Remélem, elfelejtenek!

A brazil és a német játékosok is azt hangoztatják, hogy életük legfontosabb meccse lesz a vasárnapi döntő, és ugyanezt mondja Pierluigi Collina, a finálé játékvezetője is. Pedig eddig is igen rangos mérkőzéseken fújta a sípot, három éve például ő vezette az örökké emlékezetes barcelonai Bajnokok Ligája döntőt, amelynek az utolsó pillanataiban fordította meg a mérkőzés eredményét a Manchester United a Bayern München ellen.Pierluigi Collina már a megjelenésével is magára vonja a figyelmet. Sovány, magas alakja és borotvált, tar koponyája a világ labdarúgásának jellegzetes figurájává tette őt, ám a negyvenkét éves olasz könyvelő a tudásával szerzett magának kétségbevonhatatlan tekintélyt. Nem véletlen, hogy a magyar Puhl Sándor után másodikként őt választották négyszer egymás után az év játékvezetőjének a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezetnél, az IFFHS-nél. Egyéniségével és hozzáértésével kivívta, hogy a játékosok és az edzők is elfogadják ítéleteit. Az olasz bajnokság hajrájában nagy vihart kavart ugyan, hogy a Venezia–Roma találkozó utolsó perceiben két büntetőt (köztük egy vitathatót) ítélt a fővárosi csapat javára, ám rövid pihentetés után az utolsó fordulóban ismét rangadót vezethetett, és említett tekintélyét ez az eset sem csorbította."Én mindig igyekszem a legjobb tudásomat nyújtani, ám gyakran ez sem elég, és ebben ugyanolyanok vagyunk mi, játékvezetők, mint a játékosok – mondta a jokohamai döntőre készülve. – Ennek ellenére mindent megteszek a tökéletes felkészülés érdekében. Tanulmányozom a két csapat stílusát, információkat gyűjtök a várható taktikáról, hiszen nem árt tudnom, hogyan mozog majd a két együttes a gyepen, fel kell-e készülnöm gyors kontrákra, és így tovább. Különösen fontos ez azért, mert ha a játék zömmel az egyik tizenhatos környékén zajlik, akkor nekem is ennek megfelelően kell helyezkednem. Ha tévedek a kezdőkör környékén, általában mindenki azonnal túllép rajta, ám a büntetőterület az egészen más, ott egy rossz ítéletnek súlyosabbak lehetnek a következményei. Arról nem is szólva, hogy azokat az eseteket a televíziók is megismétlik, és emiatt a tévedés könnyebben lelepleződik. Az a legfontosabb, hogy a játékosok és a játékvezető bízzanak egymásban, ne tekintsék ellenségnek a másikat. Sajnos, tévedések mindig előfordulhatnak, ez kikerülhetetlen. Mindenki azt mondja, tökéletesen vezettem például ezen a világbajnokságon az Anglia–Argentína mérkőzést, holott én tudom, ott is voltak rossz ítéleteim, szerencsére egyik sem sorsdöntő. Nagyon sok meccsen vettem már részt, de ez a döntő lesz karrierem csúcsa, és remélem, rajtam kívül senki sem fog emlékezni arra, hogy ki volt a 2002-es csodálatos finálé játékvezetője.”Talán kissé meglepő, hogy Collina hobbija az olvasás és az internet mellett a kosárlabda. Imádja a sport minden fajtáját, és, ahogy mondja, szerinte akkor is élvezné a játékvezetést, ha nem jutott volna fel a csúcsra, és csupán alsóbb osztályú meccsekre futná a tehetségéből. Nagyon sajnálja, hogy hazája válogatottja már korábban kiesett, ám erről bővebben nem nyilatkozik. Azt viszont elárulta, hogy vasárnap a döntő alatt egy kis olasz zászlót visel majd a ruháján.