A sportág szeretete hajtja

Bár már évek óta ott van a tűz közelében, vagyis a férfi tőrválogatott tagjának mondhatja magát, mégis csak a harmadik világbajnoksága lesz a liszszaboni.

– Három éve Szöulban szerepeltem először, előtte a tartalékok sorsa volt az enyém – kezdi Juhász Bence. – Európa-bajnokságon előtte is indultam, ott voltam például 1998-ban Plovdivban, ahol negyedikek lettünk.

– A férfi tőrözőkkel kapcsolatban szinte állandó jelzővé vált a "leggyengébb szakág”. A szakvezetők a világversenyek előtti esélylatolgatáskor mindig a férfi tőrözőket említik utolsóként, mint akiktől igazából nem sokat várnak. Ennek ellenére többször "megrázták” már magukat, bravúrokra, érmekre is képesek voltak. Milyen érzés így készülni, versenyezni?

Mindenki tudja a választ, hogy nem jó. Valóban úgy alakult, hogy az eredmények és a felkészülés miatt minket lehet a leginkább támadni. Csupán azt nem veszik figyelembe, vagy csak kevesen, hogy mi dolgozunk, munka mellett sportolunk. Ez azt jelenti, hogy este tudunk edzeni, munka után, fáradtan, illetve azzal az energiával, ami maradt. Én például csupán a vívás szeretete miatt csinálom még ma is, ugyanis egyetlen fillért sem kapok a sportolásért. Az edzőtáborokban ott kell lennünk, és hát ez sem egyszerű, hiszen a szabadságunk terhére kell megoldani ezeket a hiányzásokat. Ennek ellenére sosem kerültünk olyan helyzetbe, hogy "lemostak” volna minket a pástról, sokszor csak egy hajszálon múlt a jobb szereplésünk.

– Mi várható Lisszabonban?

– Nem a legjobb ágra kerültünk, a tizenhat közé jutásért Izraellel vagy Koreával vívunk. Korea nagyon erős. Ebbe a kedvezőtlen helyzetbe azért kerültünk, mert az idényben csupán egy csapat Világkupán tudtunk szerepelni. És ott hiába voltunk jók, ötödikek lettünk, ez kevés volt a kedvező besoroláshoz. Ráadásul a július eleji Európa-bajnokságon a csapat egyik húzóembere, Juhász Attila megsérült, nem tarthat velünk, így kényszerűségből mély vízbe dobunk egy juniort, Vizler Ádámot. Bevallom, kicsit megtörte a csapatot Attila kiesése, nélküle nehezebb lesz a dolgunk, de mindent megpróbálunk. Az edzőtáborokban elvégeztünk minden feladatot, felkészültünk a vébére.

– Egyéniben meddig juthatnak el?

– Egyikünket sem emelték ki, selejtezőt kell vívnunk, úgyhogy nekünk még hosszabb és nehezebb lesz az utunk, mint a többieknek. Jósolni nem tudok, és nem is érdemes, előbb legyünk túl a selejtezőn.