Vitorlázás: Új utakon a bajnokok

Noha Goszleth Marcell és Szörényi Ádám biztosan nyerte Balatonföldváron az első hivatalos 49-es bajnokságot – a tavalyi nem hivatalos ob-n az Újhelyi Miklós, Majthényi Mátyás duó győzött –, a páros jövője csupa kérdőjelből áll. Hiába van ugyanis számtalan ötletük a Spartacus olimpikonjainak, a megvalósításhoz szükséges összeget nehezebb előteremteni, mint gondolták.– Úgy tűnik, hogy már most le kell mondanunk az athéni olimpiáról, hiszen egyszerűen nem tudunk elutazni a kvalifikáló versenyekre. Ezért nem voltunk ott az első tesztversenyen sem, és semmivel sem jobb a helyzet, ha a jövő évet nézem – mondta Goszleth Marcell, a páros kormányosa.– 470-esként még sikerült kijutniuk a játékokra, mitől változott meg a helyzet?– Akkor szerencsénk volt, sok támogató mellénk állt, akiknek a nagy részét sajnos nem sikerült megtartani. De nem adjuk fel, ha most nem is, a következő olimpián ott leszünk.– Egyáltalán, miért váltottak hajóosztályt?– Mert az adottságaink miatt egyre inkább hátrányba kerültünk a nemzetközi mezőnyben. Főleg az én súlyom volt sok, hiszen a többi kormányos úgy hatvanöt-hatvanhét kiló körül mozog, én viszont képtelen voltam hetven alá menni. Gyenge szélben pedig nagyon kijött ez a plusz, csak küszködtünk a hajóval. Így már jóformán Sydneyben eldöntöttük, hogy váltunk, és vagy egy 49-esre vagy egy Tornádóra gondoltunk. Végül anyagi megfontolásból az előbbi mellett döntöttünk, merthogy kisebb összegből ki lehet jönni. Pech, hogy ez a kisebb sincs meg.– Netán megbánták a döntést?– Szó sincs róla, ellenkezőleg, sokkal közelebb áll hozzánk a 49-es. Fantasztikus érzés ilyen sebességgel haladni. Ez az igazi vitorlázás!– A bajnokságon valahogy nem dagasztotta annyira a szél a vitorlákat…– Nem, és azt hittem, ez nem is nekünk kedvez majd. Aztán sorra jöttek a jó eredmények, és megnyugodtam, míg a szintén esélyes Körtvélyesiék, Ignáczék és Hamrákék szerintem túl idegesen versenyeztek.– Ha nem az olimpiai felkészülés, mi tölti majd ki az idejüket a következő szezonban?– Kénytelenek leszünk a civil életre koncentrálni. Ádám elektromérnökként végzett, ő azon a vonalon próbál meg elhelyezkedni, én meg egyelőre mérlegelem a lehetőségeimet. Télen, ugye, folytatom a síoktatást, aztán felvettek a Testnevelési Egyetemre, lehet, abba is belevágok, a Szpariba edzőnek hívnak, na és nem tettem le arról az álmomról sem, hogy egy Földkerülő-versenyre benevezzek. – Ez utóbbinak mennyi realitása van?– Igazán nem tudom, most próbálom kipuhatolni. A napokban akarom fölvenni a kapcsolatot egy ausztrál barátommal, aki tagja volt a Volvo Ocean Race-en induló Djuice Dragons csapatának, és az egyik versenyszervezővel is sikerült összeismerkednem. Tervekben tehát nincs hiány.