Kell a hit, a szív, az önbizalom!

A Kempinsky Hotelből jelentjük: Lothar Matthäus "magyarosodik".
Még mielőtt végzetes félreértés történne, nyomatékosítsuk: mindez azt jelenti, hogy a Németországból érkezett kapitány immár tökéletes nyugalommal kezeli a mifelénk oly jellemző hisztérikus pillanatokat, vagyis azokban a percekben, amikor a feje tetejére áll a világ, nem hitetlenkedő szemöldökráncolással jelzi értetlenkedését, hanem határozott főnökhöz méltó módon két mondattal elsimítja az ügyet.

Ahogy a nálunk keddenként megjelenő szakmai rovatában éppen a kapitány szokta volt írni: lássuk csak…
A válogatott mérkőzések előtti sajtótájékoztatók "táncrendje" meglehetősen egyhangú: a kapitány beszél, az újságírók írnak és kérdezgetnek. Ezt a monotóniát töri meg az, amikor egy játékost is meghívnak, és tőle is lehet kérdezni. A baj általában az, hogy a kijelölt labdarúgót kevesen kérdezik, merthogy az edzőtáborozásra gyülekező futballistákat a szállodák halljában kapják el a televíziósok, rádiósok és a sajtótájékoztatóra nem annyira kíváncsi zsurnaliszták.
Hát ennek mostantól vége…

Amint már megírtuk: Lothar Matthäus a sorsdöntő, március 30-ai Bulgária elleni világbajnoki selejtező előtt szeretné megkímélni a nemzeti csapat tagjait a nagy nyüzsgéstől, éppen ezért az újságírók csak a szabott sajtóórákon és a kijelölt labdarúgóktól kérdezhetnek, más pillanatokban a Petneházy Country Clubban, valamint a válogatott edzései előtt, közben, után a játékosokat, edzőket, gyúrókat zavarni tilos.

Az új rend tegnap 11 órától lépett érvénybe, azaz a bolgárok elleni meccs apropójából szervezett első sajtótájékoztató kezdési időpontjától.
Így fordulhatott elő, hogy amikor Lothar Matthäus ott tartott "…és remélem, sikerül legyőznünk Hriszto Sztoicskov csapatát", valahol a hátsó sorokban felemelkedett a rádiós Siklós Erik keze a magasba, és jelentette, a biztonsági emberek nem engedik őket odakint dolgozni, és hogy immár emberhegyek állnak az újságírók és a játékosok közé, arra hivatkozva: "…mert Lothar Matthäus megtiltotta".
"Uraim, ilyesmiről szó nincs - mondta higgadtan a kapitány, az olyan ember békéjével, aki immár hozzászokott ahhoz, hogy Magyarországon bármi megtörténhet, azaz a sajtótájékoztató nyugalma egyik pillanatról a másikra átvált "balhésba". - Nem tiltottam meg semmit, nem akadályozom abban az újságírókat, hogy dolgozzanak, a kamerákat, a mikrofonokat, hogy felvételeket készítsenek. Kérem tehát, hogy akikre kíváncsiak a riporterek, azokat engedjék ide…" ---- És lőn!
A "hegyek" leomlottak…
A kapitány nem hivatkozott arra, amire amúgy ilyenkor a messziről jött emberek hivatkozni szoktak (azaz a szabály, az szabály!), nem játszotta meg a nagy nyugati sztárt, hanem azt tette, amit ebben a helyzetben tennie kellett.

Egy pillanat alatt engedett.
Mert tudja, ez Magyarország.
Ettől persze lesz még ő is idegesebb.

Az újságírók problémáját megoldotta, de eztán lesz dolga elég a csapatával. Rögvest említsük meg, hogy a sárga lapjai miatt eltiltott Gera Zoltán helyett irányítót, gólszerzőt, meccset eldöntő játékost, mi több, csapatkapitányt kell "faragnia" valakiből ("Vannak jelöltjeim, de még titok, kit választok, fontos, hogy motivált legyen a végtelenségig, higygyen a sikerben."); avagy említhetjük, hogy magára kell hagynia a csapatot szombaton néhány órára, hiszen Szófiában nézi majd meg a Bulgária-Svédország vb-selejtezőt ("Még pislogni sem lesz idő, mert egy szponzor jóvoltából igazán gyors utazásban lesz részünk: a szombat délelőtti edzés után indulunk Szófiába, megnézzük a bolgár-svéd meccset, és a különrepülőgépünk szombaton éjjel vissza is hoz minket Budapestre); illetve hogy a három hónapos téli szünet után egyhetes csúszással startoló bajnokságban "edződött" labdarúgókat fel kell hoznia a bolgár elleni meccs szintjére…
No, és itt álljunk is meg egy gondolat erejéig.

Eleddig a kötelező fogadkozás szintjén emlegette mindenki, hogy a selejtezők legfontosabb és legnehezebb meccse lesz a Bulgária elleni, hiszen ha kikapunk, akkor búcsút inthetünk a nagy álomnak, azaz a 2006-os vb-szereplésnek, de ez a meccs még ennél is több.
A győzelemhez most valóban erőtől, önbizalomtól duzzadó, fegyelemmel és tudással felvértezett csapatra lesz szükség.
Hamis illúziókba ugyanis ne ringassuk magunkat: ez kegyetlenül nehéz meccs lesz.
Nem kis szerencse, hogy ezt így gondolja Lothar Matthäus is.

"Ki merem jelenteni, hogy a selejtezőcsoportunkban Bulgáriának van a legerősebb csapata - mondta a kapitány. - Ha győzünk, tovább élnek a legszebb reményeink, azaz elérhető marad a kétezer-hatos világbajnoki szereplés, ha kikapunk… De erre ne is gondoljunk! Ne, hiszen mi idehaza játszunk, és ez lélektani előny. Nem kell félnünk az ellenféltől, hanem respektálni a meglévő tudásukat, a felkészültségüket. A csapatomnak most meg kell mutatnia, hogy milyen nagy ereje van. Hét nap kemény felkészülés következik, és ezután a jövő héten szerdán úgy kell kifutni a pályára, hogy miénk legyen a győzelemért járó három pont. Örülök annak, hogy most hosszabb ideig foglalkozhatok a válogatottal, hiszen nem tagadom, van mit fejleszteni a felkészültségen. Az elmúlt meccseken nem voltam elégedett például a taktikai fegyelemmel, márpedig most olyan mérkőzés vár ránk, amelyen minden azon múlhat, hogy a játékosok mennyire koncentráltak. Vagy említhetek mást… Nekünk még a rögzített helyzetekkel kapcsolatos mozgásokat is skáláznunk kell. Bármily furcsa, de többször előfordult, hogy a szabad-, vagy szögletrúgások során az amúgy jól fejelő játékosaink rossz irányba mozogtak, és most nem szabad így hibázni, hiszen lehet, hogy egyetlen bólintás kell a remélt sikerhez. Gyakorolnunk kell tehát, mert nekünk mindenképpen győztes csapatot kell kiküldenünk a pályára…"
Úgy legyen. ---- A tegnapi sajtótájékoztatón a kapitányi beszámoló külön kiemelésre is érdemes részletekkel is szolgált. Nem haszontalan ezen sarokpontokra külön is rávilágítani, mert némiképp jellemző a magyar futballra, hogy mi az, ami egy valóban sorsdöntő mérkőzés előtt a válogatott felkészülését nehezíti - a témákat a kapitány által mondott kommentárokkal láttuk el.

A bajnokság

"A halasztás miatt eddig »angolosra« sikeredett a magyar bajnokság tavasza: három forduló gyors egymásutánban, úgy, hogy a játékosok finoman fogalmazva sem mutattak csúcsformát. Csak azt tudom mondani, mint korábban: azok, akik ezt a lebonyolítást szorgalmazták, nagyon amatőrök, és sajnos mindennek a válogatott issza meg a levét, hiszen az itthon játszók egy feleslegesen hosszú pihenő után, kevés meccsterheléssel a lábukban szerepelhetnek… De nem baj, meglátják, mi becsülettel felkészülünk."

A fanatizmus

"Nagyon bízom a sikerben. Ezerszer elmondtam már, hogy mindig a győzelemre török. Amit most mondok, nem szemrehányásnak szánom, de számomra jelzésértékű. A reménybeli siker érdekében szerettem volna, ha a debreceni Sándor Tamás - aki remek formában futballozik - tegye félre a korábbi elhatározását, fogadja el a válogatottba szóló meghívót, és ha csak erre az egy meccsre is, de küzdjön velünk a sikerért. Nem jártam sikerrel, és így mást nem tehetek, minthogy elfogadom a játékos döntését."

A felkészülés

"Ragyogó buszos kirándulásokat tehetünk majd… Kiszemeltünk ugyanis néhány budai helyszínt az edzésekre, de nem mindenütt fogadtak minket kitörő lelkesedéssel. Volt, ahol a pálya felázott talaja miatt nem engednek minket a fűre, van ahol egész egyszerűen nem látták szívesen a válogatottat. Így majd ingázunk. Tréningezünk az Elektromos-pályán, majd a Pasaréti úton. A válogatott felkészülése fontos, mondhatni nemzeti ügy, de ha nincs pálya, hát nincs. A buszablakból kukucskálva még jobban megismerem Budapestet…"

A szállás

"Nem véletlenül kértem, hogy őrizzék a nyugalmunkat. Egy válogatott mérkőzés előtt fontos a távolságtartás. Korábban a nagyobb, forgalmasabb szállodákban eltöltött napok végén, amikor közeledett a meccs időpontja, már-már az volt az érzésem, hogy egy hipermarket közepén élünk. Jöttek barátok, rokonok, ismerősök, ismeretlenek - így hogyan lehet profin készülni? Most maximális odafigyelésre lesz szükség, nyugodt lelkekre és elszánt szívekre, hiszen csak a bolgárok legyőzésére szabad koncentrálnunk."

Az ellenfél

"Ha abból indulok ki, hogy Hriszto Sztoicskov játékosként önfejű, kellemetlen, a kapu előtt csípő-harapó futballista volt, hogy kakaskodott az ellenféllel, játékvezetővel, akkor sejtem, nem lehet majd könnyű dolgunk a válogatottja ellen. A játékosok képzettek, gyorsak, és a helyzetfelismerésük is átlagon felüli, és soha nem adják fel. Horvátország ellen idegenben kettő nullás hátrányból hozták kettő kettes döntetlenre a meccsüket. Azaz, ha majd mi szerzünk vezetést, akkor nekünk kell »sztoicskovosan« csípni-harapni.