A Császár és az enyveskezű alattvalók

A Ferencvárost tönkretették, kisemmizték, lejáratták. A kassza üres, a jövő bizonytalan. Felelősök látszólag nincsenek. Ám Albert Flórián, az FTC tiszteletbeli elnöke, a zrt. igazgatótanácsának tagja keményen fogalmaz.

– Mikor érezte először, hogy valami nincs rendben a klubnál?
– Öt éve – vágja rá a Császár. – Azóta mondom a magamét, de senki sem figyelt rám. Vagy nem akarták meghallani a szavaimat, vagy egyszerűen nem tartották fontosnak a véleményemet. Láttam, tudtam, hogy tragédia lesz a vége, de őszintén mondom, nem hittem, hogy egyszer a másodosztályba kerülünk. Az elmúlt napokban rengeteget beszélgetek a szurkolókkal, jönnek hozzám fiatalok és idősek egyaránt, és látom rajtuk a kétségbeesést, a fájdalmat. Az a legrosszabb, hogy tehetetlen vagyok. Egy idősebb drukker, Miki bácsi – a szalmakalapjáról rengetegen ismerik –, amikor vártuk a licencbizottság döntését, nem mozdult a székházból, szinte itt töltötte az egész éjszakát.

– Azt mondja, öt éve látta a bajt. Mi történt akkor?
– Furulyás János lett a klub elnöke, aki addig csak a labdarúgó-szakosztályt vezette, s ettől kezdve minden megváltozott. Furulyással nekem nem volt bajom, amíg csak a futballal foglalkozott. Még azt is mondhatnám, tisztességesen tette a dolgát, de ahogy nagyobb szerepet kapott, már nem tudott úrrá lenni a nehézségeken. A szakosztályok szép sorban tönkrementek. Egyik napról a másikra éltek, pénz, befektető nem jött, s egyre több lett a hazugság, a mellébeszélés, a porhintés.

– Nem lett volna lehetősége az asztalra csapni, és azt mondani: ebből elég! Hiszen ön tulajdonképpen olyan szerepet is betölthetne a Ferencvárosnál, mint Franz Beckenbauer a Bayern Münchennél. Mindenki figyel, ad a véleményére...
– Túlértékeli a szerepemet. Nekem itt nem volt semmibe beleszólásom. Sőt azt sem engedték meg, hogy ott legyek a tárgyalásokon, és gyakorlatilag kirekesztettek minden olyan eseményből, amely befolyásolhatta a Ferencváros jövőjét.

– Azért ez hihetetlen...
– Ne csodálkozzon. Nem akarták, hogy belelássak a kártyáikba. Pénzről volt szó, uram, el ne felejtse! Nem akarok vádaskodni, sohasem volt jellemző rám, de itt egy-két embernek igencsak enyves a keze.

A teljes interjú a Nemzeti Sport vasárnapi számában olvasható.