Türelem van, pénz már nincs

- Nosza, csapjunk a közepibe: mi a gond?- Nem más, minthogy elérkezett az idő arra: a profi státuszban lévő játékosok is jelezzék, elég volt abból, amit a kluboknál - tisztelet a kivételnek - a hivatásos játékosokkal művelnek - mondta Horváth Gábor. - Egész konkrétan arról van szó, hogy a csapatok tartozása olyan méretet öltött, amelyet a HLSZ által képviselt labdarúgók már nem hagyhatnak szó nélkül.- Sok újdonságot nem árult el, hiszen ez a bizonyos "nem fizetős" probléma nem újkeletű a magyar fociban. Miért nem tetszettek hamarabb szólni?- Szóltunk. Ahhoz, hogy a futballon belül egy vitás ügyben megoldás szülessen, több fórum is adott, mi pedig betartottuk a játékszabályokat, úgy, ahogyan azt évekkel ezelőtt megígértük. Tettük ezt annak apropóján, hogy abban állapodtunk meg négy esztendeje a magyar futball vezetőivel: ideje konszolidált, európai viszonyokat teremteni a magyar profi futballban, vagyis, ne a veszekedésektől, perlekedésektől legyen hangos a sportág, hanem a szabályok mentén haladjon és fejlődjön. No, hát ehhez képest azóta komoly visszalépés történt: ma már annak sincs meg a becsülete, amiről hivatalos papír, azaz a szerződés rendelkezik. A csapatokat működtető társaságok - még egyszer hangsúlyozom: tisztelet a kivételnek - nem tartják be a szerződésben foglaltakat, adott esetben nem fizetik ki a játékosoknak járó pénzeket, és ami ennél is nagyobb baj, nincs meg az a megfelelő szankció, amellyel a szabálytalankodó csapatokat büntetnék.Kizárás az igazolásból: csak időhúzásnak jó

- Némiképp plasztikusabb lenne, ha példát is említene.
- Kérem. Ugyabár a futballügyekben jártasabb emberek számára ismert lehet a Vasas Zoltán kontra Videoton-ügy, amelynek tavaly július óta meglévő fordulatai igencsak jellemzőek. Az alaptörténet szerint a klubnak fizetnie kellett volna a játékosnak, és bár mindezt egy fegyelmi döntés is nyomatékosította, végül a kifizetésre nem került sor. A csapat vezetősége ígéretet tett a labdarúgónak arra, hogy rendezi a tartozást, és Vasas Zoltán jóváhagyása elegendő volt ahhoz, hogy a Videotont - akkor még nem FC Fehérvárnak hívták az együttest - ne zárják ki az átigazolásból, hiszen így nem volt vitás ügye. Amikor a fehérváriak megkapták az élvonalbeli induláshoz szükséges ligaengedélyt, máris elfeledkeztek a játékosnak tett ígéretükről. A következmény pedig? Nos, ez az, ami nevetséges, sőt már-már komikus, hiszen a fűnek-fának tartozó fehérváriakat mindennek ellenére sem szankcionálták… Pedig vagy féltucat fegyelmi döntés született már, közte az, hogy a fehérváriakat kizárják az átigazolásból. Mondanom sem kell, hogy ennek semmiféle elrettentő hatása nincsen, sőt, a sportvállalkozás vezetője csak dörzsölhette a tenyerét, hiszen ő nem is akart átigazolni, de fizetni sem, ám az előbbitől eltiltották, de az utóbbi rendezésére nem kötelezték… És hogy egészen aktuális legyek: a szintúgy a pénzére váró Dvéri Zsolt ügyében is most született döntés, mondanom sem kell: a fehérváriakat újra kizárták az átigazolásból. Mondja meg, hogyan visz ez előrébb bármit is.
- Könnyűt kérdezett: sehogyan sem. Ám számomra cseppet sem meglepő, hogy a futballunkban a gazemberkedést védik - így megy ez már jó ideje -, így nem értem, hogy ön min csodálkozik… Biztos tudja, hogy hány játékosnak tartoznak a magyar futballt reprezentáló vállalkozások.
- Több, mint kétszáznak.
- Nohát, ez élesen jelzi, hogy alig van néhány csapat - kapásból összeszámolva: a tizenhat csapatos élvonalban hat - amelynél rendben mennének a dolgok.
- Pontosan így van.

---- - Akkor a képlet egyszerű: ha ilyen sok csapatnak "sara" van, akkor futballvezetésileg aligha csapnak oda, hiszen akkor aztán romba dől az egész biznisz. Nem akarom elkeseríteni, de szélmalomharc az önöké…
- Én nem fogalmaznék ilyen sarkosan, hiszen a magyarnál erősebb gazdasági hátterű futballban is van tartozás, előfordulhatnak likviditási gondok, de mégis van lehetőség a megoldásra. A külföldön is érvényes módi szerint többek között mi ezért is szorgalmazzuk idehaza a bérgarancia-alap létrehozását, hogy ha kell, legyen miből fizetni. A Hivatásos Labdarúgók Szervezetének az a gondja, hogy manapság nincs megfelelő alap a rendteremtésre, pontosabban, a jó alapot szétforgácsolták.
- Bocsánat, hogy közbevágok: a produktumában, valamint a szakmailag és gazdaságilag is gyengécske lábakon álló magyar fociban az utóbbi másfél évtized során soha nem is volt jó alap.
- Dehogynem volt! Néhány évvel ezelőtt még élt a szabály, hogy attól a csapattól, amelyik tartozik, rögvest pontokat vonnak le. Nem volt kiskapu, nem volt még egy, még egy és még egy lépcsőfok. És emlékezzen vissza: töredékére csökkent az olyan ügyek száma, amikor a tartozások miatt kellett intézkedni…
- Nem emlékszem ilyesmire… Arra emlékszem, hogy ilyen ügyek mindig is voltak…
- Igen, voltak, de az időhúzás mellett eljött az a pillanat, amikor a csapatoknál nem várhattak tovább. Ha csütörtök éjfél volt a határnap, akkor huszonhárom óra ötvenkilenc perc ötvenkilenc másodperckor fizetni. Igen, igaza van, a csapatoknál a vezetők kivártak, húzták az időt, de a fejük felett ott lebegett a pontlevonás bárdja. Ez a fajta szankcionálás amúgy ma is benne van a fegyelmi szabályzatban, de kiegészült más részletekkel is, és így már nem elég hatásos, hiszen lehetőség van a halogatásra, lásd az előbb elmondott "önöket kizárom az átigazolásból" kezdetű fegyelmi döntés. Mit sem ér…
- Azt mondja, több, mint kétszáz játékos vár ilyen-olyan összegben a pénzére. Miért nem demon-strálnak hatásosabban?
- Mert higgye el, a játékos futballozni akar, és egy porcikája nem kívánja, hogy szembeszálljon a klubjával, hogy hadakozzon az amúgy neki jogosan járó összegért. Hisz az ígéretekben, vár, mert ő futballistaként a játékkal akar törődni. Nem véletlen, hogy amikor önök, újságírók egy frissibben külföldre szerződött futballistáról írnak, akkor a kérdezett játékos mindjárt a cikk elején arról beszél, a legnagyobb élmény számára, hogy rendezett körülmények várták, mi több, a pénzét is időben megkapja. ---- - Sok újdonság nincs abban, hogy tartozások terhe alatt nyög a magyar élfutball, ezek után lássuk azt, hogy ön, pontosabban a HLSZ szerint mi lehet a megoldás?
- Időről időre gyártjuk a Magyar Labdarúgóligának a kérelmeket, hogy normalizáljuk a helyzetet, konkrét javasalataink is voltak, de ezekre érdemi reagálás nem érkezett. Az egyik beadványunk szerint a nem sportfegyelmi ügyek - azaz, a sárga, a piros lap miatti eltiltások, a pályán történő esetek elbírálása - kerüljenek ki a liga mellett működő fegyelmi bizottság hatásköréből, azaz éppenséggel a szerződésszegéssel kapcsolatos ügyekben egy másik független jogi testület döntsön. Ezen kívül kérvényeztük, hogy akkor, amikor a liga a csapatokat működtető társaságok gazdasági hitelességét vizsgálja, a HLSZ képviselője is jelen lehessen. Ugyan hadd nézze meg, milyen büdzsé alapján vág neki egy gárda az adott bajnoki esztendőnek. Elképzelhető, hogy a játékos szemével nézve időben kiderülne, hogy az ígéretek nincsenek arányban a pénzügyi teljesítőképességgel.
- Már utaltam rá, ám még egyszer mondom: önök az érdekvédők, csapjanak nagyobbat az asztalra.
- A javaslataink öt éve fekszenek a magyar futballvezetők fiókjában. Talán, ha lenne elég bátorság előhúzni azokat, és lefújni a papírlapokról a port, akkor sok minden megoldódna. Mondja meg, olyan nagy kérés ez?