– Nagyon csalódott?
– Természetesen – mondta Prukner László, az FTC szakmai igazgatója a Nemzeti Sportnak. – Noha a csatát megnyertük, a háborút elvesztettük, ebből a szempontból kudarcként éltük meg a kiesést. Most bánhatjuk igazán, hogy novemberben Siófokon annyira gyengén játszottunk.
– A Siófok elleni „háború” megnyerése valóban a végső győzelmet jelentette volna a Magyar Kupában?
– Senki sem várta el tőlünk ezt, de magunkkal szemben az öltözőben ezt a célt fogalmaztuk meg. Szeretnénk mindenképpen kilépni a nemzetközi színtérre, ebből a szempontból a Magyar Kupa megnyerése nagyszerű lehetőség lett volna. Nem tagadom, bosszús vagyok a kiesés miatt, de még egyszer mondom: Siófokon sajnos nagy hátrányt szedtünk össze, ami alapjaiban határozta meg a kedd esti visszavágót. Nem lehetett taktikázni, kis túlzással sokszor gondolkodás nélkül kellett előremennünk, ez pedig magában hordozza a hiba lehetőségét.
– El kellett beszélgetni a játékosokkal a szerdai edzés előtt, vagy mindenki magában dolgozza fel a kudarcot?
– Folyamatosan beszélgetünk a fiúkkal, akkor is, ha részsikerek vannak, s akkor is, ha ilyen kudarcok érik az együttest, természetesen elemeztük a kedd esti meccset is. Ugyanakkor profi játékosokról van szó, akiknek kutya kötelességük magukban helyretenni egy-egy fiaskót. Nem lehet napokig keseregni, mert ha ezt tennénk, már a hétvégén jönne az újabb pofon. Elemezzük még a játékot, magam is keresem a kérdésre a választ, hogy néhány kulcsjátékos miért futballozott gyengébben a Siófok ellen az első félidőben.
– Vajon miért?
– A formaingadozást kellene valahogy kiküszöbölnünk. Néhányan rossz szellemben futballoztak, nem úgy, ahogy előzőleg megbeszéltük. Szűk a keretünk, mindenkire szükségünk van, és a csapatjátékunkon is van még mit javítanunk.
– Meglehetősen önkritikus.
– Ezek a tények. Sajnos a formaingadozásnak összetett okai vannak: Maróti Béla és Junior is két-két hetet hagyott ki sérülés miatt, több játékos is az Achilles-inát fájlalja, a téli felkészülés, a kemény talaj, a műfű megfogta a lábakat. Tudja, mit élek meg abszolút pozitívumként?
– Hallgatom…
– Hogy a csapat így is körömszakadtáig küzd, hajt. Az ismert körülmények ellenére mindenki sportemberként viselkedik, az edzéseken és a mérkőzéseken is odateszi magát. Remélem, ezt a közönség is értékeli.
– A kupabúcsú után arccal a bajnokság felé?
– Nincs más lehetőségünk. Előre kell néznünk, butaság lenne a mostani kiesés miatt keresztet vetni ránk. Tavasszal eddig mindkét meccsünket megnyertük – a Kecskemétet és a Siófokot is legyőztük –, ezért a kupakudarc után is optimistán tekintek a jövőbe.
