Harcban a kánikulával

– Hétfőn kezdjük meg a világbajnoki felkészülés harmadik hetét, Budapest és Balatonaliga után két hétre Tatára költözünk. Szabó Bence szövetségi kapitány szerint most következik a legnehezebb hét, vagyis sóbánya szintű megterhelésre lehet számítani. Ez önmagában nem baj, mert ebből lehet majd építkezni, finomítani a formát. Csak ne legyen hőség! – Ezek szerint az edzéseket könnyebb elviselni, mint a meleget?– Hát… próbálja ki valaki, hogy kánikulában, a szinte levegőtlen teremben, vívóruhába beöltözve órákig ugrál a páston. Az edzésekhez hozzászoktunk, de hőséggel "megspékelve” azért minden más. Persze, nem panaszkodom, ez a feladatunk, no és azt is tudjuk, hogy nekünk nyári szabadságunk alig van, hiszen ilyenkor készülünk a világbajnokságra. A július eleji Európa-bajnokság után éppen ezért csak egyhetes pihenőt kaptunk, ami arra volt jó, hogy kikapcsolódjak. – Vagyis nem volt olyan nagy a kihagyás, ami után nehéz visszarázódni.– Nem, egy hét alatt fizikailag nem lehet leereszteni. Ennek ellenére furcsa volt a visszatérés, mert rendhagyó módon rögtön vívással kezdtünk. Budapesten egy hétig ez volt a program, aztán Balatonaligán vívásmentes időszak következett. No, ez bizonyos értelemben csalódás volt a számomra.– Megmagyarázná?– A pesti szenvedések közben azzal tartotta bennünk a lelket a kapitány, hogy a következő hét laza lesz. Mit mondjak? Vívás valóban nem volt, de a második erőnléti edzés után az izomláztól alig bírtam bevonszolni magam az ágyba. Az erősítő gyakorlatok övön aluli ütésként értek minket. Aztán ehhez is hozzászoktunk. A "válogatott kínzások” ellenére nagyon kellemes volt az az egy hét. A Club Aliga minden munkatársa és vezetője, Tusa Péter egykori kardvívó minden kérésünket teljesítette. Kikapcsolódásra is volt lehetőség, fociztunk, teniszeztünk, esténként kerti sütéseket tartottunk, úgyhogy remekül összekovácsolódott a csapat. Lélekben felkészültünk a tatai napokra.