Néha rémálmok gyötrik

Ami a törökök egyik vezéregyéniségét illeti, a nevével kis probléma adódhat. Ha egy török szurkolónak azt mondjuk, Bastürk, előfordulhat, hogy fogalma sincs, kiről beszélünk. Ám ha az illető keresztnevét említjük, biztosan felderül az arca: igen, Yildiray, őt ismerjük!
Nem csak ismerik, szeretik is, pedig Bastürk – mi maradjunk ennél, már csak azért is, mert ő futballistaként ezt használja – szinte idegenlégiós a török válogatottban. Németországban született, csak ott futballozott, ott is él, ám szülei révén megvan a török állampolgársága is, így játszhat a válogatottban.
Első szereplését a címeres mezben nem kis fejtörés előzte meg. Ugyanabban a helyzetben volt, mint Miroslav Klose, Gerald Asamoah és Oliver Neuville, akik szintén kettős állampolgárok, és dönteniük kellett: megpályázzák a német válogatottságot, vagy menjenek inkább biztosra a lengyel, a ghánai és a svájci nemzeti együttesben? Ôk hárman a németet választották, és most mindannyian tagjai is Rudi Völler csapatának.
"Nem sokat gondolkodtam – emlékszik vissza azokra az időkre Bastürk. – A szüleim törökök, török környezetben nőttem fel, és azt hiszem, a szívük mélyén ők is mindig azt szerették volna, hogy ha az ő hazájuk válogatottjában játszom. Kicsit az is közrejátszott, hogy a német válogatottba roppant nehéz bekerülni, ám higgyék el, a törökbe sem lasszóval fogják az embereket. Én komolyan veszem azt, hogy kettős állampolgár vagyok, azaz török is vagyok és német is. Kicsit talán bonyolultan hagzik, de nekem ez az állapot a természetes. Az pedig magától értetődik, hogy ha a döntőben összekerül a két hazám csapata, én minden erőmmel a török válogatott sikeréért küzdök majd.”
A 24 éves Bastürk nem az első török, aki ezt az utat járja, Ilyas Tüfekci, Erdal Keser az elődei, és Mustafa Dogan is csak hazajár Németországból a válogatottba, amikor hívják. Bastürk a Wanne-Eickel együttesében bontogatta szárnyait, majd következett a Wattenscheid, aztán (tavaly nyárig négy éven keresztül) a VfL Bochum, és utána a Bayer Leverkusen, ahol remek esztendőt zárt. Mondjuk ezt mi, ő azonban érthető módon csalódásként élte meg a Bayer szereplését: második helyet szerzett a Bajnokok Ligájában, a német bajnokságban és a Német Kupában is. "Rémálmaimban már az jön elő, hogy megverjük a brazilokat, de a döntőben kikapunk, és az idén negyedszer leszek második a csapatommal. Ez azonban nem fordulhat elő. Ha túljutunk a brazilokon, akkor megnyerjük a világbajnokságot, akkor már senki sem állíthat meg minket. Azt azért mindenki láthatta, hogy nem szerencsével jutottunk el idáig, a török futball igenis a világ élvonalába tartozik”– így Bastürk.
Érdekessége lehet a szerdai elődöntőnek, hogy Bastürk gyakran találkozhat majd a pályán klubtársával, a brazil Lúcióval, aki az egyik legjobb barátja a Leverkusenben. "Szurkolok is neki, hogy a szombati kisdöntőben jól szerepeljenek… – mondta nevetve a török. – Annak viszont örülök, hogy a braziloknál nem játszik Zé Roberto, aki be sem fért a keretbe, mert Leverkusenben mellette futballoztam, így pontosan tudom, milyen zseniális futballista. Persze, ha ő nem fér be, akkor milyenek lehetnek azok, akik játszanak? Csodálatos játékosaik vannak, de nem esünk hasra előttük, mert nekünk is vannak olyan ászaink, akik képesek eldönteni egy meccset, ráadásul csapatként is nagyon együtt vagyunk.”
Bastürk jól játszott az eddigi mérkőzéseken is, ám a szövetségi kapitány rendszeresen lecserélte. A sajtó azt találgatta, hogy vajon az erőnlétével van-e baj, vagy más, titokzatos ok miatt kell abbahagynia idő előtt a meccseket. "Nincs semmi titok. Valóban, a megerőltető európai program miatt kicsit fáradt voltam, ezért megbeszéltük a kapitánnyal, hogy mindig annyi időt töltök a pályán, amíg százszázalékosan a csapat hasznára vagyok. Ám azóta felfrissültem, Szenegál ellen is tökéletesen bírtam az iramot” – fejtegette a középpályás.
Bár a csapat szépen menetel, a török szurkolók kevesen kísérték el kedvenceiket Dél-Koreába, majd Japánba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevés támogatójuk van, hiszen a japánok mindig beállnak valamelyik csapat mellé, és szemre úgy tűnik, mintha több ezer török szurkolna a lelátón. "Pontosan tudjuk, hogy otthon milyen érzelmeket váltott ki az eddigi szereplésünk. Felelősséggel tartozunk a szurkolók iránt, hiszen hálásnak kell lennünk azoknak, akik a költségeket vállalva itt vannak velünk, és azokra is gondolunk, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, de boldogabbá tehetjük az életüket a sikereinkkel. Az biztos, hogy szerdán nem lesznek forgalmi dugók a török városokban, ember alig megy majd ki az utcára, mert mindenki a televízió előtt ül. Varázslatos élmény vár mindannyiunkra, ezt bátran megígérhetem” – zárta mondandóját Yildiray Bastürk.