Csak a sérülést feledhetnék

Breda csöndes holland kisváros, már-már unalmasnak mondható középosztálybeli jómóddal. Persze olykor megbolydul a település, mint például 2000-ben, amikor a helyi NAC csapatához érkezett a Magyarországról hazatérő futballedző, Henk ten Cate, aki magával vitt két magyar játékost is, Babos Gábort és Fehér Csabát. Egy évvel később az újpesti Pető Tamás érkezése tette teljessé a magyar kolóniát.

"Nagyszerű időszak volt, sosem felejtem el - mondta a 14-szeres válogatott Pető Tamás, a brabanti magyar különítmény egyetlen Bredában maradt tagja. - Az utolsó évben, amikor Henk ten Cate itt dolgozott, negyedikek lettünk, és indulhattunk az UEFA-kupában. Ez volt a csúcs a klub történetében. Miután a tréner elment Barcelonába, visszaesett a csapat. Tavaly nyáron tovább gyengültünk, Babos Gáboron és Fehér Csabán kívül még nyolc meghatározó játékos távozott. Kész csoda, hogy ennek ellenére a kilencedik helyről várjuk a tavaszi folytatást. Sajnos neves futballistákat a télen sem tudunk igazolni, így nem várható számottevő javulás."
Igaz, Pető Tamás számára már az is öröm, hogy egyáltalán futballozhat, hiszen súlyos sérülésből épült fel. A középpályás még tavaly márciusban szenvedett keresztszalag-szakadást, ráadásul doppingvétség miatt húsz mérkőzésre szóló eltiltással sújtotta (igaz, ebből tíz felfüggesztett) a Holland Labdarúgó-szövetség, így csak a napokban térhetett viszsza a pályára. A német 1.FC Köln elleni, 1-1-es döntetlennel záruló portugáliai edzőmérkőzésen Pető a második félidőben jutott szóhoz, s habár műtött térde jól bírta a terhelést, azaz folytathatja pályafutását, nagy tervei már nincsenek a futballal kapcsolatosan.

"Harmincegy évesen már nem vágyom nevesebb csapatba, tökéletesen jó itt nekem - ismerte el Pető Tamás. - Nincsenek nagy céljaim, és ez nem pesszimizmus, ez a realitás. Amíg jól ment a Bredának, hívott a PSV és a Feyenoord, kerestek Angliából is, de a sérülésem közbeszólt."

A középpályás a napokban értesült a jó hírről, hogy ismét meghívót kapott a válogatott keretbe. Lothar Matthäus a sérülése idején végig tartotta vele a kapcsolatot, s a játékosnak ez sokat jelentett. Pető legutóbb három éve szerepelt a nemzeti együttesben, és most azt reméli, a hosszú kihagyás ellenére meg tudja hálálni a szövetségi kapitány bizalmát. Ehhez persze az is kell, hogy a Breda vezetői megegyezzenek a magyar szövetség illetékeseivel, hiszen február 2., amikor is a válogatott Törökországban Szaúd-Arábiával vív barátságos meccset, nem hivatalos játéknap a FIFA naptárában.

"Biztos, hogy lelkileg is sokat jelentene, ha ott lehetnék Isztambulban, és gyarapíthatnám a válogatottságaim számát" - tette hozzá Pető Tamás.
Nos, ahogy a németalföldi légiósról, úgy a DVSC-MegaForce hosszú ideig sérült játékosáról, Böőr Zoltánról sem feledkezett meg a szövetségi kapitány. A Lokiban tétmeccsen utoljára több mint egy éve pályára lépő bal oldali középpályás négy csapattársával, Kerekes Zsomborral, Éger Lászlóval, Komlósi Ádámmal és Nikolov Balázzsal együtt tagja a bő keretnek.
"Az jutott eszembe, most kellene abbahagynom, amikor a csapatnál és a válogatottnál is ennyire visszavárnak, nem kellene elrontani az összképet egy-két meccsel - ironizált a DVSC 81-ese, aki hangulatát tekintve egyébként sincs a topon, mivel a csütörtöki edzésen kisebb izomhúzódást szenvedett, amely hétfőig távol tartja a tréningektől. - Persze ez csak vicc, a futball az életem. Bízom magamban, ennyivel a cél előtt ez az apróság nem állíthat meg - de azért bosszant!"

S ha már bizalom: az Oláh Gábor utcai publikum egyik kedvencének szavai arról árulkodnak, a Lothar Matthäus irányából érkezett segítség (is) felbecsülhetetlen értékű számára.
"Nem lehet elmondani, mentálisan, lelkileg milyen sokat jelentett, hogy Lothar Matthäus szinte ismeretlenül is folyamatosan érdeklődött a hogylétem felől. Hogy minden egyes fórumon megemlítette, visszavár abba a csapatba, amelyben csak néhány videokazettán rögzített válogatott találkozón látott játszani. Az ember gyógyulását ilyen apró, ám szerintem roppant fontos gesztusok is elősegítik. A múlt hét végén Győrben, a Fehér Miklós-emléktornán - furcsa fintor, ő pályára lépett, én a lelátón ültem - végre személyesen is találkozhattunk. Váltottunk néhány szót, s azt kell mondjam: szemtől szemben még inkább éreztette, hogy én a válogatotthoz, az ő csapatához tartozom. Most azonban immár rajtam a sor, szeretném meghálálni a bizalmát. Ha hív, megyek. Addigra ez a rossz hangulatú hétvége is meszsze lesz."