Csupán egy légiós lett listavezető

Lapunk szombati számában már olvashatták az Arany Ászok Liga őszi játékosrangsorát. A mezőnyjátékosok közül a debreceni Sándor Tamás áll az élen, kapusposzton eddig a fehérvári Daniel Tudor teljesített a legjobban. Most pedig a szokásos posztonkénti rangsort böngészhetik. A listákat a játékosoknak az élvonalbeli mérkőzéseken produkált teljesítményük alapján állítottuk össze. Mint közismert, munkatársaink 1-től 10-ig osztályoznak, ám a kapusok esetében a 0-s minősítés is előfordulhat, ha az illetőnek lényegében nem akadt védenivalója. Mivel a középső védők feladatköre manapság már nem különül el élesen, összesen tíz posztra osztottuk a mezőnyt. A hagyományoknak megfelelően kihirdetjük az ősz csapatait is; a belső védelmi posztokon értelemszerűen két-két labdarúgót állítva a bekksor tengelyébe. A ranglistaszám mellett a mezőnyjátékosoknál zárójelben az összesített rangsorban elfoglalt helyezés olvasható. Egyébként pedig a nevek mellett - vastag betűvel jeleztük a válogatottakat - az osztályzatok átlaga, míg zárójelben az ősz folyamán az adott labdarúgó által lejátszott meccsek száma szerepel. ---- A-csapat
Tudor
(Fehérvár)
Molnár Z. (Vasas)
Éger (DVSC)
Gyepes (FTC)
Vanczák (Újpest)
Rósa D. (FTC)
Farkas B. (Újpest)
Sándor T. (DVSC)
Koplárovics (ZTE)
Sipeki (Diósgyőr)
Rajczi (Újpest)

B-csapat
Szűcs L. (FTC)
Dienes (Pécs)
Stark (Győr)
Juhász R. (MTK)
Leandro (FTC)
Simek (Újpest)
Erős K. (Újpest)
Lipcsei (FTC)
Halmosi (DVSC)
Kerekes Zs. (DVSC)
Waltner (ZTE) ---- Honnan máshonnan kerülne ki a legjobb kapus, mint abból a csapatból, amelyik tízmeccses veretlenségi szériát tudott produkálni. Daniel Tudor, az FC Fehérvár légiósa azért is büszke lehet a félévi bizonyítványára, mert neki gyaníthatóan nehezebb dolga van, lévén külföldiként nehezebben kommunikálhat a védőkkel. Ugyanakkor ez azt is feltételezi, hogy Székesfehérvárott a Kuttor Attila nevével fémjelzett hátvédsor a nagy rutint képviseli, így Tudornak aligha kell rekedtre kiabálnia magát a meccseken. Mindenesetre sokat elárul a teljesítményéről az, hogy cserekapusból verekedte ki magának a kezdő jogát (a bajnokság kezdetén Sebők Zsolt állt a gólvonal előtt), továbbá azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Csank János (ő korábban edzette a fehérváriakat) azt mondta: Szűcs Lajos mellett Daniel Tudor a magyar élvonal legjobbja. No, hát most ő a legjobb, míg Szűcs Lajos a második… Ugyanakkor azt rögvest nyomatékosítsuk, hogy a Ferencváros játékosa igazi bravúrkapus, ráadásul Daniel Tudorral szemben neki 11 mérkőzésen volt értékelhető a teljesítménye (ugyebár a kapusoknál, ha nincs dolguk, 0-s osztályzatot is adunk), továbbá mögötte van megszakítás nélkül a teljes őszi idény, benne a BL- és UEFA-kupa-sorozattal. Szűcs Lajos tehát pályázhat majd a teljes bajnokság legjobb kapusa címre - feltéve, ha a tavaszra is átmenti a jó formáját. Némi meglepetés a pécsi Németh Gábor előkelő helyezése, hiszen a Pécs nem tartozik a stabilan jól teljesítő csapatok közé, ám lehet ,a gyengébb védőmunka apropóján került jobban fókuszba a PMFC kapusának a teljesítménye. ---- A mai modern futballban egyre nagyobb szerep hárul a jobb oldali védőkre. Immár nem elég annyi, hogy az úgynevezett követő emberfogással "levegyenek" egy támadót az ellenfél csapatából, manapság ennél sokkal több kell. A legtöbb csapat az oly divatos vonalvédekezést alkalmazza, ebben a rendszerben pedig sok edző a védekezés mellett az előrejátékot is megköveteli a védelem jobb oldalán szerepeltetett labdarúgótól. Elég példaként az olasz AC Milan játékosát, Cafut említeni, aki amellett, hogy megbízhatóan semlegesíti a rá bízott csatárt, szinte a pálya egész jobb oldalát bejátsza. A rangsorban első helyen végzett Molnár Zoltánt persze nem lenne korrekt a brazil csillaggal összehasonlítani, ám a Vasas védőjét így dicséret illeti. A 34 éves futballista két mérkőzés kivételével minden bajnoki találkozón pályára lépett, és végig erőssége volt Egervári Sándor együttesének. A második helyre - némi meglepetésre - befutó Dienes András is a rutint képviseli, a Pécs védője is mindannyiszor hozta a tőle megszokott megbízható teljesítményt. Más kérdés, hogy a PMFC-re így sem vár könnyű tavasz… Érdemes megemlíteni a thaiföldi túrán mindkét mérkőzésen lehetőséghez jutó - az észtek elleni mérkőzésen kifejezetten agilisan és bátran futballozó - Nikolov Balázst is, aki bizonyította, igenis számolhat vele Lothar Matthäus szövetségi kapitány. ---- Egyre több hazai élvonalbeli csapat taktikai repertoárjában szerepel a két középső védős rendszer, ám vannak szakemberek, akik a három bekkre esküsznek. Példa a Ferencváros, hiszen a Gyepes Gábor irányította védelem csupán 12 gólt kapott - igaz, a négy védővel futballozó DVSC sem többet -, és a tabella élén zárta az őszt. Bizonyság ez tehát arra, bármelyik játékrendszert is választják az edzők, a védelem közepén szereplő labdarúgókra fontos feladatok hárulnak. Egyáltalán nem véletlen, hogy osztályzataink alapján a honi legjobbak végeztek az élen. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a rangsor első hat helyezettjének mindegyike volt már válogatott, a poszt legjobbja, Gyepes Gábor például 12-szer. Gyepes Gábor teljesítménye dicséretes, hiszen rendkívül nehéz időszakon jutott túl. Korábban súlyos sérülés miatt majd egy évig nem futballozott, de fizikális gondok mellett lelki problémái is adódtak. Különös rekordot tudhat magáénak: három hónap alatt háromszor szerzett öngólt, sovány vigasz, hogy egyik "baleset" sem bajnoki mérkőzésen érte. Az FTC futballistájának egyébként nemcsak a védekezésben jut feladat, gyakran csatlakozik a bajnokegyüttes támadásaihoz is, és ennek köszönhetően ősszel három gólt szerzett az élvonalban. Nagy meglepetések nem történtek a poszton, hacsak az 51-szeres válogatott Sebők Vilmos gyengének mondható szereplését nem tekinthetjük annak. A Zalaegerszeg védője többször bízott a "szerencsében", mint képességeiben, melyek egyébként kétségkívül átlagon fellüliek. Figyelmet érdemel a válogatottban alapembernek számító Tóth András szerény teljesítménye, az abszolút ranglistán is csupán a 139. a Lothar Matthäus szövetségi kapitány bizalmát élvező Vasas-labdarúgó. ---- Egy friss válogatott elől, egy pedig hátul. Az újpesti Vanczák Vilmos, csakúgy, mint az MTK futballistája, Pollák Zoltán, Thaiföldön mutatkozott be a nemzeti tizenegyben. Előbbi első lett a posztján, utóbbi az utolsó… A lila-fehérek futballistájának érdemeit növeli, hogy immár másfél éve teljesít jól ebben a pozícíóban, noha jobblábas, ami ugye nem könynyíti meg a feladatát. Ez az ősz igazán jól sikerült neki, hiszen a válogatottbeli szereplés mellett, megszerezte első élvonalbeli gólját is, mégpedig az MTK Budapest ellen. Ebben az évben többször gátolta sérülés az újpesti futballistát, pedig ha ezek nem jönnek közbe, még jobb lehetett volna. A második helyezett Leandro helyezésének értékét növeli, hogy korábban a támadásokból vette ki a részét. László Csaba azonban új szerepkörben számított rá, az egész bal oldalt rábízta a védekezéstől egészen a befejezésig. Többnyire jól helytállt ebben a szerepkörben is. Meglepő a békéscsabai Funk Zoltán helyezése. Ô sokszor felér a támadásokhoz, a kapura is veszélyes, és távolról is jól lő. Érdekesség, hogy két korábbi válogatott, az egerszegi Szamosi Tamás és a soproni Szekeres Tamás is csak a középmezőnyben végzett. Visszatérve a sort záró Pollák Zoltánra, megjegyezhetjük, hogy egy mérkőzést leszámítva minden alkalommal kapott osztályzatot ebben a szezonban. Így aztán még szembetűnőbb, hogy az átlaga még az ötöst sem éri el. Persze fiatal labdarúgóról van szó, akinek a teljesítménye széles skálán mozoghat a kitűnő és a felejthető között. ---- Ezen a poszton nem borult a papírforma, a dobogót három válogatott labdarúgó bérelte ki. Az első helyezett Rósa Dénesről nem túlzás kijelenteni, hogy pályafutása legszebb napjait mostanság éli, a tar középpályás bizonyosan nem bánja, hogy a házasságkötése után nem ment nászútra, hallgatott Lothar Matthäus hívó szavára, és a válogatott németországi mérkőzését választotta… Simek Péter második helye visszaesést jelez, ugyanis az Újpest gyors embere az elmúlt bajnoki évben a legjobbnak bizonyult a jobb oldali középpályások között, sőt, az egész mezőnyben. Persze, a játékosok közül nagyon sokan tapsolnának örömükben, ha "csak" másodikok lennének a versengésben… A debreceni szurkolók egyik nagy kedvence, Dombi Tibor sokadvirágzását éli, más kérdés, hogy a nemzeti tizenegy számára már nem jelent motivációt. Az U21-es válogatottnál számításba vett Sándor Györgyben több van annál, mint hogy a mezőny közepén helyezkedjen el, az pedig igazán vaskos meglepetés, hogy az MTK Budapestben alapembernek számító, ugyancsak U21-es válogatott Bori Gábor csak egyetlen futballistát tudott maga mögé utasítani. ---- Noha az Újpest csak a negyedik az Arany Ászok Ligában, a lila-fehéreknél futballozik - legalábbis a Nemzeti Sport őszi osztályzatai alapján - a két legjobb védekező középpályás. Az élen végzett Farkas Balázs és a másodikként záró Erős Károly az újpestiek rapszodikus teljesítménye (a Mészöly Géza vezette gárda idegenben egyetlen mérkőzést vesztett, a Megyeri úton ellenben igencsak sebezhető, amennyiben 13. a hazai eredményesség összevetésében) ellenére egész ősszel egyenletes produkciót nyújtott. A nem ritkán 4-2-3-1-es felállásban pályára lépő Újpestben az említett két labdarúgó elsődleges feladata az ellenfél támadásainak megakadályozása, illetőleg a támadók akcióba lendítése. Magyar mércével mérve mindkét játékos kiemelkedően sokat dolgozik, ütközik, és ha a helyzet megköveteli, a szabálytalankodástól sem riadnak vissza. Amolyan ráadásként egyaránt veszélyesen lőnek távolról. Kettejük közül talán az döntött Farkas Balázs javára, hogy valamivel kreatívabb társánál, eredményesebben képes segíteni a támadásokat ütempasszaival. A rangsor legnagyobb meglepetése talán, hogy a dobogó legalsó fokára egy kaposvári futballista került fel, Andruskó Attila személyében. Örömteli, hogy a régóta extratehetségesnek kikiáltott Vadócz Krisztián kezdi bizonyítani, valóban nagy dolgokra lehet még képes… ---- Ezen a poszton, sőt, az egész mezőnyben Sándor Tamás a nyerő, ez egyértelmű. A DVSC karmestere az ősszel gyakorta bizonyította, ha neki megy a játék, akkor megállíthatatlan a Loki. Szemtelen trükkök, hajszálpontos átadások, életerős lövések - ezek mind jellemezték Debrecen első számú kedvencének produkcióját. Lothar Matthäushoz hasonlóan a szurkolók csak most sajnálhatják igazán, hogy Sándor Tamás nemet mondott a válogatottságra… Nem úgy, mint Lipcsei Péter, akit akár a Ferencváros Jolly Jokerének is nevezhetnénk, hiszen az elmúlt hónapokban talán csak kapusként nem szolgálta a zöld-fehéreket. A legtöbbször mégiscsak irányítóként szerepelt, és ebben a szerepkörben is igazolta: a mai napig a Fradi egyik legjobbjának számít. A harmadik helyre Tóthék kívánkoznak: Fehérvár Balázsa és Újpest Norbertje is sikeres őszt tudhat maga mögött, arról nem is beszélve, hogy a góllövésben is jeleskedtek mindketten. Darko Ljubojevics, Rósa Henrik, Pest Krisztián és Vincze Ottó érdemel még talán elismerést, míg a többiek abban bízhatnak: ennél csak jobb jöhet. Különösen az utánpótlás-válogatott két alapemberétől, Józsi Györgytől, valamint Kanta Józseftől várható el a jobb produkció. A sort záró Dusan Vasziljevics esete csak azt bizonyítja: nem mindig éri meg légióst szerződtetni… ---- Ahhoz képest, hogy Magyarországon ez a poszt (is…) rendszeresen megkapja a "hiány" előtagot, meglepően csekély a szűkös lehetőségek kompenzálásaként külhonból szerződtetett futballisták száma: három. Persze rögvest érthetővé lesz az alacsony létszám, ha vetünk egy pillantást a légiósok teljesítményére: a szlovákiai Szabó Ottó majd négy tizeddel leszakadva az előtte állótól sereghajtó, a honvédos Marcel Horky alig túl az ötös átlagon a jelképes 13. pozícióban tanyázik, a becsületet Szabó Tibor menti meg - ő felfelé lóg ki a sorból. Amilyen szerényen tekinthetnek vissza fent nevezettek (kivéve Szabó Ottót) az őszre, olyannyira büszke lehet magára a mezőnytől látótávolságon kívülre szakadt dobogós hármas. Koplárovics Béla lassan nem csupán szóban, de tettekben is túlnő a "Manchester-ölő" karakterén (kérdés persze, van ettől feljebb?), amit immáron a kétszeres válogatottság is alátámaszt - no meg a Ferencváros igencsak vehemens érdeklődése. Halmosi Péternek sem lenne oka búslakodni, a DVSC futballistája gólokkal és gólpasszokkal vívta ki a hajdúsági szurkolók egyöntetű elismerését, mi több, egy időre Lothar Matthäusét is, aki a svédországi vb-selejtezőre el is vitte magával (végül a lelátóra ültette), ám a thai túrára már nem… Az FC Fehérvár elnyűhetetlen játékosára, Szabó Tiborra Dvéri Zsolt kurta-furcsa visszavonulása után dupla teher szakadt, ám az előző listán érdekelt Tóth Balázzsal karöltve sikerült megfelelnie a kettős elvárásnak. Ô lenne a légiós-kivétel. Ellentétben a másik két külföldivel, neki sokéves magyarországi ténykedése alatt sem sikerült hozzászürkülnie a nagy honi átlaghoz. ---- Azért ez meglepetés a javából: nem állítjuk ugyan, hogy a diósgyőriek támadója, Sipeki István végigalibizte volna az őszi szezont (mi több, igen hasznosan futballozott), ám arra kevesen számítottak, hogy megelőz jóval híresebb játékosokat. Sőt, ő igazából nem is csatár, sokkal inkább irányító, de új pozíciójában is nagyszerűen megállta a helyét. Kerekes Zsombor szintén kiváló formában futballozta végig a bajnokság első felét, amit kilenc gólja és első helye a góllövőlistán fényesen bizonyít, de ez most kevés volt az első helyhez. Sipeki István szakaszgyőzelme mellett persze Bükszegi Zoltán jó szereplése is váratlan, de az újpesti csatár kétségkívül megérdemli a dobogós helyezést - nagy fájdalmára csapata leszorult onnan. Bárányos Zsolt leedsi kalandja mellett azért a jelek szerint Sopronra is figyelni tudott, miként Alekszandar Bajevszkit sem érheti sok kritika - a Győr cserepadjáról a Fradiban stabil csatárrá lenni, illetve a lista ötödik helyére kerülni azért nem kis bravúr… A többiek már kevésbé lehetnek elégedettek, Horváth Péternek talán egy jó meccse volt (speciel a vele haragban álló Honvéd ellen…), míg a nagy öreg, Illés Béla ugyan elérte az ötszázadik élvonalbeli bajnokit, ám balszerencséjére éppen ezen a legutolsó őszi meccsén játszott a leggyengébben. Érdemes még megemlíteni Igor Nicsenkót, aki ugyan nem futott túl jó átlagot, mégis most, hogy elhagyja az ETO-t, a szurkolók fájó szívvel búcsúztatták. Hiába, manapság már más a mérce. ---- Nem túlzás: Rajczi Péter neve az idei őszön robbant be igazán a köztudatba. Noha az újpesti támadó korábban már gólkirályi címig jutott az NB I B-ben, és a tavasszal is voltak emlékezetes mérkőzései, ezen az őszön tudta magát bejátszani a lilák kezdőcsapatába. Ráadásul Thaiföldön a válogatottban is bemutatkozhatott. A mögötte végző Waltner Róbert meggyőző produktuma már csak a Zalaegerszegen kialakult helyzet miatt is figyelemre méltó. Igor Bogdanovics a Debrecenből, Egressy Gábor pedig egy gyengén teljesítő Diósgyőrből tudott kitűnni. Ennél érdekesebb azonban a ferencvárosi Robert Vagner helyzete, aki amilyen remekül kezdte a szezont az Üllői úton, úgy szürkült bele a vége felé a mezőnybe. Igaz, időközben sérülés is befolyásolta a teljesítményét. A középmezőnyben két válogatott, Ferenczi István és Tóth Mihály végzett (a soproni támadó tavaly gólkirály lett az élvonalban, ezért mindenképpen csalódást jelent mostani helyezése). A többiek a "futottak még" kategóriába sorolhatók ezekkel az átlagokkal, mindenesetre tény, hogy Horváth Gyulától, Welton Silvától, Csobánki Ádámtól, Faragó Istvántól, Priskin Tamástól és Lázok Jánostól joggal várhatunk többet majd a tavaszszal…