"Tizennégy éven át elkerültek a komoly sérülések, és így nagyjából kerek lehetett a pályafutásom." Az idézett mondat szeptember elején hangzott el Halmai Gábornak a szájából, aki a 4. fordulóban szenvedett térdsérülést a ferencvárosi Robert Vagner belépője nyomán. Az 57-szeres válogatott középpályás az ütközés pillanatában tudta, hogy hosszú kihagyás vár rá, de arra ő sem számított, hogy az elkövetkező időszakban a kórház lesz a második otthona…
Rákérdezett arra is, játszhat-e még valaha
Halmai Gábor (balra) már az összecsapás pillanatában érezte, hogy számára súlyos következményei lesznek a Robert Vagnerrel (középen) történt ütközésnek (Fotó: M. Németh Péter)
Az MTK játékosának még az elmúlt év őszén a jobb térdében szakadt el a keresztszalagja, így tudta, hogy a cseh labdarúgó belépője számára az idény végét jelentette. S azt is sejtette, nagyjából március lesz, mire újra a társakkal együtt gyakorolhat. Arra azonban rémálmaiban sem gondolt, hogy a térdével ötször is a műtőasztalra kell feküdnie, és lesz olyan pillanat, amikor azon kell töprengenie, hogy legalább a civil életben gond nélkül tudja használni a lábát… - A csütörtöki nappal emberpróbáló időszakot tudhat maga mögött. - Végre hazamehettem a kórházból, és most már türelmesen végig kell csinálnom a rehabilitációt - mondta Halmai Gábor. - Rákérdeztem Hangodi László professzornál a futballra is, és ő azt mondta: stabil a térdem, készülhetek a visszatérésre. - Ezek szerint jó a kedélyállapota, bár néhány héttel ezelőtt még nem a futball körül jártak a gondolatai. Akkortájt az is megfordult a fejében, hogy az állandó láza nem azt jelenti-e: komoly betegsége van, és egyáltalán, tudja-e majd a lábát használni. Elmesélné a kálváriáját? - Nos, augusztusban a Ferencváros elleni Üllői úti meccsünkön megsérült a bal térdem, amit szeptember kilencedikén megműtöttek. Két nap után hazamehettem a kórházból, és tíz napon át minden úgy történt, mint a korábbi operációnál. Aztán váratlanul belázasodtam, ám nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget, hiszen azt gondoltam, két nap alatt kifekszem a betegséget. Mivel nem múlt el a láz, konzultáltam az MTK orvosával, doktor Szilágyi Györggyel, aki azonnal kórházba küldött. - Ekkor még aligha gondolta, hogy legközelebb csak négy hét múlva térhet haza. - Ki az, aki ezt feltételezte volna a helyemben? Leszívták a térdemből a folyadékot, csináltak egy úgynevezett tisztító műtétet, és arra a következtetésre jutottak, hogy gyulladás van a szervezetemben. Mivel a tisztító műtét nem segített, fölnyitották a térdem, a láz azonban ezután sem múlt el. Tíz nappal később megint felnyitották a sebet, és kivették a térdszalagomat… Hazamehettem, elkezdtem a gyógytornát, ám éreztem, segítségre van szükségem ahhoz, hogy a térdemet hajlítani tudjam. Csak mellékesen jegyzem meg, a kórházban tizenkét kilót fogytam, és a labdarúgás helyett a legvadabb gondolatok jártak a fejemben.