magamnak meg azt, hogy közös múlt ide, régi haverság oda, rúgjak neki egy gólt…