Kovács Ági érem nélkül maradt

Öt éve ő a magyar úszósport esernyője, öt éve ő menti meg a kínos magyarázkodásoktól az érdekelteket. Öt éve sok ember köszönheti neki az állását… Most nem nyílt ki ez a bizonyos ernyő. Kétszáz mell, Kovács Ágnes, negyedik hely. Szokatlan… Ha kétszáz mell és Kovács Ágnes, akkor olimpiai bajnoki cím tanári hajrával, világbajnoki győzelmek, Eb-aranyak. A negyedik hely eddig nem szerepelt a szótárban.
Pedig ha jobban figyelünk… Nem tettük. Nem akartunk tudomást venni a száz mell után a valóságról. Arról, hogy a magyar világklasszis Berlinben erőtlen, lassú, bizonytalan… Hittünk a csodában, abban, hogy szombaton ismét a régi Kovács Ágit látjuk, azt, aki az utolsó huszonöt méteren szép, hosszú, elnyújtott tempókkal mindenkit lehajráz… Most hajrá sem volt, nem maradt rá ereje. Pedig a döntő semmi meglepőt nem hozott. De nézzük csak élőben, hogyan lett a remélt aranyból negyedik hely.
Szóval finálé. Négyen pályázhatnak a dobogóra. Az osztrák Jukic (több, mint tehetség, csak a kétszázra koncentrál), Kovács Ági, a svéd Igelström (ötvenen és százon ő nyert, de a hosszabb távon még nem olyan félelmetes) és a német Poleska (rövid pályán Európa-bajnok, ráadásul otthon versenyezhet).
És rajt. A papírforma szerint. Jukic meglódul, a többiek utána. Ágival az élen. Jukic viszont nagyon meglódul, kifejezetten erős első ötven métert produkál. Ági vele tart. Mert ez a taktika. A nyomában loholni, majd az utolsó tíz méteren lehajrázni. A tempó viszont erős. Talán túlságosan is az. Jukic bírja. És Ági is fogja? Száznál Jukic az első. A második már Igelström, Ági a harmadik, viszont a mozgása egyáltalán nem megnyugtató. Százötvennél: Jukic, Igelström, Kovács, és sajnos Poleska is feltűnik… Utolsó hossz. Talán… A sydneyi olimpia ugrik be az embernek. Az ahogyan Ági az utolsó métereken megette az amerikai Kowalt. Jukic vezet, Igelström hajrázik, Ági…, Ági úszik. Még húsz méter. Az aranyról lemondhatunk. Még tíz. Az ezüstről is. Még öt, bronz sem lesz belőle? Nem: 1. Jukic, 2. Poleska, 3. Igelström, 4. Kovács Ági, aki három perccel később mosolyt erőltet az arcára és készségesen válaszolgat az újságírók kérdéseire.
"Túlságosan erősen kezdtem, és ez megbosszulta magát, a végére teljesen kimerültem, nem maradt erőm a hajrára. Megint csak azt mondhatom: nem voltam gyors, elfogyott a lendület. Nem élem meg tragédiának azt, ami történt, de két évvel az athéni olimpia előtt mindenképpen intő jelnek fogom fel. Úgy érzem, az állóképességemmel nincs baj, azzal sem, hogy Amerikában tanulok és úszok az év nagy részében. Azt kell kideríteni majd az edzőmmel, hogy miért nem voltam olyan gyors, mint máskor. Már most mondom, nem adom fel, jövőre a barcelonai világbajnokságon visszakapaszkodok a dobogó tetejére” – mondja Ági majd elsétál az öltözők felé (nem mellékesen Reményi Diána egyéni rekordot úszva az ötödik helyen végzett!).
Kiss László szövetségi kapitány szerint kár lenne világvége-hangulatot kreálni. Kétségtelen, Ági hullámvölgybe került, de meglátja majd a világ, hamar kikecmereg a gödörből
"Hazamegyünk és átbeszéljük, hogy mi lehetett a probléma – így a mester. – Nem tudom, milyen munkát végez Amerikában, de itthon láttam az edzéseken. Nem volt jele annak, hogy gond van, úgy éreztük reális elvárás, hogy ismét aranyérmet nyerjen. Sajnos rossz felfogásban úszott, túl erősen kezdett, ez pedig megbosszulta magát. Megkeressük az okát a gyengélkedésnek, viszont már most mondom: senki se bántsa Ágit ezért a szereplésért. Minden világklasszisnál megesik, hogy hullámvölgybe kerül. Nézze meg Van Almsickot! Évekig nem tudta hozni a korábbi formáját. Most ismét csúcson van.”
Való igaz, mindenki kerülhet gödörbe. Nem gépek vagyunk, hanem emberek. Kovács Ági számtalan aranyat nyert. Most egyet sem. Belefér. Egerszegi Krisztinánál is belefért. Kilencvennégyben a római világbajnokságon nem nyert. Mert nem úgy készült fel, kicsit már unta a hajnali keléseket, kicsit már elege lett az egészből… Két évvel később olimpiai bajnoki címmel búcsúzott az úszástól. Ági nem unja az úszást, a hajnali keléseket sem, és az edzéseredményei sem azt mutatták, hogy baj lesz Berlinben. Mindenki keresi az okokat. Versenyzőtől az edzőig… Jó lenne hamar megtalálni. Jó lenne, ha a jövő évi vb-n ismét a régi Kovács Ágit láthatnánk…
Vasárnap amúgy még egy esélyünk nyílik az aranyra. Risztov Éva úszik a kétszáz pillangó döntőjében (és négyszáz gyorson elindul, de ott nem favorit). Utoljára egyébként még 1983-ban, a római Eb-n fordult elő, hogy nem nyertünk Európa-bajnoki címet. Jó lenne, ha Berlinre később nem ezért emlékeznénk…