Kinyílt előtte a cirkusz kapuja

– Jó volt, ugye? Én nagyon élveztem! – lelkendezett fülig érő szájjal Baumgartner. – Az autó iszonyú gyors, teljesen más, mint az eddigi versenygépeim. Még sokáig nem fogom elfelejteni ezt a néhány percet.

– Minden simán ment? Nem okozott gondot a kocsi megzabolázása?

– Egyáltalán nem, bár bevallom, az első körben annyira izgultam, hogy egyszerűen elfelejtettem visszaváltani – pontosabban egy kicsit elkéstem a váltással. A második körben már semmi gondom sem volt, nagyon élveztem a száguldást.

– A teszt előtt beszélgetett valamelyik Jordan-pilótával a hasznos tudnivalókról?

– Szatót kérdezgettem a rajtolásról, a kocsi kezeléséről, de megnyugtatott, hogy szerinte nem okozhat gondot nekem a Jordan-Honda vezetése.

– Menet közben kapott utasításokat a rádión?

– Nem, akkor már nem. De Eddie Jordan a teszt után azt mondta, a rádión keresztül tisztán hallható volt, hogy mennyire jól éreztem magam az autójában.

– Mi volt a legfurcsább az autóban?

– Érdekes volt, amikor működésbe lépett a kipörgésgátló, szokatlan a fékek működése és ereje, a kormányon elhelyezett sebességváltó. Szóval minden furcsa volt, de hamar megszoktam. Összességében szerintem egy Formula–1-es gép sokkal jobban kezelhető, mint egy háromezres.

– Nem volt csábító a gondolat, hogy esetleg menjen még néhány kört?

– Természetesen jó lett volna még körözni, és fájt a szívem, amikor ki kellett szállni az autóból, éppen ezért mindent megteszek, hogy minél hamarabb visszaülhessek.

– Mennyire autózott a határokon? Hány százalékot hozott ki magából?

– Szerintem körülbelül hatvanat. Már a teszt előtt is tudtam, hogy nem kockáztathatok, hiszen ez a Jordan tartalékautója, nem törhettem össze a verseny előtt. Ez egy olyan szakma, ahol az embernek tudnia kell várni. Én már túl vagyok az előjátékon – az egyszerűen remek volt –, és most várok a következő alkalomra.

– Van már ígérete egy újabb, már ,,éles” próbára?

– Egyelőre nincs.

– Mennyi időre lenne szüksége, hogy valamelyest kiismerjen egy Formula–1-es autót?
– Szerintem minimum egy nap kellene ahhoz, hogy teljesen megszokjam a kocsi kezelését. Ugyanis ez összehasonlíthatatlan a Formula–3000-rel. Képzelje, olyan erők hatottak rám, hogy a három kör után lazább volt a biztonsági övem, mint a harmincnyolc körös háromezres verseny után.

– Mennyi volt a maximális sebessége a célegyenes végén?

– Szerintem úgy kétszáznyolcvan kilométer per óra körüli, de nem tudom pontosan.

– Megdobbant a szíve a magyar zászlók láttán?

– Csodás érzés volt hazai pályán, részben hazai közönség előtt autózni és látni, menynyire örülnek az emberek a sikeremnek. Egyébként ezt a tesztet az 1988-ban elhunyt Kesjár Csaba emlékének ajánlom, aki első magyarként, tizenöt évvel ezelőtt kipróbálhatott egy Formula–1-es versenygépet. Ez a lehetőség most nekem adatott meg és ez nagyon boldoggá tesz engem.