Ez az őrület mérkőzése volt

Lothar Matthäus ugyanis kissé felforgatta az előzetesen tippelt kezdőtizenegyet: Stark Péter helyett Gyepes Gábor kezdett (a győri hátvéd még érezte a horvátországi meccsen szerzett térdsérülését), Lőw Zsolt is csak a cserepadig futott az öltözőből, helyére Bodnár László húzódott át a bal oldalra, míg a jobb oldalra Szélesi Zoltánt állította a kapitány, a csatársorban pedig kimaradt a Zágrábban kezdő Szabics Imre, hogy a magas Kovács Péter küzdjön a jól fejelő izlandi hátvédekkel.
A norvég Viking Stavangerben légióskodó hórihorgas csatár küzdhetett becsülettel, annál is inkább, mert ezen a meccsen sok, sőt, minden a hatékony csatárteljesítményen múlott.

Az izlandiak nem trükköztek különösebben - az amúgy sem az ő stílusuk… -, a nagy munkát próbálták rábízni a Tóth András őrizte Heidar Helgusonra, és persze a szigetország sztárjára, a Chelsea-ben profiskodó Eidur Gudjohnsenre, aki elől Juhász Roland próbálta elszívni a levegőt. És itt rögvest ugorjunk is egyet az időben: a magyar védőnek nem sikerült hibátlanul megoldania a feladatát, hiszen az izlandi csatár az első félidőben kétszer lépett el mellőle, és bár előbb kihagyta a helyzetet, később fejjel a léc alá küldte a labdát.
Szörnyű pillanat volt…

Annál is inkább, mert bizony a futball szépségeit a lelátóról még távcsővel sem lehetett felfedezni. Annyi volt a rontott passz, az eladott labda, a célt tévesztett indítás, hogy azok között elveszett minden jó csel (egyedül Gera Zoltán próbált villogni). De a közönség még a hátrány ellenére is roppantul értékelte, hogy küzd, akar a magyar válogatott, és egy percre sem hagyott fel a buzdítással.

A nézőtéri lelkesedés azonban azt nem homályosíthatta el, hogy bizony a válogatott - a sérülések és a taktikai megfontolások miatt felforgatott csapat - sokkalta görcsösebben játszott, mint a mostanság már túl sokat felemlegetett Németország, illetve Skócia ellen megnyert barátságos meccsén, és a produktum alig-alig volt jobb, mint Horvátország ellen.

A szünetben tehát Lothar Matthäusnak minimum csodát kellett tennie az öltözőben…


A kapitány azonban óvatosan "varázsolt", hiszen a folytatásra Szabics Imrét küldte be a pályára, igaz, tízpercnyi szünet alatt a teljes csapatot aligha cserélhette volna ki: a határozatlan védőket határozottra (merthogy egy kapitális megingás után a folytatás is elképesztő izlandi helyzettel indult), a pontatlan középpályásokat pontosan játszókra, a csatárokat az izlandi védelmi jégfalon is áttörni képes dinamittámadókra.
Ám valami mégis történt…

Valami pluszt még összeszedett a csapat, amíg kifújta magát az öltözőben. Ha mást nem, hát anynyit, hogy csak ment, ment előre, küzdött inaszakadtáig, hogy valahogyan bepréseljen az izlandi kapuba egy gólt.
Csak sikerült - bár nem préselésről, hanem egy egészen parádés fejesről volt szó, mégpedig Gera Zoltán nagy emelkedéséről, a csapatkapitány felhőfejeséről, a reményeket újjáélesztő egyenlítő gólról.

Ez a gól azonban nem volt megnyugtató, ez a gól még kevés volt. Merthogy nem volt egyben a csapat, és ordított a kérdés: hát, hogy a csudába fordulhatott elő, hogy Gera Zoltánnak kellett balhátvédként hátrarohannia becsúszva szerelni; hogyan fordulhatott elő, hogy ugyanő rohant előre balszélsőként; és hogyan lehetett, hogy gólpasszt is csak ő tudott adni?

Muszáj választ találni e kérdésekre is, hiszen egy válogatott nem egyetlen játékos, pontosabban nem egyetlen extra képességű futballista teljesítményén múlhat - kell a csapat, és annak minden tagjának százegy százalékos teljesítménye.
Hiszen - Torghelle Sándor mesteri találat után - nem véletlenül egyenlítettek a vendégek.

Mert ez az őrület meccse volt.
Ám a lényeg, hogy Szabics Imre is hozta azt, amit tőle várni lehetett: győztes gólt szerzett, feledtetve ezzel ennek a szerda esti vb-selejtezőnek minden keservét.
A győzelem mindennél fontosabb volt - de nagyon sok tanulsága is volt ennek a kilencven percnek, ha más nem, hát az, hogy a lelkesedés nem mindig pótolja majd a tudást, és Gera Zoltán sem játszhat mindig egymaga úgy, mint egy teljes csapat… ---- 4. perc: Simek jobb oldali szögletrúgása után Kovács Péter ugrott a legmagasabbra, ám középről leadott fejese nyomán a labda két méterrel a kapu fölött hagyta el a játékteret.
20. perc: Gera próbálta meg kiugratni Kovács Pétert, akit azonban utolértek a védők. A csatár még birkózott a labdáért egyet Bjarnassonnal, mígnem a 16-os vonalánál érkezett Hreidarsson, és a büntetőterületen belül tökéletes ütemben becsúszva elválaszotta a magyar játékost a labdától.
36. perc: Molnár Zágrábot idézve ellenfélhez passzolt - igaz, ezúttal a középpályán -, Gretarsson 30 méteres átadása után Gudjohnsen Gyepest becsapva pazarul vette át a labdát, majd 14 méterről laposan lőtt, szerencsére Király jó helyen volt, és lábbal védett.
39. perc: Ami nem sikerült három perce, az most bejött Gudjohnsennek. Tordur Gudjonsson ívelt középre a jobb oldalvonal mellől, a Chelsea csatára a rövid oldalon, az öt és felesnél, Juhászt és Gyepest megelőzve a kapu bal felső sarkába fejelte a labdát.
0-1
63. perc: Ami nem sikerült négy perccel korábban lábbal, az most bejött Gerának fejjel. Rósa ívelte keresztbe a labdát, a hosszú oldalon álló Geráról kissé megfeledkeztek a vendégek, így a támadó hét méterről, tiszta helyzetből fejelhetett, és ő általában nem szokott ilyen szituációkban hibázni. Most sem tette: a labda úgy került a jobb felső sarokba, hogy ahhoz az izlandi kapus még hozzáért.
1-1
75. perc: Gera a balösszekötő helyén megiramodó Torghelle elé varázsolta a labdát, a cserecsatár a büntetőterületre futva tíz méterről ballal kilőtte a labdával a bal alsó sarkot.
2-1
78. perc: Gudjohnsen hosszasan vezette a magyar térfélen a labdát, majd balra passzolt Sigurdssonnak, aki centerezni próbált az alapvonaltól, ám a labda Gyepes lábán irányt változtatva a bal felső sarokban kötött ki. Öngól.
2-2
80. perc: Gera cselezgetett a tizenhatos vonalán, Torghellének szánta a labdát, ám ő nem fért hozzá, érkezett viszont Szabics, aki 12 méterről jobbal az izlandi kapu közepébe gurított.
3-2 ---- Lothar Matthäus: "Nagyon kemény mérkőzésen van túl mindkét válogatott. Remekül küzdött a csapat, elégedett vagyok a játékosokkal. Annak köszönhetjük a sikert, hogy végig bíztunk magunkban, és így a magunk javára fordítottuk a találkozót. A megszerzett három ponttal újra nyílt lett a csoport."

Asegir Sigurvinsson: "Gratulálok a magyaroknak a győzelemhez. Csalódott vagyok, hiszen legalább egy pontra rászolgáltunk volna. A játékvezető pocsékul vezette a mérkőzést, ezt jól bizonyítja, hogy az egyik hazai gól előtt nem ítélt szabadrúgást az Eidur Gudjohnsen elleni szabálytalanságért, pedig jó pozícióból kísérletezhettünk volna."


+++ Az újdonsült kajakkirálynővel, Janics Natasával egyszerűen nem lehet betelni. Az athéni olimpia kétszeres aranyérmese végezte el a mérkőzés kezdő rúgását, s miután jobbal, gyönyörű mozdulattal útjára indította a meccslabdát, a tőle megszokott indiántáncba kezdett. Nem meglepő, hogy a bajnoknőt egy csapásra a szívébe zárta a futballon felnőtt publikum.

--- Félreértés ne essék, e helyütt nem kritizálni szeretnénk, sőt a szívünk szakad meg, hogy ilyesmiről kell írnunk. Mint megtudtuk, egy idős bácsika csak azért zarándokolt ki a Szusza Ferenc-stadionba, mert egykori kedvencével, a létesítmény névadójával szeretett volna találkozni. Fájdalom, a randevú most nem jött össze - talán majd legközelebb. ---- A kapuban Király Gábor még gól nélküli állásnál hatalmas bravúrral menteni tudott, Gudjohnsen fejesénél azonban esélye sem volt a hárításra. Juhász Roland egyike a legjobban fejelő magyar labdarúgóknak, az izlandiak vezető találata előtt azonban ütemet késett, és ez végzetesnek bizonyult. Gyepes Gábor a középső védő szerepköréből többször is fellépett a középpályára, ám olykor helyezkedési hibát követett el, és a vendégek be tudták mögé játszani a labdát. Tóth András igyekezett keményen, agresszíven futballozni, ám ezen a poszton a párharcok nagyobb hányadát illik megnyerni. Szélesi Zoltán a védekező feladatát ellátta, az első játékrészben azonban ígéretes helyzetből bal lábbal nem vállalta el a kapura lövést. Molnár Balázs ezúttal fegyelmezettebb volt, mint a horvátok elleni összecsapáson, labdabirtoklásban azonban többször is rossz döntést hozott. Rósa Dénest a gólpassza dicséri elsősorban, az pedig nem bizonyosodott be, hogy a jobblábas Bodnár Lászlót érdemes volt a középpálya bal oldalára állítani. Simek Péter nem tudta megmutatni, hogy a honi mezőnyben kevés nálánál gyorsabb futballista akad, és noha lövőereje is átlag feletti, mindössze egyszer veszélyeztette a vendégkaput. Gera Zoltán majd minden megmozdulásán látszott, hogy kivételes tehetséggel megáldott futballista, létfontosságú gólt szerzett és gólpasszokat adott. Kovács Péter fejjátéka nem érvényesült ezen a találkozón. Szabics Imre Torghelle Sándorral egyetemben igazolta, nem véletlenül játszik európai élbajnokságban.