Minden éremből akadt

– A legeredményesebb szakosztály lettünk, az olimpiai pontszámítás szerint 9.75 pontot szereztek vívóink. Mindezt úgy, hogy az olimpiai bajnok Nagy Tímea szülés miatt nem lehetett ott Lisszabonban, a férfi párbajtőr pedig egyáltalán nem hozott pontot, igaz, a tavalyi világbajnok csapat minden tagja nulla ponttal zárt. Meg kell említeni, hogy januárban a párbajtőröző Tóth Hajnalkát és a kardozó Csaba Edinát térítésmentesen elengedtük más klubba, vagyis ők már nem a mi pontjainkat gyarapították. Számomra azért is értékes ez az eredmény, mert igen nehéz időszak van mögöttünk és az egész magyar vívás mögött. Az elmúlt négy évben tucatnyi szakosztály szűnt meg, nincsenek erős vidéki bázisok, egykor vezető fővárosi klubok vegetálnak a lét–nemlét határán. Néhány éve még komoly rivalizálás folyt az egyesületek között, mára viszont önhibájukon kívül meggyengültek. Mi még tartjuk a színvonalat – mondja Móna István.
– A lisszaboni vébén női versenyzőik vitték a prímet, ők szerezték az érmeket. A szakágak közül a női tőrben a legnagyobb a fölényük, hiszen három versenyzőjük is szerepelt a csapatban.
– Bernáth Zoltán edzőnek köszönhetően nálunk komoly munka folyik ebben a szakágban, amit mutat az is, hogy Mohamed Aida mellett csak a mi versenyzőink – köztük az újdonsült bronzérmes Knapek Edinával – találhatók a ranglista élvonalában. Függetlenül attól, hogy mi lesz a női tőrvívás sorsa az olimpián, nem hagyjuk elsorvadni ezt az ágat, továbbra is megkap minden segítséget. Reményteli jövő előtt állnak a lányok, mint ahogy női párbajtőrcsapatunk is erősödni fog, hiszen visszatér Nagy Tímea. Most Király Hajnalka képviselt minket, aki megszerezte negyedik aranyérmét. Neki köszönhetően idén is van világbajnokunk, mint ahogy évek óta mindig. A női kardvívásnál elsősorban az utánpótlásra koncentrálunk, felnőttkorú csapatunk még nincs is. A most ezüstérmet szerző Nagy Annamária az idén még a juniorok között versenyzett, és hamarosan beérik a még fiatalabb Varga Dóri is. Ôk már igazi kardvívást tanultak, nem a tőr szakágból tértek át ide.
– A férfiaktól bizonyára többet várt, hiszen a tavaly érmes férfi kardozók és párbajtőrözők ezúttal érem nélkül maradtak.
– Az elmúlt évek tapasztalata alapján a kardról annyit mondhatok: a csapat eredménye attól függ, az oroszokkal mikor kerül össze. Zarándi Csaba mesteredzőnek hála, Fodor Kende szenzációsan vív a csapatversenyeken, most is tíz-háromra verte Pozdnyakovot, de már egyéniben is elvárható, hogy előbbre lépjen.
– Kellemetlen meglepetésre a világbajnoki címvédő férfi párbajtőrözők csak a kilencedik helyen végeztek.
– Ezzel kapcsolatban nem kívánom elmondani a teljes véleményemet, majd Szabó Bence kapitánnyal fogom megbeszélni, annál is inkább, mert tavaly, amikor aranyérmes lett a csapat, én voltam a szakág felelőse. Most ugyanabban a helyzetben van a gárda, mint a szöuli olimpiai kvalifikációs vébé után, vagyis kapaszkodhat vissza.
– Ha nem is mélyen elemezve, de minek tulajdonítja ezt a szereplést?
– A nimes-i vébén Kulcsár Krisztián az első mérkőzéstől az utolsóig vívott, és egész nap nem volt egyetlen veresége sem. Köztudott, hogy a legjobb csapatembernek számít, amit igazol a tavalyi szereplése is, Imre Gézával a hátukon vitték a csapatot. Ezek után számomra érthetetlen, hogy Krisztián miért nem vívhatott a sorsdöntő, koreaiak elleni mérkőzésen. Ráadásul egyéniben sem vallott szégyent, a döntőbe jutásért kapott ki. Az is tény, hogy az 1995-ös hágai vébén minden asszóját megnyerte a koreaiak ellen.
– Ha vív Kulcsár, nyerünk az ázsiaiak ellen?
– Nem biztos, mert 95-ben is megnyerte az asszóit, mégis kikaptunk, de az esélyeink jobbak lettek volna. A véleményemet majd a megfelelő szakmai fórumon elmondom, de igazságtalannak és szakmailag megmagyarázhatatlannak tartom, hogy kihagyták a csapatból.