Gulácsi nem tud felhőtlenül örülni

Az ember azt gondolná, hogy egy olyan siker után, mint amilyet az U20-as magyar labdarúgó-válogatott elért az egyiptomi vb-n az elődöntőbe jutással, az összes játékos a fellegekben jár, ám Gulácsi Péterre ez nem volt igaz az olaszok elleni diadalt követően.

„Furcsa módon nem vagyok felhőtlenül boldog, mivel nagyon zavar a második bekapott gólunk – kezdte a 3–2-re megnyert találkozó utáni értékelést a mieink kapusa. – Az olasz játékos keresztbe vezette a labdát a védőink előtt, majd éppen takarásból lőtt. Tettem még egy lépést balra, így nem értem el a jobb kezemhez érkező labdát. Talán ha látom a lövés pillanatában a labdát, hárítani tudok. Ilyen meccset eddig csak a tévében láttam, hirtelen például nem is tudnám megmondani, hány kiállítás volt. Most még igazán fel sem fogtam, hogy mi történt, holnapra azonban már biztos teljes szívemből örülni tudok ennek a sikernek, és az a bizonyos gól sem nyomja majd a lelkemet.”

A magyar kapus egyébként a Nemzeti Sport helyszíni tudósítójának azt is elmondta, hogy a csehek elleni mérkőzés után túlzónak találta a neki adott 10-es osztályzatot, ám reméli, hogy most Németh Krisztiánnak is kijár majd lapunktól a maximális minősítés. Hogy valóban megkapja-e a két gólt szerző, egyet pedig előkészítő csatár azt a bizonyos 10-est, azt a Nemzeti Sport szombati számából megtudhatja.

Németh Krisztián egyébként elárulta, hogy önmaga második, csapata harmadik gólja egészen különleges körülmények között született.

„Koman remek indítása után beléptem a védő elé, aki azonban rálépett a sarkamra, így a következő lépésnél a jobb lábamon már csak félig volt rajta a cipő. Tudtam, hogy ballal kell ellőnöm a labdát, de szerencsére sikerrel jártam. Ezután olyan eksztázisba kerültem, hogy azt nem is lehet elmondani” – nyilatkozta a meccs egyik hőse a lefújás után.

Az AEK Athén kölcsönjátékosa persze azért megpróbálja elmondani, mit is érzett, valamint azt is, hogy miért veszekedett Koman Vladimirral és miért kapott össze az olasz védőkkel. Minderről a Nemzeti Sport vasárnapi számában található exkluzív interjúban olvashatnak majd.

Nemcsak a magyar szurkolók százezreiben (millióiban?), hanem Dudás Ádámban is megállt az ütő, amikor 1–1-es állásnál a hosszabbításban majdnem a saját kapuját vette be.

„Korábban már volt egy hasonló szituáció a mérkőzésen, amikor egy oldalról belőtt labdánál érzésem szerint nagyot mentettem. Aztán ennél a másik esetnél is úgy éreztem, hogy közbe kell avatkoznom. Már lendítettem a lábam, amikor Gulácsi rám kiáltott, hogy hagyjam, de már nem tudtam megállítani a mozdulatot. Amikor elhagyta a lábamat a labda, egyből éreztem, hogy ebből nagy baj lehet, de végül szerencsém volt, a kapufáról nem befelé pattant – mesélte már megkönnyebbülten a „legveszélyesebb olasz” játékos, aki a mindent eldöntő gólról is ejtett néhány szót. – Szereztem egy labdát, megjátszottam vele Komant, aki ezután Némethet indította. Mikor elé került a labda, már tudtam, hogy gól lesz, mivel ő az ilyen helyzetekben szinte sosem hibázik.”