Bujkálás, bosszankodás

Ez lehetett a vezérelv, amikor a bolgárok ellen készülő nemzeti csapat tagjait a város zajától távol szállásolták el. A csendet lópaták dübörgése és a fütyülve, sisteregve szálló golflabdák hangja töri meg. Gyönyörű és egyben legendás hely a Petneházy Country Club, sokan emlékeznek a tíz évvel ezelőtti eseményekre: a Bajnokok Ligájába jutó Ferencváros még Novák Dezső edző vezetésével itt készült az Ajax, a Real Madrid és a Grashoppers ellen. Szegény Simon Tibor itt tréfálta meg estéről estére Babatunde Fatusit, hogy aztán ifjabb Albert Flórián egy felejthetetlen estén a Real hálójába emelje a lasztit.

Rendületlenül őrzik a játékosok nyugalmát

Akkor még nem voltak itt biztonsági emberek, most vannak.
Hogy mire vigyáznak, azt nem tudni.
Talán az álmainkra. Mert azok még itt vannak bennünk, cipeljük őket jövő szerdáig, csak aztán nehogy a bolgárok ellopják őket.
No, de most aztán félre a pesszimista gondolatokkal. Lothar Matthäus az eltelt másfél évben, mióta munkába állt magyar kapitányként, ezt már belénk szuggerálta. Amúgy is minden a tervek szerint alakul, leszámítva a szerda délutáni sajtófélórát.
Spongyát rá. A mintegy húsz újságíró egy órát ücsörgött, és pogácsát majszolt, mire végre előbukkant a csapat képviseletében Vincze Ottó, valamint Dragóner Attila. Ám a késés legyen a legnagyobb baj, hiszen ha győznek a fiúk jövő szerdán az újpesti stadionban, mindenki elfelejti a marcona biztonsági őröket, akik "igazoltatnak mindenkit", aki a csapat szállásán megjelenik, elfelejtődik ez az egyórás csúszás, s talán elfelejtődnek a gyenge színvonalú bajnoki meccsek, a csapatok anyagi ellehetetlenülése.
A válogatott amúgy is egy sziget.

Egészen addig, amíg edzésre nem kell menni. Hol az Elektromos-, hol a Pénzügyőr-, hol a Vízművek-pályára. A felkészülésnek vannak nehézségei…

A kapitány elkezdte a lelki felkészítést

A kapitány már most ideges, és minden oka megvan erre.
"Elképesztő! Három edzésen vagyunk túl, és én nem hiszek a szememnek - mondta Lothar Matthäus. - Egy-két játékosom már most fáradt. Jól hallották, három forduló telt el a bajnokságból, és az életerős, élsportoló fiatalemberek közül néhányan tompák, lassúak és fásultak. Nem akarok nevet mondani, de azt hiszem, megdöbbenne a közvélemény, ha előrukkolnék ezzel a névsorral, tudniillik nem kevés futballistáról van szó. Tőlem persze azt várják, hogy egy hét alatt majd csodát tegyek, pörgessem fel a fiúkat, holott már egy évvel ezelőtt hátrányba kerültünk. Nem túlzás ez: a liga lemondott elnöke - aki szerintem túl sokáig várt a búcsúval… - döntötte el, hogy ilyen hosszú legyen a szünet, hogy a magyar labdarúgók hónapokig csak tréningezzenek, edzőmeccseken múlassák az időt. Ezt már többször is szóvá tettem, de most néhány nappal a sorsdöntő meccs előtt nem győzöm újra és újra hangsúlyozni. A magyar futball a saját sírját ássa ezzel a hosszú, unalmas téli szünettel. Ettől függetlenül győznünk kell jövő szerdán, ez nem is lehet vitás. Pokoli nehéz meccs lesz, és csak akkor van esélyünk, ha a játékosaim kilencven percen át futnak, hajtanak, és a szívüket teszik ki a pályára. Elcsépelt szavak ezek, de csak ez az egy lehetőségünk van: megdögleni a sikerért. Nem véletlenül beszélgetek el hosszasan a kerettagokkal. Szerdán például leültem Torghelle Sándorral, aki ritkán jut szóhoz klubcsapatában, és elmondtam neki, itt a lehetőség a bizonyításra. Úgy kell játszania, ahogyan azt Németországban tette. Más… Hajnal Tamás kisebb sérüléssel bajlódik, remélem, rendbejön, Szabics Imre és Bodnár László viszont jó formában van. Ami az itthon szereplő kerettagokat illeti… inkább nem mondok semmit."
Így beszélt hát a kapitány, arcán enyhe feszültség látszott, pedig még szűk hét hátravan a nagy napig. A programban napi két edzés szerepel, no meg néhány feszültségoldó időtöltés. Kedden egy táplálkozásról szóló előadást hallhattak a játékosok, akik figyelmesen figyelték a téma szakavatott előadóját. És ha már az étkezés…

Egy kis meglepetés: közös csapatvacsora

A tegnap este közös vacsorát tartogatott meglepetésként: egy elegáns étterembe ültek be a kerettagok. Az étvággyal, a kiszolgálással amúgy nincs gond. Amikor az ebédlőbe érkezik a csapat, nemcsak finom falatok, hanem poszter nagyságú fotók is várnak rájuk. A falakon a Matthäus-éra alatt játszott meccsek pillanatfelvételei, a jelenet, amikor Torghelle Sándor becsapja Oliver Kahnt. A kapitány azonban nem nosztalgiázik, pergő, gyors edzéseket vezet, és megpróbálja felrázni tompa játékosait, kritizál - hogy szerda este aztán boldogan dicsérhesen, amikor elmúlik ez a hisztéria.