Vajon mi a siker titka? Mitől lesz valakiből ünnepelt labdarúgó, aki első Bundesliga-meccsén mindjárt duplázik? Mi az oka annak, hogy egyesekből örök ígéret marad? Hogyan viseli az ember az állandó feszültséget? Miként lehet hétről hétre megfelelő teljesítményt nyújtani a legmagasabb szinten? És miféle mentális oka lehet annak, hogy eredményesen szerepelnek-e a magyar válogatott játékosok a Bundesliga élvonalában? Király Gábor és Dárdai Pál a kiesés ellen menekül a Hertha BSC-vel, Lisztes Krisztián a brémai Werderrel, Szabics Imre pedig a VfB Stuttgarttal ellenben szárnyal mindebben milyen szerepet játszik elméjük? Efféle kérdésekre kerestük a választ Nagy Sándor sportpszichológus segítségével, aki többek között a Sydneyben ezüstérmes női kézilabda-válogatott olimpiai felkészítésében vett részt. A labdarúgók mentalitására, motivációjára, valamint koncentrációs erejére vonatkozó válaszaikból a kérdezettek hozzájárulásával a szakember készített elemzést, ám mivel pontos jellemrajzot efféle "gyorstesztből" levonni nem lehet, az alábbiakat kéretik tájékoztató jelleggel olvasni.
Motiváció
Király Gábor és a Hertha BSC megadta magát… (Fotó: Czagány Balázs)
Király Gábor és a Hertha BSC megadta magát… (Fotó: Czagány Balázs)
– Mit jelent önnek a Bundesligában futballozni? Dárdai Pál: – Mindig ez volt a célom. Lisztes Krisztián: – Nehéz erre válaszolni. Azt gondolom, leginkább kihívást. Szabics Imre: – Nagyon örülök, hálás vagyok a sorsnak, hiszen az egyik legerősebb bajnokságban futballozhatok. Király Gábor: – Óriási megtiszteltetést. Többek között azért, mert egy idegen országban a magyarság jó hírét öregbíthetem. – Lát-e különbséget a magyar és a német edzések között? Ha igen, miben? Szabics: – Nehéz kérdés, mivel öt éve nem otthon játszom, komoly rálátásom nincs a témára. Itt szigorúan megkövetelik, hogy maximális erővel csináljuk a gyakorlatokat.
Király Gábor
A sportágválasztásában a családnak, szülôknek is fontos szerepe volt. Jelenlegi céljait – miként Dárdai Pálnál – erôsen meghatározza csapata szereplése: inkább kudarckerülô viselkedés jellemzi. Általában eredménycélokat tűz ki maga elé. A hazai és német edzésmunka között minôségi különbséget lát, ez megfelel a magas szintű mentális készenléti állapotának a mérkôzésekre való felkészülését illetôen. Belsô motiváltsága – az elhivatottsága – erôsebb. Összességében azonban a motivációs szintje a harmadik, azaz elmarad Lisztes Krisztiáné és Szabics Imréé mögött. A jelenre és a következô feladatra összpontosít, mivel kapus, talán kiszolgáltatottabb a csapat teljesítményének, ezért jelenlegi teljesítményhatékonysága alacsonyabb.
Király: – Igen, kis minőségi különbség van abban, ahogyan a játékosok edzenek. Lisztes: – Nincs olyan nagy differencia. Otthon hosszabb a téli szünet, így a felkészülési időszak is, ami monotonná teszi a tréningeket. Németországban a pályák használhatósága lehetővé teszi, hogy hamarabb kezdjük a bajnokságot, gyorsabban játékba lendülhetünk. Dárdai: – Ez nem országtól függ, hanem edzőtől. A Herthánál korábban keményebbek, koncentráltabbak voltak gyakorlásaink, ellenben mostanság… – A pályafutása alakulásában milyen szerepet játszottak edzők, barátok, családtagok? Király: – Sokat köszönhetek volt edzőimnek, családtagjaimnak. Ôk velem nevettek, gondban, bajban pedig higgadt fejjel véleményt mondtak. Félévenként megesik, hogy ők segítenek át a problémákon. Dárdai: – Édesapámra és a feleségemre hallgatok a komolyabb kérdésekben. Lisztes: – Minden edzőmtől tanultam, míg a barátok nem vittek rossz felé. Szabics: – Nagyon sokat köszönhetek mindenkinek, de legfőképp a családomnak. – Hogyan viseli a rivaldafényt? Lisztes: – Jól, semmi problémám vele. Az építő kritikák segíthetnek. Király: – Nem felejtettem el, honnét jöttem, és hová térek viszsza, ennek megfelelően igyekszem viselkedni. Azt gondolom, helyén tudom kezelni a médiát.
Nem véletlenül mosolygós Lisztes Krisztián: csapata, a Werder Bremen remekel a Bundesligában (Fotó: Czagány Balázs)
Nem véletlenül mosolygós Lisztes Krisztián: csapata, a Werder Bremen remekel a Bundesligában (Fotó: Czagány Balázs)
Szabics: – Természetes velejárója a szakmánknak: mi szórakoztatunk, emiatt jobban az emberek figyelmében vagyunk. Dárdai: – Elvagyok az újságcikkek nélkül… Ha le sem írnák a nevem, az sem zavarna. – Ha valamit célul tűz ki maga elé, akkor azt el is éri a mérkőzéseken? Szabics: – Ha túlságosan ragaszkodom egy célhoz, az görcsössé tehet. Lisztes: – Természetesen mindig szeretnék gólt szerezni, ám ha nem sikerül, az sem baj, csak a csapat nyerjen. Ez a legfontosabb. Király: – Érdekes: ha például nagyon azon vagyok, ne kapjak gólt, akkor mindig beveszik a kapum. Dárdai: – Ha nyerünk, elértem… – A meccsek előtt gyakran lejátssza magában, hogyan szerepel majd? Király: – Mindig felkészítem magam, mérkőzésszituációkat képzelek el, amelyekben én vagyok előnyösebb helyzetben. Ha, mondjuk, a Dortmund ellen játszunk, biztos lehetek benne, Jan Koller kapura fejel majd, ilyenkor látom magam kifutni a kapuból, ahogyan hatástalanítanom kell a csatár elől a beadásokat. Szabics: – Átgondolja az ember, rá kell koncentrálni a meccshelyzetekre. Dárdai: – Nem szoktam. Fölösleges, mert minden meccs más. Lisztes: – Egy-két szituációt elképzelek: cseleket, lövéseket, vagy ahogyan örülünk a meccs után. Ebben eleve benne van: nyerni fogunk!
Koncentráció
Lisztes Krisztián
Mentális készenlét tekintetében ô az, aki leginkább kihívást talál abban, hogy a Bundesligában szerepelhet. Ez meghatározza motivációját. Teljesen azonosul csapata célkitűzéseivel. Egyéni céljait is alárendeli a közös célnak. Céltudatossága, a mérkôzésekre való mentális készenléte magas szintű. Sportágválasztásában a játék öröme és a labdarúgás iránti érdeklôdése játszott vezetô szerepet. Aktuális, valamint általános motivációs szintje a legmagasabbnak tűnik a négy sportoló közül. Szabics Imréé is közel ilyen magas, ám Dárdai Pál és Király Gábor motivációs szintje – a válaszok alapján – kissé alacsonyabb. Természetesen ez összefügghet csapatuk jelenlegi teljesítményével. Nagyon sikerorientált, magas az önbizalma, kellôen koncentrált a mérkôzéseken.
– Babonás-e, és ha igen, akkor ez miben nyilvánul meg? Lisztes: – Nem vagyok babonás. Király: – A hétköznapi életben is az vagyok, szinte extrém módon. Szabics: – Rengeteg hülye babonám van, amik olyan nevetségesek, hogy inkább el sem mondom. Dárdai: – Régebben nem voltam, a mostani szereplésünk és a negatív drukk hatására ellenben mindenfélével próbálkozom mostanság. – Elvállalná-e a sorsdöntő meccs büntetőjét? Király: – Elvállalnám. Sőt, volt is rá példa, a Leverkusen elleni Ligakupa-meccsen csapatom utolsó tizenegyesét én lőttem, aztán megfogtam az ellenfél kísérletét. Dárdai: – Mérkőzéstől függ. Ha jó passzban vagyok, biztosan könnyebben állnék oda. Lisztes: – Persze. Szabics: – Ez a meccs menetétől függ. Általában igen, miért ne? Csak aki odaáll, az hibázhat. – Képes uralkodni az indulatain? Lisztes: – Többnyire ura vagyok önmagamnak. Mindenkivel megesik, hogy a meccs hevében elveszíti a fejét. Ennek oka lehet egy rossz bírói döntés, egy durva fault. Dárdai: – Köpésért, ütésért még sohasem állítottak ki… Király: – Néha. Azonban minél tapasztaltabb vagyok, annál ritkábban fordul elő. Szabics: – Nem nagyon volt példa erre. – Voltak-e konfliktusai csapattárssal, edzővel, vezetőkkel? Király: – Soha. Lisztes: – Nagyobb nem. A pályán apróságok miatt esetleg, ám azok az öltözőben megoldódnak. Dárdai: – Ha gondom van, elmondom szemtől szemben. Én ilyen vagyok. Azt gondolom, ez elég tisztességes, és meglehet, ezért nem volt sosem komoly konfliktusom.
Szabics Imre
Sportágválasztásában leginkább a sikervágy játszott döntô szerepet. Hasonlóan jól azonosul a klub céljaival, és alárendeli annak az egyéni érdekeket. Hosszabb távú célokban nem gondolkodik, inkább kisebb, elérhetô célokat próbál megvalósítani. Ezek – miután élsportolóról van szó – értelemszerűen leginkább teljesítménycélok. Nagyfokú rugalmasság és alkalmazkodóképesség jellemzi. A mentális állapota a mérkôzések elôtt és alatt jó. Kellôen motivált, nála is a külsô motiváló erôk dominálnak inkább. A csatár feladatorientált és kitartó. A beszámolója alapján azonban ingadozónak tűnik. A négy játékos közül az ô koncentrációs szintje a legalacsonyabb. Ezt persze objektív módon is lehetne mérni. Céltudatos és jól kontrollált a mérkôzésekre való felkészülésben és a meccseken.
Szabics: – Volt. – Előfordult-e, hogy úgy érezte, belefásult, nincs kedve edzeni? Dárdai: – Nem, rosszabb fázisról, sikertelenség miatti hangulatváltásról beszélhetünk. Lisztes: – Ritkán, de túlteszem magam az ilyen depressziós állapotokon. Rendre találok valami okot, ami továbblendít. Szabics: – Igen. Nem könnyű túllépni, de erősnek kell lenni fejben. Ez a dolgom. Király: – Többször is. Ilyenkor veszek egy nagy levegőt, és újrakezdem. Egyszer Szombathelyen éjjel tizenegykor kimentem a pályára, felültem a lelátóra, és másnap újult erővel vetettem magam a munkába. Berlinben a séta segít ebben. – A kötelező tréning után szán-e időt arra, hogy valamely képességét fejlessze? Dárdai: – Igen, szoktam kapura lövöldözni. Szabics: – Grazban sokszor volt rá példa, most sűrű a program, nincs rá lehetőség. Lisztes: – Előfordul. Legtöbbször szabadrúgásokat. Komplett az edzésünk, aki becsületesen végzi a gyakorlatokat, annak ez elég. Király: – Nem, mert úgy érzem, a kapusedzésen mindent beleadok, megcsinálok. Olyan van, hogy technikai, önbizalom-növelő gyakorlatokért kinnmaradok, de nem egyedül, hanem akkor is mellettem van a trénerem. – Visszanézi-e saját szereplését?
Már Stuttgartban is tudják, hogy Szabics Imrénél jó helyen van a labda (Fotó: Czagány Balázs)
Már Stuttgartban is tudják, hogy Szabics Imrénél jó helyen van a labda (Fotó: Czagány Balázs)
Király: – Kilencvennégy óta gyűjtöm a kazettákat, meccseim nyolcvan százalékáról vannak összefoglalók. A meccs után elemzem a teljesítményemet, ráadásul pályafutásom befejeztével a kapusiskolámban saját bőrömön mutatom meg a gyerekeknek, így kell, íme, egy élő példa! Dárdai: – Nem, az már csak emlék. Szabics: – Nem. Lisztes: – Nem.
Mentalitás
– Ha az egészségének árt is, a fontos meccseken teljes erőbedobással küzd? Király: – Hozzátartozik a sporthoz. A Fulham ellen becsípődött egy ideg a derekamban, lépni sem tudtam, mégsem fordult meg a fejemben, hogy le kellene jönnöm. Sőt még az sem, hogy miattam kikaphatunk. Ösztönösen döntünk ilyen esetekben. Szabics: – Ma már az élsport az ember egészségének rovására megy… Dárdai: – Két hónapja injekcióval játszom, amíg bírok, megyek előre. Lisztes: – Ha a kérdés például a doppingolásra utal, akkor egyértelmű nem a válaszom. Megesett viszont – nem is egyszer –, hogy enyhébb húzódással is végighajtottam a kilencven percet. – Keményebben edz-e, ha magas prémium, elismerés várható? Dárdai: – Nem. Még a strandon is megvisel, ha vereséget szenvedek. Szabics: – Nem. Lisztes: – Nem hiszem, ugyanúgy szoktam készülni mindig. Amennyiben fontos rangadó előtt nagyobb prémiumot ígérnek a vezetők, az néhány százalék pluszt jelenthet. Azonban meg kell találni azt a motiváló erőt, ami kihozza belőlünk a legtöbbet. Király: – Nem, mert így is, úgy is keményen edzünk. Tudat alatt talán mégis lehet hatása. Lehet, hogy csak jobb kedvvel gyakorlunk. – Amennyiben klubját anyagi nehézségek érik, kevesebb pénzért maradna-e mostani együttesében?
Dárdai Pál a labdáért és az újabb sikerekért is küzdhet (Fotó: Czagány Balázs)
Dárdai Pál a labdáért és az újabb sikerekért is küzdhet (Fotó: Czagány Balázs)
Dárdai: – Igen. Szabics: – Az attól függ, hogy a gárda sikeres-e, milyen viszonyban vagyok az edzővel. Mérlegelnem kellene. Lisztes: – Az előző évben már megvonták tőlünk a prémiumot. Király: – Nem nagyon hajlanék a fizetéscsökkentésre. Ha hatvan évig ugyanezt csinálhatnám, bizonyára belemennék, de hát harmincöt évig élvezhetjük a futballt, utána el kell helyezkedjünk kevesebbért. Pályafutásunkat kettétörheti sérülés, közbejöhet bármi, és hát a családra is gondolni kell. – Érdekli-e, mit írnak önről az újságok? Király: – A pletykák idegesítenek. A valóság ellenben nem zavar, fáj, de ilyenkor magam is tudom, tényleg hibáztam. Dárdai: – Igazságot írjanak, akkor minden rendben van. A kritikákon nem sértődöm meg, viszont ha közlik, mennyit keresek, és nem keresem a felét sem, az irtózatosan bosszant. Szabics: – Ki az, akit nem érdekel? Lisztes: – Bele-beleolvasok. Minden ember szeret magáról jót olvasni. Nagy jelentőséget ellenben nem tulajdonítok neki, mivel az osztályzatok kiegyenlítik egymást. Megtanultam helyén kezelni a kritikákat. – Ha a televízió is közvetíti a mérkőzéseit, az nagyobb teljesítményre ösztönzi-e? Lisztes: – Ez is adhat pluszmotivációt, de nem nagyon foglalkozom a televíziós közvetítéssel. Dárdai: – Nem. Szabics: – Hát, igen. Ez is olyan, mint a meccs nézettsége: azért más ötszáz néző előtt játszani, mint nyolcvanezer előtt… Király: – Talán tudat alatt. Bár ilyenkor előfordul, nem úgy megy a játék, ahogy szeretném. A minap is mondogattam a barátaimnak, közvetíti a magyar sporttévé a meccsünket, nézzék meg, erre a második félidőben négy gólt lőttek nekem, kikaptunk négy kettőre… – Annak lehetősége, hogy hazai és nemzetközi szinten is elismert lehet, szárnyakat ad-e önnek?
Dárdai Pál
Sportágválasztásában a család szerepe meghatározó volt, jelenlegi célkitűzésében csapatának sikertelen szereplése döntôen befolyásolja, de kudarckerülô beállítódást mutat. A Bundesliga-szereplés élete nagy célja volt. Ennek elérése által csökkenhet a motivációs szintje, amennyiben egyfajta elégedettségérzés tölti el. Inkább eredmény-, mint teljesítménycélokat tűz ki maga elé. A mentális készenléti állapota négyük közül neki nem túl magas, de ez nem jelenti, hogy alacsony. A belsô motivációs oldala az erôsebb a külsô erôkkel szemben. Koncentrációs szintje viszont neki a legmagasabb a négy labdarúgó közül, ami a mérkôzéseken való figyelem-összpontosítást illeti. Ez azonban viszonylag kisebb mértékű céltudatossággal és mentális készenléti állapottal párosul.
Dárdai: – Nekem nem. Király: – Az elismertség tiszteletet érdemel. Jó az, ha tisztelnek, szeretnek. Lisztes: – Igen, és ezzel párhuzamosan lényeges, hogy minél jobban menjen a játék. Szabics: – A siker nagyon motiválja az embert, ha ez lebeg a szemem előtt, előrejuthatok. – Hogyan képes hétről hétre megfelelően koncentrálni a meccseken? Dárdai: – Úgy, hogy imádok focizni. Ez mindenben segít. Szerencsésnek vallom magam, amiért azt csinálom, amit szeretek. Legfeljebb a hosszú utazások alkalmával érzem, dolgozom, de ahogy a pályára lépek, ez megszűnik. Király: – Németországban tanultam meg, hogy csakis előre szabad tekinteni. Így lehet a felszínen maradni. Lisztes: – Gyerekkortól kezdve beletanul az ember. Idővel már jön magától. Szabics: – Nehezen. A szerdai BL-meccsen óriási az érdeklődés, utána egy bajnokira ugyanúgy felpörögni, hát… nem nagyon lehet. Sokat segíthet ebben az edző. – Mérkőzések alatt tudomást vesz-e a közönségről? Lisztes: – Alig. Dárdai: – Meccs alatt soha. Szabics: – Hogyne. A szurkolók hangja átjön és, az erős hatások beszűrődnek. Király: – Nem nagyon, talán tíz százalékban: szögletnél, bedobásnál, cserénél. A pálya vonalai lezárják a külvilágot. – Ha hibázik meccsen, nehezére esik elfelejteni és a játék következő részére figyelni? Király: – Ha négyszer a labda alá szaladok, ötödször is megpróbálom… A lényeg: nem adom fel, mindig megpróbálom. Lisztes: – Ha az első tíz percben becsúszik egy-két hiba, azon gyorsan túllépek, hiszen még marad nyolcvan perc a javításra. Szabics: – A hiba elbizonytalanít mindenkit. Ám az a dolgom, hogy ha kihagyok egy helyzetet, akkor a következőnél már biztos legyek abban, belövöm. Dárdai: – Nem. Ha sokszor hibázom, legfeljebb lecserél az edzőm. – A figyelme olykor elkalandozik-e a futballról meccs közben? Lisztes: – Kilencven percen át a játékra koncentrálok, optimális esetben semmi sem vonhatja el a figyelmem a játékról. A bírói ítélet ki tud zökkenteni, de hát az is a futballhoz tartozik. Szabics: – Az eredménytől is függ… Bevallom, az néha eszembe jut, hogy mivel kellene zrikálni az ellenfelet. Dárdai: – Nem. Király: – Van ilyen. Bevillan egy-egy kép… Most, hogy mondja, emlékszem arra, nemrégiben egy időben játszottunk a Haladással, és egy cserénél bevillant a szombathelyi stadion, és feltettem magamban a kérdést: mi lehet a meccs állása?
Nagy Sándor sportpszichológus a minél jobb teljesítmény elérésének pszichológiai vonatkozásával foglalkozik. Azt mondja, három fő szempont játszik szerepet a teljesítményben: motiváció, koncentráció, mentális készültség. Ha mindhárom a csúcson van, akkor magas szintű teljesítményre képes az ember. "Négyen ugyebár három különböző klubnál szerepelnek a német bajnokságban: Lisztes Krisztián a Werder Bremen, Szabics Imre a VfB Stuttgart, Király Gábor és Dárdai Pál a Hertha Berlin együttesében szerepel – elemzett előzetesen a szakember. – Előző két játékos csapata a bajnoki tabella élmezőnyében áll, míg a másik két játékos csapata most a bennmaradásért küzd, bár korábban szebb napokat látott. A siker vagy a kudarc is csapatmunka. Az egyéni sikerességet meghatározza az adott társas közeg, de az egyéni siker vagy kudarc is hozzájárulhat a csapat produktumához és elvehet annak teljesítményéből. Esetünkben ezt érdemes szem előtt tartani. Mind a négy játékosban megvannak a magas szintű, csúcsteljesítményhez szükséges erőforrások, már amennyiben a Bundesligában való sikeres szereplést nevezhetjük a labdarúgás csúcsminőségének, persze klubszinten. Minden csapatsportágban, így a labdarúgásban is figyelembe kell venni – az általános jellemzők mellett – a játékosok által betöltött poszt kívánta speciális követelményeket. Nehézkes lehet például egy kapus és egy mezőnyjátékos, azon túl pedig a csatár, a középpályás és a hátvéd összehasonlítása."
