Neked is gratulálok, Felipao!

A csapatkapitány, Cafú például a Világkupa magasba emelését követően első szavait feleségéhez intézte. "Regina, nagyon szeretlek! Ez a világbajnoki cím neked szól! – kiabálta az immár kétszeres világbajnok még a pályán, majd a játékostársait éltette. – Hatalmas öröm és boldogság számomra, hogy ezekkel a srácokkal oszthatom meg a sikert. Nélkülük biztosan nem sikerült volna hozzátennem a magam részét a győzelemhez.”
Szintén roppant szimpatikus gesztusról tett tanúbizonyságot Ricardinho, hiszen annak az Émersonnak ajánlotta a világbajnoki címet, akinek a sérülése nyitotta meg az utat az ő csapatba kerüléséhez. "Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ez a cím ugyanúgy tartozik Émersonhoz is, mint azokhoz, akik a pályára léphettek. Ô lélekben végig velünk volt, nélküle nem sikerült volna” – hangzottak a Corinthians játékosának a szavai.
Az utóbbi évek legjobb brazil kapusának tartott Marcos elárulta, hogy csak a mérkőzés legvégén érezte biztosnak csapata sikerét. "Mindössze a 88. perctől mertem világbajnoknak érezni magam. Mi mindvégig hittünk magunkban, de mégiscsak hét mérkőzésről volt szó, és lehetetlenség egy ilyen sorozatot úgy végigjátszani, hogy egy pillanatra se inogjon meg a csapat. A németek ellen volt a legnehezebb, mert tudtuk, hogy bármelyik pillanatban betalálhatnak, és megnehezíthetik a dolgunkat. Én csak a feladatomat akartam elvégezni, hogy ne úgy kelljen visszatérnem Brazíliába, mint az a játékos, aki elrontotta a nép boldogságát.”
Ronaldinho, aki ugyan a fináléban korábbi önmagához képest kissé szürkén játszott, már a jövőbe tekintett: "Ez a tapasztalat, amelyet a mostani tornán szereztem, biztosan nagyon hasznos lesz majd nemcsak számomra, hanem azok számára is, akik a következő világbajnokságon a csapat fiatalságát fogják alkotni.” "Éreztük, hogy világbajnokok leszünk, valójában tudtuk, hogy győzni fogunk. Mindannyiunkban hatalmas volt az elszántság, ezért voltunk ennyire biztosak a dolgunkban. Amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, arra a több ezer szegény emberre gondoltam, akiknek az életébe most sikerült egy kis boldogságot csempésznünk. Értük és a nemzeti mez szeretetéért játszottunk ezen a vébén" – ezek már a gárda egyik legnagyobb egyéniségének, Rivaldónak a szavai.
Ricardo Teixeira, a Brazil Labdarúgó-szövetség elnöke is a szurkolóknak ajánlotta a címet: "Ezt a győzelmet teljes egészében a brazil népnek ajánljuk, mert megérdemli azért a szenvedésért, amelyet nap mint nap kiáll. A játékosok boldogok, hogy hozzájárulhattak ehhez a hatalmas örömhöz."
Az ünneplésből természetesen a régmúlt nagyjai és Luiz Felipe Scolari kapitány pályatársai sem maradtak ki. "A zöld és a sárga újra csillog" – hebegte a könnyeivel küszködő Mário Zagallo, a TV Globo egyenes adásában. – Gratulálok, Ronaldo! Te mindennek ellenálltál, felépültél és megmutattad azt, amit négy évvel ezelőtt már megmutathattál volna. Te az egész világ háláját megérdemled. Felipao, neked is gratulálok. Az edző az, akit mindig feláldoznak és kritizálnak, de te most nyertél, Felipao, mindenkit legyőztél!" Wanderley Luxemburgo, aki ezzel a brazil válogatottal elkezdte a selejtező sorozatot, de pénzügyi botrányai miatt kénytelen volt távozni a kapitányi székből, szintén Scolarit magasztalta: "Az igazi érdem Luiz Felipe Scolarié, aki összefogta és egységbe szervezte a darabjaira hullott válogatottunkat, miközben nem engedett semmilyen nyomásnak. Erős és kitartó volt, de ami a legfontosabb, hogy a végtelenségig megbízott a játékosaiban, akkor is, amikor a legtöbben éles kritikákkal illették. Bebizonyította, hogy a brazil edzők igenis kiváló szakemberek, akiknek a legfőbb ellenfelük az idő ebben a lehetetlen versenynaptárban."
A hetvenes-nyolcvanas évek nagy idolja, Zico Ronaldót emelte ki a győztes csapatból: "Ronaldo volt a kulcsfigura ebben a válogatottban, hiszen szinte minden előtte adódó helyzetet kihasznált, és minden elvárásnak megfelelt. Szenzációs dolog, ha egy játékos, aki olyan szörnyű helyzeteken megy át, mint ő, képes talpra állni és megnyerni a világbajnokságot."