Michael Ballack nem egyedül sír

Franz Beckenbaueren kívül nemigen akad olyan ember Németországban, aki visszafelé tekintget, a többség a felhők szélén csücsülve ízlelgeti a mondatot: Németország hetedszer jutott a világbajnokság döntőjébe. Egyedül a Császár mutatott rá arra – egy legenda persze megteheti –, hogy ezért a fináléért nem kellett úgymond két métert ugrani magasban: "Ritka, hogy ennyire sima legyen az út, de a nagycsapatok korábban kiejtették egymást, illetve áldozatul estek a kicsiknek. Persze, attól még ezeket a mérkőzéseket meg kellett nyerni, ráadásul mindannyian tudjuk, manapság nincsenek könnyű összecsapások.” Be-ckenbauer egyébiránt ezúttal távolról sem volt annyira kritikus, mint az amerikaiak elleni negyeddöntő után, amikor kissé odaszúrt honfitársainak a nem túl meggyőző játék okán: "Sosem akartam megkérdőjelezni az együttes értékeit és érdemeit, abban pedig rendületlenül bíztam, hogy játékosaink tudnak sokkal jobban is futballozni.”A Dél-Korea elleni elődöntő során ugyan továbbra sem brillírozott a csapat, az viszont tagadhatatlan, hogy meggyőző sikert aratott. Ráadásul a szakértők a siker ürügyén joggal hangoztatják mindazt, amit máskor vereségnél szoktak magyarázatként előszedni: hogy hány kulcsember sérült meg a kerethirdetés előtt. Miközben lenyűgözve beszélünk arról, hogy a germánok védelme mily szilárd, hiszen hat meccsen csupán egyetlen gólt kapott – eddig mindössze az a 92. percben beszedett Robbie Keane-lövés rondítja a statisztikát –, hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy hátulról esett ki a legtöbb alapjátékos. A két oszlop, Jens Nowotny és Christian Wörns kidőlését követően Marko Rehmer is kiszállt a tavasz folyamán, a középpályások közül pedig Sebastian Deislerről és Mehmet Schollról volt kénytelen lemondani Rudi Völler. "Gyakorlatilag egy tartalék védősort kellett felépítenünk, igaz, kiderült, a kényszermegoldás tökéletesen bevált – elemzett a szövetségi kapitány. – Nem véletlen, hogy néhány hónapja még senki sem várta tőlünk ezt az eredményt. Azok után, ahogy kikaptunk az angoloktól, majd csupán döntetlenre voltunk képesek Finnország ellen, már az Ukrajna elleni pótselejtezőtől is féltettek bennünket. Később sem tűnt könnyebbnek a helyzet, sokan úgy vélték, két olyan remek csapattal szemben, mint Írország és Kamerun, a csoportból sem megyünk tovább. Eztán azért volt nehéz, mert ahogy következtek sorra az ellenfelek, úgy lettek egyre nagyobbak az elvárások, mondván, Németország csupán néhány elitcsapat ellen veszíthet. Ami nem igaz, Ázsia és Afrika egyre jobban felzárkózik.”

A játékosként 1990-ben világbajnoki címet szerzett szakvezető az elődöntőt követően úgy vélekedett, ismét a védelem alakított nagyot: "Az elejétől fogva remekelt a csapat, rendkívül hatékonyan szűrt a négyes vonalunk, a koreaiak alig jutottak helyzetig, miközben mi több lehetőséget is teremtettünk, azaz megérdemelten győztünk.” Völler ’90-es főnöke, Beckenbauer ezt annyival toldotta meg, hogy a német siker alapja az erőnlét volt kedden este: "Erővel sokkal jobban bírtuk, a koreaiak már az első félidő végére kipukkadtak. Látszott, hogy a mi gólunk idő kérdése, ezen túlmenően a koreaiakról ismét kiderült, hogy a rúgótechnikájuk még nem tökéletes, nem véletlen, hogy Kahnnak egyszer akadt dolga, és az sem, hogy korábban csupán hat gólt rúgtak a vébén. Ezzel együtt minden elismerésem az övék, hiszen remekül küzdöttek, és a végén még maradt bennük annyi, hogy egy kicsit megszorítsanak minket.”
A német sajtó eközben a Ballack-balladára helyezi a hangsúlyt: a leverkuseni géniusz úgy döntötte el a mérkőzést negyedórával a befejezés előtt, hogy négy perccel korábban sárga lapot kapott, s így tudta, a fináléban nem játszhat. "Tragikus hős” – hirdette címében a Süddeutsche Zeitung, míg a Bild arról írt, hogy "A döntőbe lőtt bennünket, de ő nem lehet ott, ami miatt könnyek hullottak az öltözőben…” A Berliner Morgenpost is sajnálkozott a mámor óráiban: "Bent vagyunk a döntőben, mindenki a mennyekben érzi magát, egyedül Ballack zokog.” Valamelyest higgadtabban értékelt a Frankfurter Allgemeine Zeitung: "A taktikai tervezés diadala. Eközben a tragikus hős nem szégyellt néhány könnyet ejteni az öltöző magányában.”

Völler is csupán sóhajtozott, amikor Ballack szóba került: "Felsoroltuk, hányan hiányoznak a legjobbak közül, s most kiesett Michael is… Ôt tényleg lehetetlen pótolni. Amikor nem teljes értékű, akkor is nélkülözhetetlen, amikor százszázalékos, akkor világklasszis. Megemelem a kalapom előtte, hiszen tudta, mi vár rá, mégis elkövette azt a szabálytalanságot, amelyet muszáj volt elkövetnie a nagyobb veszély elkerülése érdekében. Ez is egy példa, hogyan működik ez a csapat.”
A képhez tartozik, hogy Torsten Frings elnézést kért csapattársától, hiszen az általa elpasszolt labdából indult az a koreai támadás, amelyet Ballacknak kellett szó szerint megakasztania. "Ôrülten sajnálom, hogy Michaelnek nem maradt más választása – ezek után neki fogjuk megnyerni a kupát” – szögezte le Frings. A vigasztalhatatlan középpályás közölte, már nem haragszik Fringsre (ott helyben elég randán lehordta), sőt, igyekezett a pozitívumokat megtalálni: "Az idén három sorozatban lettem második a Leverkusennel úgy, hogy a döntő meccseken mindannyiszor a pályán voltam. Meglehet, direkt jól jön, hogy ezúttal csak a lelátón ülhetek…”