Keserűbb most a bohóckodás

- Király Gábor mondta az imént, hogy neki délutánra csak félórás foglalkozást rendeltek, ön viszont izzad rendesen.
- Igen, éppen most lett vége az edzésnek, úgyhogy igyekszem kifújni magam - igazolta az információ helyességét Torghelle Sándor. - Ráadásul nekem még többet kell tréningeznem, mint a hét végén pályára lépőknek, hiszen a terhelésnek azonosnak kell lennie.
- Kár, hogy nem a meccsen, hanem az edzéseken robotoltatják. Mennyire tudja elviselni, hogy mostanság kimarad az együttesből?
- Azt nem mondhatom, hogy jólesik a dolog, de elfogadom. Az edzéseken ugyanúgy együtt vagyok a srácokkal, nincs megállás, mindenkit teljes értékű társnak tartanak, a második csapatban pedig, ugye, rendszeresen játszom.
- Ian Dowie mivel indokolta a döntését?
- Semmivel. Kellett volna indokolnia? Kihirdeti a csapatot, akit felsorol, az játszik, akit meg nem, az úgy hajt a következő héten, hogy legközelebb már játszhasson. És ha jobban belegondolok, még el is tudom fogadni az edző döntését. Áttértünk az egycsatáros játékra, és Andy Jonhson már kilenc gólnál tart. Ezt a kispadról nem lehet felülmúlni… ---- - Azért némi keserűséget csak érzek a hangjában.
- Nem húzom az orrom a földön, megy a bohóckodás is, mint mindig, ám egy kicsit tényleg bennem van ez a mellőzés. De mondom, ez van, jobb híján ezt kell szeretni.
- Nem lehet, hogy netán a két kiállítása is szerepet játszik a mellőzésében? Tudja, hogy van ez: mivel korábban itthon kapott néhány pirosat, sokan azt gondolták a híreket hallva, hogy na, ez a Torghelle már odakint is keménykedik.
- Akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Éppen Gabival beszélgettünk nem is olyan régen, hogy mennyire el lettünk itt felejtve. Nem az hiányzik, hogy mindennap keressen bennünket húsz újságíró, de amikor két magyar az angol első osztályú Crystal Palace-ban futballozik, egyikük ráadásul rendszeresen véd, akkor talán megérdemelnénk valamivel nagyobb figyelmet. Hiszen a kiállításoknál sem volt szó semmilyen förtelmes tettről: ez itt Anglia, ahol azért finoman fogalmazva jó néven veszik a korrekt játékot… Igaz, az egyik pirosat színészkedésért kaptam, és belátom, ez hatalmas butaság volt.
- Edzője is így gondolta?
- Biztosan, de külön nem büntetett meg. Illetve elég büntetés az nekem, hogy nem játszhattam, de azt hiszem, a mostani mellőzésemhez a kiállításoknak már nincs közük.

- Nem lett volna jobb mégis egy magyar együttesnél maradva rúgni a bajnokságban tizenöt gólt, és inkább egy, avagy két évvel később külföldre szerződni?
- Abszolút nem! Nagyon jól érzem magam Angliában. Aligha kell bizonygatnom, hogy ez mennyire más közeg. Otthon, ha a sétálóutcában meglátnak egy futballistát, a járókelők elfordítják a fejüket, mert őt egyszerűen nem lehet szeretni. Én viszont nem akarok bujkálni. Természetesen itt is van újság, amely leszól, itt is van szurkoló, aki szid bennünket, de az emberek többsége mindenben a pozitívumot keresi. És hogy, hogy nem, meg is találja.
- Ilyen hamar kiábrándult a magyar futballból?
- Dehogy, félre ne értsen. Csak megszerettem ezt a másféle felfogást. Ám azért Magyarországtól sosem tudnék elszakadni. Nem volt könnyű, de megoldottam, hogy minden magyar műholdas televíziós-csatornát foghassak Angliában is, így azért láthatom a meccseket. ---- - Akkor képben van: mennyire jó ez a Palace a hazaihoz képest? Bár gondolom, úgyis azt mondja, a Kispestnél nincs erősebb csapat…
- Ez teljesen természetes, a Honvéd nálam mindig a csúcson van. Nem rossz a Crystal Palace sem, de nem szívesen hasonlítanám össze a magyar együttesekkel. Itt nagyon kemény a futball, odahaza pedig inkább a játék dominál.
- Nem fél attól, hogy angliai mellőzése miatt Lothar Matthäus is lemond önről?
- Ó, sokkal korábbra vártam ezt a kérdést… Szerencsére ez legközelebb februárban lehet aktuális. Addig kell beverekednem magam a csapatba, és akkor a kapitánynak sem lesz nehéz dolga a meghívók postázásánál. Mi mást mondhatnék, mindent megteszek, hogy a Palace-ban és a válogatottban is játszhassam.
- Akkor most megint az optimista Torghelle Sándort halljuk.
- Mindig próbálok az lenni. Meg ugyebár ez az angliai közeg csak meghozza az ember önbizalmát.

Mérges a jó osztályzat miatt

A Crystal Palace másik magyarja, Király Gábor rendszeresen véd az együttesben.
"Most én vagyok az első számú kapus, de komolyan mondom, akkor sem sértődnék meg, ha csak a kispadra ülhetnék - mondta Király Gábor. - Én már megtanultam, a futball csapatjáték, amelynek nemcsak a futballista vagy a kezdőegyüttes, hanem az egész keret a részese. Örülök, hogy jó kritikákat kapok, de én azért a dicséret helyett a hibákra figyelek oda, és higgye el, van abból is bőven. Nagyon önkritikus vagyok, de azt hiszem, ez nem baj. Éppen az imént húztam fel magam, hogy hetesre értékelte egy újság a hét végi teljesítményemet. Casey Keller is hetest kapott a Southamptomban, holott neki több bravúrja akadt, én meg két védés mellett lehúztam ugyanannyi bedobást. Nem járt nekem ez a hetes, na…"
Bizony, ritka dolog, amikor egy játékos azért dohog, mert a szakírók jobbnak látták a teljesítményét, mint saját maga (bezzeg az ellenkezője mennyire divatos…), ám Király Gábornak mégsem lehet oka a panaszra, hiszen a jelek szerint kifejezetten jó a sajtója.
Igaz, az számára sem örömteli, hogy Torghelle Sándor csak a lelátón ül.
"Reménykedünk, hogy Sanyi előbb-utóbb azért csak visszakerül a kezdőbe. Nem féltem én őt, mert nem adja fel, nem lógatja a fejét, hanem darál tovább, ahogy szokott. Meg miért is kéne búsulnia, hogy nem játszik? Huszonkét éves, előtte a jövő. Lisztes Krisztián, Dárdai Pál, Fehér Csaba, Babos Gábor vagy akár én is egyaránt kivártuk a sorunkat, és átestünk ezen a krízisen. Nagyon jóban vagyunk Sanyival, kártyázunk, bohóckodunk rengeteget, és odafigyelünk egymásra. Szerintem nincs messze az idő, amikor megint két magyar lesz a Palace kezdőcsapatában." ---- Három bajnoki és három Ligakupa-mérkőzés: ez a rövid adatsor olvasható az angol Premier League-ben szereplő Crystal Palace honlapján a csapat magyar támadójának, Torghelle Sándornak a statisztikájában - már ami a pályára lépéseket illeti. Az utóbbi sorozatot tekintve ugyanis nem csupán az első, de a második, harmadik és negyedik oszlopban is szerepel megjegyzés, úgymint: gól, sárga lap, kiállítás - mindenütt egy-egy egyes. Mindazonáltal a nyáron Londonba szerződő, a bajnokság elején kezdőként számításba vett 11-szeres válogatott csatár tétmérkőzésen utoljára a Manchester United elleni, november 10-i Ligakupa-összecsapáson húzhatta magára a piros-kék szerelést, a 2-0-s vereség óta azonban a cserepadra sem ültette le Ian Dowie vezetőedző az aktuális találkozókon.
"Érthető, hogy Magyarországon megkülönböztetett figyelem övezi a Crystal Palace magyar játékosait, Király Gábort és Torghelle Sándort, és az is természetes, hogy az emberek kíváncsiak, miért jut vajon Torghelle Sándor kevesebb lehetőséghez az utóbbi időben - nyilatkozta lapunk megkeresésére Bob Dowie, a CP futballigazgatója. - Nos, mint az ismert, a szezont nem kezdte jól a csapat, azaz szerkezeti változtatásra volt szükség, ez pedig együtt járt néhány cserével az együttesen belül. A Palace mozgékonyabb, a csapatrészek közt nagyobb összhangot biztosító játékra állt át, ami a támadók számának csökkenésével járt együtt, és ez hatásosnak bizonyult. Ebben a felállásban elöl Andrew Johnsoné a főszerep. Torghellének idő kell, hogy felvegye a ritmust, megítélésem szerint számára nagy ugrást jelentett szakmai téren Magyarországról Angliába szerződni. Fiatal futballista, akit a környezetváltozás, az, hogy el kellett hagynia a családját, szintén megviselt - ez magától értetődő. Türelmesek vagyunk, bízunk benne. Nem véletlenül szerződtettük négy évre, látjuk, mire lehet képes, ha hozzászokik a Premiership légköréhez. Hogy nem gondolkodunk-e a kölcsönadásán, »erősödés« végett? Ez eddig szóba sem került, s nem is hiszem, hogy a közeljövőben téma lesz."