Már nem is annyira unalmas

Egyedül Mesut Yilmaz, a május óta betegeskedő miniszterelnök, Bülent Ecevit helyettese őrizte meg némiképp hidegvérét (plusz optimizmusát), és figyelmeztette honfitársait, ne adjanak ki mindent magukból, elvégre a szenegáliak elleni negyeddöntő után is esedékes egy fiesta. Mindenki más teljes őrületbe zuhanva ünnepelt a különböző települések utcáin. A rendőrök meg sem próbáltak rendet tartani a tülkölve száguldozó autók között, inkább nemzeti lobogókat lengettek ők is, Izmirben a helybéli tűzoltóság futballőrült munkatársai a vörös autókat szirénáztatva robogtak fel s alá a város utcáin, míg Ankara polgármestere, Melih Gokcek egy busz tetején állva egy hangosbeszélőbe hörgött, miközben munkatársai labdákat rugdostak fentről az ujjongó tömegbe (hogy nem hétvégén van a helyhatósági választás…).Törökország természetesen nagy és általános ünneplésbe merült azok után, hogy a válogatott bejutott a legjobb nyolc közé a japánok kiverésével, a nációt sújtó gazdasági válság mostanság keveseket érdekel, sőt megkockáztatható: szinte senkit.Hovatovább Senol Günes sem örvend akkora közutálatnak, mint eddig, elvégre a szövetségi kapitány szidalmazása korábban afféle össznépi sportnak volt tekinthető. A média a győztes meccsek után is előszeretettel törölte bele a lábát a volt kapusba, azt hánytorgatva fel neki, hogy együttese túlságosan defenzív futballt játszik, tetejébe unalmasat is, ami nem véletlen, végtére is zenitjükön túljutott futballistákból rakja össze a csapatát.Ahhoz képest ez a csapat bent van az elitnyolcasban, és igen jó eséllyel pályázik az elődöntőre. Talán nem véletlenül. Elvégre Senol Günes kapitánykodása alatt a török válogatott mindössze két vereséget szenvedett, egyszer a selejtezők során kapott ki egy emlékezetes találkozón a svédektől, továbbá most, szintén 2–1-re a braziloktól. Mindkétszer úgy, hogy megszerezte a vezetést, joggal mondhatja hát a kapitány: "Védekezésre berendezkedő csapatok elég ritkán kapnak két gólt azután, hogy ők lövik az elsőt. A mi gárdánk ezen a két találkozón épp azért veszített, mert továbbra is nyíltan felvállalta a támadást.”

A szakvezető ugyanakkor nem tagadta, elkerülendő ennek megismétlését, taktikát váltott a Japán elleni nyolcaddöntőre. "Azt hiszem, ellenfelünket meglepte, hogy nyomokban sem idéztük azt a stílust, amelyet az első három találkozón láthattak tőlünk. Direkt felvállaltuk, hogy ezúttal nem megyünk annyira agresszíven előre, kissé visszafogjuk magunkat, elnyelendő a hazaiak nyomását. Természetesen a korai gól még jobban megkönnyítette a dolgunkat, ezek után a védelem és a középpálya olyan összhangban működött, ahogy azt előzőleg megálmodtam.”
Senol Günes úgy véli, csapata most indul csak be igazán: "Eddig borzalmas volt a bennünket körülvevő hangulat: noha vannak a válogatottban fantasztikus egyéniségek, olykor még ők is jéggé dermedve ültek az öltözőben a kezdés előtt, rettegve attól, milyen kritikákat kapnak majd otthon. Úgy gondolom, ideje megszabadulni a negatív főcímektől, hogy a játékosok végre felszabadultan játszhassanak. Elvégre az álmunkat ezzel már teljesítettük – ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne tovább álmodni.”