Megszenvedett a Diósgyőr az egy pontért a Pécs ellen

„Mindkét edző alatt inog a kispad, biztosan egymásnak esnek így a győzelmi kényszerben lévő csapatok" – gondolhatta az egyszeri szurkoló a Diósgyőr–Pécs NB I-es bajnoki előtt. Nos, ennyi erővel azt is várhatta volna, hogy a sérültek és eltiltottak helyén szereplők szaggatják magukról a mezt bizonyítási vágyukban és felszántják a pályát, de utóbbit még Eke Uzoma sem tette meg, az előbbiek pedig éppen annyira valósultak meg, mint a Nibiru kisbolygó landolása a jelen lévők szórakoztatása céljából a mérkőzés szünetében.

Valamit megéreztek az első félidő borzalmaiból a hazai nézők, mert a szokásosnál kevesebben (a varázslatos péntek délutáni időpont ellenére is több szurkolóra számítottunk) jöttek ki a mérkőzésre, pedig a diósgyőri kispadra már leülhetett a megváltóként várt támadó, Rudolf Gergely. Maradjunk annyiban, hogy Bajzát Péternek volt egy jó lövése az első 45 percben, és a rengeteg üresjáratot végigszenvedve néha nem is tűnt olyan rossz ötletnek egy kóbor kisbolygó becsapódása a nagy magyar péntek délutáni NB I-be...

A fordulás után két lövéssel nyitott a Pécs, tehát hasznos lehetett Supka Attila öltözőbeli szónoklata, majd visszazökkent a nihilbe a mérkőzés. Pedig egy kis összefogással hegyeket lehet megmozgatni, vagy éppen gólokat előidézni: a 66. percben például összefogott 5-6 hazai játékos, és tudtak annyit bakizni, hogy Wittrédi Dávidnak két lépésről csak a kapuba kelljen kotornia a labdát. 0–1.

Sisa Tibor beküldte a pályára Bacsa Patrikot, majd Gosztonyi Andrást és Rudolf Gergelyt is (utóbbit Kassai Viktor sípszó fordultával visszaküldte szerelést igazítani), de „nem kapott lángra csapata". Az egyenlítés azonban így is sikerült: Miroszlav Grumics kapott bele az ötös előtt Michal Hanek fejesébe, a büntetőt pedig José Luque magabiztosan gólra váltotta.

Egyik edző sem volt elégedett az egy ponttal a mérkőzés után – a meccset végignéző szurkolók véleményének citálásától pedig ezúttal eltekintenénk...