Andrea Mancini: Nehéz elképzelni, mekkora terhet jelent a név - exkluzív

Vágólapra másolva!
2014.10.29. 16:34
null
Andrea Mancini (jobbra) a Honvéd mezében (Fotó: Korponai Tamás)
Andrea Mancini a napokban közös megegyezéssel szerződést bontott a Bp. Honvéd labdarúgócsapatával. Amikor leültünk az interjúra a 22 éves olasz labdarúgóval, bántottságot éreztünk rajta. Bántottságot, de nem megbántottságot – egyszerűen látszott rajta, szomorú amiatt, hogy nem sikerült többet kihozni a honvédos kalandból. Ő azt mondja, hogy nehezen illeszkedett be, és ha más nem is, beszélgetésünkből az világosan kiderül, ez esetben nem a hozzáállással, az alapattitűddel volt a probléma: sztárallűrnek nyoma sincs, angolul, olaszul intelligens válaszok hangzanak el, miközben kiderül, hogy a magyar futballban való elmélyedés, a korábban ismeretlen kultúra tisztelete sem hiányzik. Ez persze nem változtat a tényen, hogy Mancini a honvédos karrierjét biztosan nem így tervezte.

 

– Szezon közben bontott szerződést a Honvéddal, így nyilván ön kezdeményezte annak megszüntetését. Miért?
– Már Marco Rossi távozásakor gondolkoztam a továbblépésen, de jött Pietro Vierchowod, és az ő személye miatt a maradás mellett döntöttem. Volt bennem ugyanakkor bizonytalanság, mert nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a klub az akadémia felé fordul, és a »magyar vonal« erősebbé válik, így az én dolgom még nehezebbé vált volna. A döntő pont a múlt héten jött el, ennek a történetnek itt lett vége, lépnem kellett. Azt ugyanakkor feltétlenül szeretném leszögezni, hogy köszönöm a Honvédnak, köszönöm a stábnak a lehetőséget, a társaknak a pozitív hozzáállást, és a nehézségek ellenére is köszönöm a szurkolóknak az elkötelezettséget. A folytatásban is szorítani fogok a Honvédnak.

ANDREA MANCINI – NÉVJEGY
Születési idő, hely: 1992. augusztus 13., Genova
Poszt: támadó középpályás, támadó
Eddigi klubjai: Internazionale, Monza, Bologna (olasz csapatok, mind utánpótlás-játékosként), Manchester City (angol, 2010–2012), Oldham Athletic (angol, 2010–2011, kölcsönben), Fano (olasz, 2011–2012, kölcsönben), Real Valladolid B (spanyol, 2012–2013), Budapest Honvéd (2013–2014)
Összes mérkőzés/gól a Honvédban (bajnoki): 23 meccs/2 gól (11/0)

– Szűk másfél évet töltött Magyarországon, de nem sikerült az áttörés. Ebben a szezonban például csak két bajnokin lépett pályára, mindkétszer csereként. Miként értékeli az elmúlt időszakot?
– Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam megmutatni, mire vagyok képes. Ugyanakkor egyáltalán nem bánom az itteni időszakot, játékosként és emberként is több lettem általa, felnőttem. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem megmutatni, hogy több van bennem. Sajnálom, hogy a szurkolókkal nem alakult ki jó kapcsolat, és olyankor is velem foglalkoztak, amikor nem játszottam. Vagy hogy azzal is haragot váltottam ki, amikor tizenegyesből gólt szereztem a Győri ETO ellen, mondván, hogy miért én rúgom a büntetőt.

– Mi hiányzott ahhoz, hogy alapemberré váljon?
– Még csak huszonkét éves vagyok, ebben a korban rendkívül fontos a türelem, talán többet érdemeltem volna. Megértem, hogy eredményorientáltság van, ugyanakkor van, akinek több időre van szüksége megszokni egy másik közeget. Az országváltók közül Michel Platini, Zinedine Zidane, David Silva vagy az ebben a szezonban Angliában berobbanó Graziano Pelle pályafutása is jó példa arra, hogy fiatal korban még nem mindenki képes csúcsteljesítményét nyújtani. Nem szeretném, ha félreértenének, a legkevésbé sem akarom az említett nevekhez hasonlítani magamat, ők csak a nemzetközi példák arra: attól, hogy valaki huszonkét évesen még nem kész játékos, nem jelenti azt, hogy később nem képes előrelépni. Pelle évekig nem volt sehol, huszonkilenc éves, és most mutatkozott be az olasz válogatottban. Én aligha leszek ilyen kaliberű játékos, de vannak itt hozzám hasonló, huszonegy, huszonkét éves fiatalok, akik már válogatottak lettek. Az esetemben sokan édesapámból indulnak ki, én azonban más ember vagyok, más játékos, nem lehet azt várni tőlem, amit tőle.

MANCINIS MEGLÁTÁSOK
A másfél órás beszélgetés során Andrea Mancinivel rengeteg, labdarúgással kapcsolatos kérdést érintettünk. A támadó középpályáson egyszer sem éreztük, hogy okoskodni szeretne, ám azt észrevettük, minél mélyebben belemegyünk a szakmai kérdésekbe, annál lelkesebben beszél. Az alábbiakban néhány gondolatot idézünk tőle egy-egy szóba kerülő témakörben.
A GYERMEKKORRÓL: „Gyerekként egyáltalán nem volt átlagos életünk. Több helyen laktunk, több helyen jártam iskolába, barátságok is nehezebben kötődtek, de akkor én még nem fogtam fel, hogy ez egyáltalán nem átlagos. Megszoktam, hogy mindig utazunk, meccsre járunk, és ez sok pozitív élménnyel járt.”
A MAGYAR FUTBALLRÓL: „Ahogy én látom, a magyar labdarúgással az a probléma, hogy a múltban él. Olaszország kettőezer-hatban világbajnok volt, az azonban nálunk már a múlt, miközben itt még mindig az ötvenes, hatvanas évek sikereire vágynak.”
A PROBLÉMÁK KÍVÜLRŐL: „Dárdai Pál két meccsre rendbe tette a válogatottat, ugyanakkor nekem nagyon furcsán hat például, amikor arról nyilatkozik vagy amikor arról olvasok, hogy vele a német mentalitás érkezik a magyar labdarúgásba. Édesapám hosszabb ideig dolgozott Angliában, majd legutóbb Törökországban, mégis olaszként mindig az olasz mentalitást képviselte. Ő szokta mondani, hogy a futball nyolcvan százalékban fej és húsz százalékban láb kérdése, azaz a mentalitás határoz meg mindent. A magyar futballnak van mire támaszkodnia, ugyanakkor nem szabad a múltban élnie. A hagyománytisztelet fontos, de arra kell választ adni, mit jelent ez ma. Mit jelent az, hogy magyar mentalitás?”
A FEJLŐDÉS LEHETŐSÉGÉRŐL: „Magyarországon sok a tehetség, ügyes futballisták vannak a pályákon, de a helyén kell kezelni őket. Radó András és Kovács István például már válogatott labdarúgó, de a magyar pályákon nem tudnak továbbfejlődni. Eközben a magyar mezőnyben edződők nemzetközi porondon súlytalanok. Tizenegy légióssal is van esély kijutni az Európa-bajnokságra, nehéz lesz, de ha sikerül is, nem fogja megváltani a magyar labdarúgást.”

– Ha már itt tartunk, előnynek vagy hátránynak tartja pályafutása szempontjából, hogy a Mancini névvel kell érvényesülnie?
– Az emberek számára ez a név pozitív tartalommal bír, de azt nem is lehet elképzelni, belülről milyen nehéz megélni azt, hogy ez folyamatos összehasonlítási alapot képez, hogy mennyi terhet is jelenthet egy név. Kritikák forrása, hogy a név miatt állandóan fókuszban vagyok az emberek előtt. Persze, választhattam volna más pályát is, de lehetőségem volt rá, hogy ezen induljak el és futballozzak. Azért jöttem Budapestre, hogy tanuljak, jobb játékossá váljak, megismerjek egy másik országot, szerettem volna megmutatni, hogy milyen futballista vagyok, de nem édesapámhoz képest.

– Az egyértelmű, hogy magasabb szintű futballkultúrákban nevelődött, a Honvéd lehetőségeit azonban nehezen lehet összehasonlítani például a Manchester Cityével. Mennyire volt nehéz hozzászokni az itteni viszonyokhoz, egyáltalán, mi a véleménye az itteni körülményekről?
– Esetemben elsősorban nem az infrastrukturális körülmények különbségei a meghatározók, sokkal inkább, hogy fiatalon kellett szembenéznem egy többszintű változással. Idő kérdése, hogy az ember mikorra szokik hozzá az újhoz, de az itteni állapotokat nem tisztem kritizálni. A labdarúgó dolga, hogy futballozzon. Én örülök, hogy a Honvéd színeiben pályára léphettem az NB I-ben, a Magyar Kupában vagy az Európa-ligában.

– Ön és korábban Pietro Vierchowod is említette, hogy az olaszokat különösen kikezdték a szurkolók. Érte önt bármikor is a szokásoson túltevő inzultus?
– Szerencsére ehhez nem értek elég jól magyarul (nevet – a szerk.). Egyike voltam a huszonnégy fős keretnek, ehhez képest a csapatból az olaszokat mindig az elsők között kiáltották ki hibásnak, hazai játékossal ilyen például sohasem történt.

– Fabio Cordella révén került Magyarországra. Korábban Pietro Vierchowod elmondta, hogy edzőként nem volt beleszólása az átigazolásokba, kész keretet kapott, és feladatként azt, hogy beépítse az akadémistákat. Ez a furcsa módi nem okozott feszültséget a klubon belül?
– Fabio és a Honvéd működési módjába nem szeretnék belemenni, ez a klub dolga. Én mindössze azt látom, hogy az akadémisták nagyon nehéz helyzetben vannak. Szinte rögtön a mély vízbe dobják őket az első csapatban. Nincs egy egyenletes fejlődési lehetőség. A fiatalok közül, aki hibázik, rögtön a céltábla közepébe kerül. Nem lehet csettintésre egy akadémiai csapatot kiállítani, ez sehol sem működik. Ennél sokkal összetettebb kérdés – nemcsak teljesítményé, fizikumé és mentalitásé –, hogy egy futballista mikor érik meg a játékra a felnőttek szintjén.

Itt még a Manchester City játékosaként vitézkedett (Fotó: Action Images)
Itt még a Manchester City játékosaként vitézkedett (Fotó: Action Images)

– Mi igaz abból, hogy a testvérét, Filippót is tesztelte a Honvéd, de ő nem felelt meg a próbajátékon?
– Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak.

– A nyár végén olasz sajtóhírek szóba hozták a Haladással. Ennek volt bármilyen alapja?
– Hozzám nem jutott el semmi. Fogalmam sincs, volt-e bármi a háttérben.

– Mit tervez a folytatásra? Hogyan képzeli el a jövőjét?
– Nagyon szeretnék itt maradni, hogy bizonyítsam a szurkolóknak, jobb játékos vagyok annál, mint amit eddig láttak tőlem. Van is egy formálódó lehetőség, úgyhogy egy ideig biztosan Magyarországon maradok, erről azonban bővebben nem szeretnék beszélni. Bízom benne, meg tudom mutatni, hogy eddig helytelen kép alakult ki rólam a magyarokban.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik