A bajnokcsapat nem adta fel

Azt képzeljék el, hogy Koplárovics Béláról már dalt is írtak. Nem afféle lakodalmas nótát, hanem egy igazi slágergyanús szerzeményt, amelynek az a lényege, hogy Béla a király. A szóban forgó "uralkodó” ezúttal is a kispadon kapott helyet, fenséges lábaival, amelyekkel bevette a Manchester United hálóját egyelőre csak ücsörgött a kispadon. A gyepen futkározott helyette viszont a Hős csapat. Így, nagy H-val, hiszen szerda óta az egész ország efféle jelzőkkel illeti a ZTE csapatát.
Szóval jöttek a kékek, jókedvűen, talán kissé fáradtan, hogy a United után legyőzzék a Dunaferrt is. Bozsik Péter – aki bajnoki meccsen A-licenc hiányában csupán második számú szakvezető – természetesen bízott csapatában, ám ne felejtsük, mit nyilatkozott csütörtökön dél tájban. A mindig visszafogott szakember azt mondta: "…csak nézzék meg a csapatomat vasárnap, a Dunaferr ellen, hogy meg fognak szenvedni, már előre borsózik a hátam a meccstől.” Így érvelt Bozsik, aztán szokásához híven nekidőlt a kispadnak, és hol csípőre, hol karba tett kézzel figyelte az eseményeket. Úgy tűnt, mégsem kell idegrohamot kapnia, hiszen a vendégek viszonylag hamar megszerezték a vezetést. Igaz, Darko Ljubojevics fejesgóljához kellett Németh Viktor lassított felvételszerű vetődése is, mert mire az újvárosi kapus a bal sarok felé dőlt, már jött ki a hálóból a labda.
Ünnepelt a mintegy háromszáz zalaegerszegi, s a kórus azt énekelte: "Mi van, Európa?”, arra utalva, hogy most aztán európai hódító körútra indul a kedvenc csapat. Apró kis bökkenő volt, hogy nemsokára magára talált az addig visszafogott Dunaferr, és nemcsak egyenlített, hanem át is vette a vezetést. Tornyi Barnabás különben meglepő húzásra szánta el magát, a nem is olyan rég még válogatott csatárnak aposztrofált Sowunmi Thomast az MTK-hoz távozott Molnár Zoltán helyén tulajdonképpen jobb-bekként szerepeltette, és bizony ez a húzás tökéletesen bevált. A visszafogott teljesítményt nyújtó Egressy Gábor egyetlenegyszer sem tudta lefutni, kicselezni a csupa izom Sowunmit, akinek nemcsak a védekezésre, hanem a támadásokra is maradt ereje, az egyenlítő találatban például Alex mellett főszerepet vállalt.
Amúgy nem volt nagy az iram, ráadásul több hiba borzolta a napfürdőző szurkolók idegeit, de hibázhattak bármekkorát is a zalaegerszegi fiúk, a táboruk csak tapsolt és énekelt – lám, mit tesz az, ha egy magyar csapat a Manchestert veri. Az első félidő dunaújvárosi vezetéssel zárult, és valljuk meg, a látottak alapján Tornyi Barnabás csapata rá is szolgált a vezetésre. Mondta is egy szkeptikus néző a szünetben, hogy: "…ha a ZTE-védők ugyanilyen szertelenül és komótosan játszanak Manchesterben, akkor kapnak egy hatost a Unitedtől…”
Na, most csak abban bízhatunk, hogy mindez a szokásos magyar pesszimizmus része. Az öltözőbe Tornyi Barnabás sétálhatott nyugodtabban, bár ha eszébe jutott, hogy a megsérült Németh Viktor helyére a tökéletesen újonc Deli Zoltánt kellett a kapuba állítani, akkor bizony volt miért izgulni, pedig ekkor még Koplárovics Béla a pályán sem volt.
Ha az első félidőben még volt okunk fanyalogni, kritizálni, mindez a második játékrészben már feledésbe merült, ugyanis remek, továbbra is gólokban gazdag folytatást láthatott a nagyérdemű. Kezdődött azzal a szünet után, hogy a Zalaegerszeg elkezdett futballozni – pontosan, gyorsan, lendületesen, ahogyan azt a jobb napokon már megszoktuk a kékektől. Ezzel a ritmusváltással olyannyira megzavarták a hazaiakat, hogy mire azok észhez tértek, már újra a vendégeknél volt az előny. A harmadik zalaegerszegi találat ráadásul szinte kísértetiesen lekopírozta a Manchesternek lőtt gólt (nem lehet elégszer hivatkozni arra a szerdai csúcsderbire…), hiszen Szamosi Tamás megint az alapvonalig sprintelt, jött a lapos, pontos beadás, ám Koplárovics Béla helyett ezúttal Faragó István volt az ítélet-végrehajtó.
Újra vezetett a ZTE, és kintről úgy tűnt, hogy ezzel el is dőlt a meccs.
Ezt a csalfa érzést sugallta az is, hogy az újvárosi csapat a mérkőzésnek ebben a periódusában meglehetősen tanácstalannak tűnt, jóval kevesebbet birtokolta a labdát, és csak nehezen tudta megközelíteni Szasa Ilics kapuját. Gyanítható, ha ekkor Urbán Flóriánék még egy gólt lőnek, valóban övék a három pont. Csakhogy nem így történt, a fordulatos találkozó újabb váratlan húzásokkal szolgált. Jött, jött előre a hajrában az Újváros, és a hazaiak akarását siker koronázta. Alex fejesénél óriásit hibázott a zalaegerszegi kapus, de ez így sem zavarta a hazai publikum örömmámorát.
Ám ezzel még nem volt vége.

A hátralévő néhány percben megszerezhette volna a győzelmet jelentő negyedik találatot mindkét együttes. Ekkor már felváltva kerültek veszélybe a kapuk, s valóban dicséret illeti mindkét együttest, hogy a legeslegutolsó pillanatig győzelemre tört. A taps különösen a Zalaegerszegnek dukált, annak a csapatnak, amely egy magyar szemmel szédítő sebességű Manchester elleni összecsapást követően volt képes újra kilencven percen át hajtani. Ugyancsak taps dukál a Dunaferrnek, amely kétszer is vert helyzetből állt talpra, és bizonyította be, hogy a korábbi vereségek a kisiklás kategóriába tartoznak. A találkozó azért kap magas, négyes osztályzatot, mert ezzel is elismerjük a pályára lépett labdarúgók hozzáállását, lelkesedését és helyenként jó játékát.
Soha rosszabb meccset…

Percről percre

16. perc: Szamosi a bal oldalra passzolt Vincze Ottóhoz, a középpályást senki nem támadta, így volt ideje felnézni, középre adott, és a hosszú oldalon érkezett Ljuboljevics, aki öt méterről a bal alsó sarokba fejelte a labdát.
0–1
19. perc: Sowunmi lopakodott előre, átverekedte magát a védőkön, már a 16-oson belül járt, amikor Szamosi becsúszva szerelte az ezúttal jobbhátvédként szereplő játékost, a labda így éppen Alex elé került, aki állítgatás nélkül jobbal, 15 méterről a bal felső sarokba lőtt.
1–1
22. perc: A balösszekötő helyéről Kenesei ívelt a büntetőterületen belülre, a hosszú oldalon ezúttal is veszélyesen érkezett Ljuboljevics, ám öt méterről a jobb oldali kapufa mellé bólintotta a labdát.
25. perc: Bükszegi jobbról végzett el szögletet, a hosszú oldalra ívelt Sowunmihoz, aki mellel előbb levette a labdát, majd kapura lőtt. A labda egy védőn irányt változtatva Lengyelhez került, ő középre fejelt Horváth Péterhez, aki négy méterről jobbal a kapu közepébe helyezett.
2–1
32. perc: Kenesei kényszerítőzött Ljuboljeviccsel a hazai tizenhatos előterében, a visszakapott labdát a támadó 15 méterről bal lábbal kissé ütemtelenül a kapu fölé rúgta.
36. perc: Kiss György a bal oldalról adott középre, ahol Horváth Péter és Alex is érkezett, utóbbi az öt és feles jobb oldali sarkáról jobb lábbal a kapu fölé emelt.
47. perc: Kiss György forgolódott az ellenfél tizenhatosán, visszapasszolt Lengyelhez, aki egyből laposan a jobbösszekötő helyén lévő Bükszegihez játszott. A középpályás jobbal középre adott, a középen induló Lengyel pedig hat méterről alig fejelte a labdát a bal kapufa mellé.
53. perc: Látványos akció végén egyenlített a bajnokcsapat: Kenesei szemtelen mozdulattal alápörgetve a labdának átemelt Sowunmi feje felett, balról Vincze Ottó lágyan középre adott, és az üresen hagyott Egressy hét méterről a bal alsó sarokba csúsztatott.
2–2
59. perc: Bükszegi a jobbösszekötő helyéről ívelt be egy szabadrúgást, majd középről 13 méterről Salamon fejelte a labdát a kapu fölé.
64. perc: Szamosi – csakúgy, mint a Manchester elleni meccs 91. percében – elfutott a bal oldalon, laposan középre adott, az ötösön belül Éger és Deli egymásra várt, így nem avatkozott közbe, míg az érkező Faragó két méterről jobbal a kapu közepébe passzolta a labdát.
2–3
77. perc: Rósa Dénes remek ütemben indította a védők mögül kibújó Lengyelt a balösszekötő helyén, a dunaújvárosi csapatkapitány ballal, 13 méterről a rövid felső sarok mellé lőtte a labdát.
82. perc: Jäkl a jobb oldalon forgatta meg Szamosit, ballal középre ívelt, Ilics nagyon rossz ütemben lépett ki a kapujából, persze nem érte el a labdát, így azt Alex nyolc méterről különösebb gond nélkül fejelhette a kapu jobb sarkába.
3–3

Mestermérleg
Tornyi Barnabás (Dunaferr):
Többet szerettünk volna kihozni ebből a mérkőzésből, de azt kell mondjam, hogy az eredmény reális. Ritkán fordul elő, hogy sérülés miatt negyedórán belül kapust és két védőt is kell cserélni.

Kovács Jenő (ZTE):
Három–kettes állás után nekünk kellett volna nyernünk a találkozót. Persze a Dunaferr is sokat tett a győzelemért, ezért a döntetlen igazságos.