Gera Zoltán: Mindenki pótolható...

Bár Lothar Matthäus azt állítja, kilencven százalékban tudja, hogyan állítja fel csapatát a szerdai, Bulgária elleni világbajnoki selejtezőn, azon valószínűleg még a szövetségi kapitány is töpreng, kit állítson Gera Zoltán helyére. A West Bromwich Albion középpályása ugyanis két sárga lapja miatt nem szerepelhet a Megyeri úti selejtezőn - többek között a máltai hibájáról is nyilatkozott lapunknak a magyar helyett az angol csapattársak társaságában elfogyasztott szerdai ebéd után.
- Jó hangulatban falatoztak?
- Örömmel jelentem, sem a kedvünkkel, sem az étellel nem volt gond - mondta Gera Zoltán. - A légkör amúgy egyre jobb a csapat körül, habár hurráhangulatról nincs szó: ha a tabellára nézünk, az valamelyest elkeserít bennünket. Noha a Norwich Cityt már az utolsó helyre szorítottuk, a jelenleg elfoglalt tizenkilencedik pozíciónk éppúgy annyit ér, mint a huszadik, vagyis kiesést. Talán mondanom sem kell, ezt akarjuk elkerülni.

- Nyolc fordulójuk van még arra, hogy legalább kettőt előrelépjenek.
- Néztem már a sorsolásunkat, és bár arra a megállapításra jutottam, nehéz meccsek várnak ránk, addig osztottam-szoroztam, amíg ki nem jött, hogy bent maradunk…
- Meglehet, ez esetben éppen a Király Gábort és Torghelle Sándort foglalkozató Crystal Palace-t taszítják a másodosztályba.
- Sajnos ez is benne van a pakliban. Noha a magam részéről szorítok Gabiéknak, hogy éljék túl ezt a szezont, remélem, nem haragszanak meg, ha azt mondom: inkább a Palace essen ki, mint a West Bromwich. Hozzáteszem, ha a végén netán nekünk kell búcsúznunk, akkor szívből kívánom, hogy a Crystal lehessen jövőre is a Premier League tagja.
- Kérdés, hogy az Albion esetleges kiesése esetén Gera Zoltán az élvonalban folytathatná-e? Merthogy állítólag első osztályú klubok érdeklődésében nincs hiány.
- Ugyan kissé zavar, hogy hírbe hoznak különböző együttesekkel, nem foglalkozom a pletykákkal. Amíg az újságokban olvasom, hogy Gerát a Tottenham, a PSV Eindhoven vagy éppen a Blackburn hívja, addig nem tulajdonítok jelentőséget ezeknek.

- A Charlton otthonában - sikerrel - megvívott találkozó közben úgy tűnt, ragaszkodnak önhöz a társak: amikor kiállítást érőn felrúgták, az egész csapat ott termett, és a kikötői pubokban megszokott életveszélyes fenyegetésekkel illette a renitenst.
- Vigyáztak rám, ennek nagyon örültem. Azt mondták, nekik sem esett jól az a szabálytalanság - hát még nekem… A viccet félretéve: érzem, hogy kedvelnek, hogy megbecsülnek. Számomra nagy dolog, hogy mögém állnak, és nem azt hangoztatják, hogy minek ide ez a magyar gyerek…
- Gondolom, néhány napra azért szívesen megvált volna tőlük.
- Jöttem volna, persze hogy jöttem volna haza a válogatottba, de a máltai selejtezőn begyűjtött második sárga lapom miatt kénytelen vagyok kihagyni a bolgárok elleni mecscset. Ahogy közeleg a mérkőzés, egyre többször jut eszembe, milyen jó lenne játszani, csakhogy aztán az is beugrik, hogy egy buta hiba miatt, ugyebár sípszó után elrúgtam a labdát, erre nem lesz lehetőségem. Még az sem vigasztal, hogy egy hasonlóan felesleges megmozdulás miatt Pavel Nedved a Bajnokok Ligája döntőjéről maradt le… Csupán egyvalamit tehetek: tanulok ebből az esetből.

- Rövid, baráti látogatást sem tehet Magyarországon?
- Ezt a kérdést már én is feltettem a vezetőknek, most a válaszukat várom. Ha elengednek egy napra, ott leszek a Megyeri úton. Apropó, Megyeri út: már csak azért is sajnálom, hogy nem léphetek pályára, mert az újpesti létesítményben eddig jól ment nekem, a nemzeti együttes mezében szerzett hét találatom közül ötöt ott értem el. Sietve fűzöm hozzá, már alig várom, hogy egy, az Üllői úton rendezett válogatott találkozón is gólt szerezzek.
- A szigorú őrizet most a társainak jár: hallotta, milyen biztonsági intézkedéseket vezettek be Adyligeten? Naponta félóra, ennyi jut a sajtónak, különben se ki, se be a bázis kapuján.
- Hallottam, és megértem. Azt viszont nem, hogy odahaza miért fogadják mindezt ilyen furcsán. Úgy vélem, ez teljesen normális, legalábbis más válogatottaknál annak számít. Ahelyett, hogy sokan azzal jönnek, "…na, most megint mi szükség van erre!", próbálják azzal is segíteni a csapatot, hogy elfogadják, s betartják a szabályokat. Nem akarok én a távolból okosakat mondani, de jó lenne, ha Magyarországon is változna a futballt övező légkör. A West Bromwichcsal nemegyszer kaptunk ki hazai pályán, mi több, arra is volt példa, hogy a rivális öt gólig jutott, miközben mi egyig sem, azonban a szurkolóink értékelték az erőfeszítéseinket, és a lefújást követően tapssal búcsúztattak bennünket. Félre ne értsenek, nem azt kérem, hogy egy öt nullás vereség után felállva ünnepeljenek minket, csak adjanak esélyt ennek a válogatottnak.

- Ha már itt tartunk, mekkora esély van a Bulgária elleni győzelemre?
- Ha abból indulok ki, hogy minden összecsapás háromesélyes, akkor valamivel több, mint harminchárom százalék. Én persze ennél többet adok magunknak, ha jól futballozunk, mindhárom pontot begyűjthetjük. Igaz ez még akkor is, ha a vetélytárs papíron nagyobb játékerőt képvisel.
- Ezt mivel lehet kiegyenlíteni?
- Például azzal, ha a mindenki maximálisan odateszi magát. Habár efelől semmi kétségem, ismerem jól a srácokat, biztos, hogy a hozzáállásukon nem múlik majd a siker.
- Tudja, hogy lassan a népszerű kvízműsorokban is kérdés lesz: ki pótolja Gera Zoltánt?
- Holott ez nem lehetne kérdés. Egyfelől mert pótolhatatlan labdarúgó nincs, másfelől mert én egyáltalán nem vagyok olyan jó játékos, hogy a hiányom ekkora felhajtást okozzon. Lehet, ha most én is a többiekkel készülhetnék, akkor sem lépnék pályára szerdán.
- Na…
- Miért, ha valaki jobb formában van, az kapjon lehetőséget, nem?! Ebben az együttesben amúgy sincs bérelt helye senkinek. Úgyhogy ami engem illet, kiegyeznék azzal, hogy bárki jut szóhoz a helyemen, az teljesítsen kiemelkedően, a válogatott nyerjen, én meg legközelebb küzdjek csak csapattagságért…

---- H ---- &