Az orrba vágott gólkirály

Az alábbi történet nem egy világsztárról, és még csak nem is valamelyik hazai kedvencről szól. Nem is lesz túl hosszú, így ha valaki mesés végkifejletre, boldog befejezésre vár, bizonyára csalódni fog. Ettől függetlenül a huszonegy esztendős Orosz Péter sztorija nagyon is tanulságos. Nem, nem ismert a labdarúgó, az utcán nem mutogatnak rá, nem kérnek tőle aláírást, sőt a rokonságot, s a barátokat kivéve talán azt sem tudják, hogy létezik. Lehetne ez másként is, hiszen annak idején apró gyerkőcként egy teremtornán bizonyította, micsoda tehetség lakozik benne, úgy cselezett, hogy a többi lurkó is a csodájára járt. Akkor még kedvenc csapata a Vasas dressze lötyögött rajta, hogy aztán vele is megtörténjen az, ami sok-sok ifjúval: az ifiből kiöregedvén szélnek eresztették. Ez különben nemcsak Angyalföldön jellemző, nálunk csak kevés saját nevelésű fiatalember kerülhet oda a felnőtt csapathoz, játszhat akár a Fradiban, az Újpestben, avagy éppen az utánpótlás-neveléséről egyre híresebb MTK-ban. A lehetőségek mára beszűkültek, a légiósok uralják a terepet… A szóban forgó ifjú azóta játszott Óbudán a III. Kerület csapatában, legutóbb pedig az osztrák Landesligában szereplő Saalfeldenben ontotta a gólokat. Bizonyíték arra az a sok-sok újságcikk, amelyet édesapja küldött el külföldről a szerkesztőségbe: Orosz Péter a kis csapatában nagy sztár lett, olyannyira, hogy például a bajnokság hajrájában az egyik rivális elleni találkozón, amely a feljutás sorsárol döntött, két fontos gólt szerzett, és ezzel egyszersmind sikerült elérnie azt is, hogy a meccs hajrájában egyszerűen leütötték. Kemény, pontos ütés volt, telibe találva az orrnyerget, és a magyar játékossal már robogott is a mentő a kórházig. A súlyos ütlegből nagy botrány lett, megíródott jó pár cikk, de emiatt még aligha figyelt volna fel a fiatal labdarúgóra a belga első osztályú Geel és Beerschot, ugyanis Orosz Péter már mindkét klubtól kapott ajánlatot. Az orra gyógyulófélben van, a lelke viszont már nehezebben jön rendbe, hiába hordozza mindenhová magával Váczi Zoltán egykori 13-as számú Vasas-dresszét, egyre messzebb kerül nevelőegyesületétől, amely huszadrangú idegenlégiósokkal megerősítve kiesett az első osztályból. E történet tanulsága velős: lehet, hogy mégiscsak érdemes lenne olykor körülnézni a saját házunk táján is…