A magyar futball legnagyobb alakja, Puskás Ferenc örök beszédtéma a Föld minden részén (Fotó: M. Németh Péter)
A magyar futball legnagyobb alakja, Puskás Ferenc örök beszédtéma a Föld minden részén (Fotó: M. Németh Péter)
Se szeri, se száma azoknak a történeteknek, amikor magyarok külföldön járva az ötvenes évek magyar futballjának nagy népszerűségével találkoznak. Mindig mondogatjuk: Puskásékat mindenütt ismerik, távoli kontinenseken is fújják az emberek az Aranycsapat összeállítását, és így tovább. De sokan, akik még nem találkoztak ezzel a jelenséggel, legendának hiszik, megszépített emléknek. Íme hát egy abszolút friss történet arról, hogy Puskás Ferenc (aki sajnos immár három éve a Kútvölgyi kórház lakója) még ma is, akaratán, tudtán kívül is segítséget nyújt honfitársainak - világszerte…
Majd' minden magyar - eleinktől örökölt gének által hajtva - imádja a vándorlást. Így van ezzel az ősfradista hírében álló Dénes Sándor is, aki ha csak teheti, szurkol az Üllői úton, s gyakorta elkíséri külfödre is a kedvenceit. A napokban azonban nem az Üllői út, hanem Afrika felé vette az irányt, s csak a Szaharán át megközelíthető, a Niger folyó mentén épült Timbuktuba tartott. Vadregényes sivatagi vezetés után érkezett meg a kompkikötőig, ahol az ötödik jármű volt a sorban. Rejtői kép tárult elé: négy gyékénykunyhó környékén, a homokban hevertek a tuaregek. Ekkor még vidám volt a fradista vándor, csak akkor fagyott arcára a mosoly, mikor megtudta, csupán négy autó fér fel az utolsó kompra. Az előtte várakozók sora is felbolydult, amikor kisvártatva a létező legnagyobb Toyota terepjáró behajtott a sor elejére, mint kiderült, a timbuktui kormányzó hivatali autója állt önkényesen a sor elé. Dénes Sándor ekkor döbbent rá, az éjszakát a sivatagban kell töltenie.
Ekkor történt a "csoda"!
Talán unatkozott a kormányzó, vagy csak angol nyelvtudását akarta gyakorolni, szóba elegyedett a sorsába beletörődött autóssal. S elhangzott a szokásos kérdés: honnan érkezett? Attól a pillanattól, hogy a kormányzó meghallotta Magyarország nevét, csak két személyről beszélt: Puskás Ferencről, akit csak "Puszkaszként" emlegetett, illetve egy bizonyos George-ról, egy magyar edzőről, aki a hatvanas évek végén edzette a válogatottjukat - Tóth György 1969-71-ben a Stade Malien edzője, majd 1970-71-ben Mali szövetségi kapitánya volt. S bár hihetetlennek tűnik, de a helyi notabilitás a sivatag közepén áhítattal beszélt Puskás Ferencről, akit a magyarok nemzeti kincsének titulált.
A komp a magyar utazó nélkül kelt át a Nigeren, ám Dénes Sándor mégsem éjszakázott a sivatagban. A kormányzó viszszaküldte az úszó alkalmatosságot, hogy segítsen a Puskás hazájából érkező, reményt vesztett vándoron…