A Feyenoord elleni mérkőzésen a második percben több ezren tartották a magasba a Nemzeti Sportot, lapunk utolsó oldalát, amelyen az FTC edzője, László Csaba, Sowunmi Thomas, Leandro, Rósa Dénes és Lipcsei Péter a szájra szorított mutatóujjal tiltakozik a faji megkülönböztetés ellen. Az akció elnyerte az UEFA ellenőrének tetszését. Igaz, nem mindenki demonstrált: a leginkább érintettnek vélt ultrák szolid füttyébe a vendégszektor melletti csoportból fasiszta jelszavak skandálása vegyült. Két nappal később Zalaegerszegen pedig az újpesti szurkolók egy része összegyűjtötte és elégette a kampány plakátjait. Ez a szomorú magyar valóság.
Détári Lajos "Teljesen igazat adok a kampányolóknak: ne a bőre színe után ítéljünk már meg egy embert - kezdte az egykori világválogatott labdarúgó, aki ráadásul kifejezetten jó véleménnyel van a fekete futballistákról. - Sokkal humorosabb, jópofább srácok ők, mint a fehérek többsége, nem véletlen, hogy mindenki szereti őket. Svájcban, a Neuchatel Xamax csapatában például egy szobában aludtam egy színes bőrű fiúval, és nagyon jóban lettünk."
A szurkolók többsége nem tesz különbséget fekete és fehér játékos között, ôk teljes mell-, azaz karszélességgel álltak ki az akció mellett – sajnos néhányan másképp gondolkodnak (Fotó: Meggyesi Bálint)
Ha már külföldi emlékek: azt kérdeztük Détári Lajostól, hosszú külhoni pályafutása alatt miféle rasszista felhangokkal találkozott. "Szerencsére ezek kimaradtak az életemből, ahol játszottam, ott sem a társak, sem a szurkolók nem bántották a fekete labdarúgókat. Egyetlen kivétel akadt: arra emlékszem például, hogy a dortmundi Julio Cesart nem engedték be egy diszkóba, mert fekete. Biztos rosszulesett neki, de vállat vont, és elment egy másikba." Détári Lajos amondó, minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy tudatosítsák a huhogókban, égetőkben, kiabálókban, ezek a fekete fiúk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más. "Jó ötlet a kampány, de egyelőre úgy tűnik, kevesen vagyunk ahhoz, hogy megváltozzon ennek a néhány száz embernek a hozzáállása. Én jóban vagyok a fradistákkal, nincs bajom az újpestiekkel sem, remélem, egyszer majd mindenki megérti, hogy felesleges ezt csinálni. Abban bízom, hogy a következő generációban már nem lesznek huhogók."
Szavazás
---- "Sajnos hiába minden jó kezdeményezés, még ez sem garancia arra, hogy végre eltűnnek a futballpályára nem illő hangok" - mondta ki az igazságot az MLSZ utánpótlás-koordinátora. Nyilasi Tibor szerint sokkal összetettebb a kérdés, hiszen normális, kényelmes stadionokban, családokkal meccsre járva, az életük értelmének egymás hasán ugrálását tekintő elemeket száműzve lehetne csak eljutni addig a szintig, amely ma a példaképnek tartott angol meccseket jellemzik. "Persze nem vagyok naiv: sohase várjuk, hogy csak kristálytiszta hangokat hallunk egy mérkőzésen." Pedig Nyilasi Tibor nem bánná, ha csillapodna a közeg, hiszen ő csak tudja, mit érezhet az az ember, akit kórusban szidnak. "Nemcsak a raszizmusra térnék ki, ugyanúgy száműzni kell az antiszemita szólamokat, de még az anyázást is. Én mindehhez hozzászokhattam: minden vidéki meccsünkön húszezren üvöltöttek szép dolgokat a fülembe. Aztán kikerültem Ausztriába, ahol az Austria Wien a lila klubszíne ellenére a helyi MTK-nak számít, és így a nagy rivális helyi Fradi, a Rapid szurkolóitól kaptam a nyakamba mindent. Na, akkor átérezhettem, milyen lehet Magyarországon a Ferencváros táborának célkeresztjébe kerülni… Sajnáltam is magam rendesen." A tréner a kétségei ellenére azért teljes mellszélességgel az akció mellé áll, és nem érzi úgy, hogy például a plakátégető újpestiek a rasszizmust támogatnák: "Ha egy Fradi-szurkoló azt mondja, süt a nap, az újpesti szerint azért is borongós az idő. Amire egy lila-fehér drukker azt állítja, jó, azt egy ferencvárosi azonnal leszólja. Ezért gondolom, hogy nem a faji megkülönböztetés támogatása volt a cél, csupán így akartak ellentmondani a kezdeményezést elindító fradistáknak. Legalábbis nagyon remélem, hogy ez a helyzet…" ---- A korábbi szövetségi kapitány annak örült a legjobban, hogy a Ruud Gullit, aki korábban azért számos verbális támadás áldozata volt, széles mosollyal és tökéletes megelégedéssel nyilatkozott a Puskás-stadionban tapasztalt állapotokról: "A többség elítéli a raszszizmust, ugyanakkor mindig lesznek olyanok, akik csak azért is keresztbe tesznek - állapította meg Mészöly Kálmán. - Tovább kell menni ezen az úton, újabb és újabb akciókat kell szervezni, és akkor egyre kevesebben lesznek a huhogók." Bár a szakvezető maga is rengeteg fekete játékossal dolgozott együtt (a Vasasból például kedves emlékeket őriz Jean-Claude Mbembáról), nem emlékszik arra, hogy bárki is bántotta volna ezeket a labdarúgókat. "Egyszer Szaúd-Arábiában fordult elő, hogy az elnök azt mondta, világosítsam már ki a csapatot, de természetesen sohasem bőrszín alapján állítottam össze a keretet. Sokan tudják, a legjobb barátom például Farkas Jancsi volt. Lementünk Diósgyőrbe játszani, Jancsit szidták rendesen, majdnem akkora botrány tört ki, mint most a Nyíregyháza ellen, de ez csak a góljáért volt, nem pedig a roma származása miatt. Szerettük egymást, ha cigány volt valaki, ha nem. Mert nem a származás vagy a szín különbözteti meg az embereket egymástól." Mészöly Kálmán bízik abban, hogy az utóbbi időben jócskán elfajzott társadalmi trend megváltozik, és Ruud Gullit legközelebb is úgy jöhet Magyarországra, hogy senki sem bántja fekete bőre miatt. Akkor ez az akció már elérné célját. ---- A népszerű sportriporter aktuálisnak tarthatja a témát, hiszen a múlt heti BL-meccseken látta, nemcsak a Fradi, hanem az UEFA is egy rasszizmusellenes kampányt indított: "Itt a kezemben a szórólap, futball a rasszizmus ellen - mondta Hajdú B. István. - Nem tudom, ezért vagy sem, de én még egyetlen Bajnokok Ligája-találkozón sem hallottam a huhogókat. Már minden csapatban van színes bőrű játékos, és mondjuk, egy Milan-Barcelona meccsen furcsán nézne ki, ha a szurkoló Ronaldinhót huhogná, Didát már nem. A rasszizmust vagy Mussolini éltetését nálunk sajnos úgy kezelik a rendőrök vagy klubvezetők, hogy pajkosak a gyerekek, külföldön viszont egészen másképpen lépnek fel ez ellen." A riporter jól emlékszik, a legnagyobb vihart az 1995-ös Fradi-Ajax meccs kavarta, amikor az egész stadion szidta a hollandok feketéit: "Bár elítélendő minden ilyen tett, Louis van Gaal felháborodását nem értettem, hiszen az akkori Ajax-buszon aligha a faji egyenlőség jegyében ültek elöl a fehérek, hátul meg a színesek…" A nagy kérdés persze az, hogy mennyire éri meg elkezdeni egy ilyen kampányt: a szándék természetesen becsülendő, de mondjuk, a három évvel ezelőtti "Szurkolj, ne háborúzz!" is inkább fellobbantotta, mintsem csillapította a balhékat. "Én azt mondom, hogy valamit tenni kell a rasszizmus ellen, és ha már tíz ember befogja a száját a kampány miatt, megérte." Az angol meccsellenőrnek mindenesetre tetszett a kezdeményezés, és ezen pozitív véleményét az UEFA számára is postázta: "A Fradi megítélése szörnyű külföldön, nyilván ezért a kampány, ezért a Schalke beteg játékosának küldött jókívánságözön. Már nagyon kell vigyázni, Hollandiában legutóbb lefújták a meccset a rasszista hangok miatt. Remélem, nálunk sem a huhogók győznek - én már azt szeretném, ha éjjelenként a bagoly is befogná a száját…" ---- "A Millwall-meccs után a klub éles kritikát kapott az UEFA-tól, és ezért döntöttek úgy a vezetők, hogy kampányt indítanak a rasszizmus ellen" - említette Rósa Dénes, a plakát egyik főszereplője az igazán elismerésre méltó kezdeményezés legfőbb okát. A ferencvárosi futballistát a vezetők kérték fel arra, hogy három társával és László Csaba vezetőedzővel szerepeljen ezen a fényképen, és ő természetesen örömmel beleegyezett. Rósa Dénes a Feyenoord ellen nem játszott, így igazán jól láthatta a lelátón ülő szurkolókat, akiknek nagy része felemelte lapunk utolsó oldalát, tiltakozva a faji megkülönböztetés ellen. "Talán még a meccs hevében is látták a játékosok, hogy milyen sokan emelik fel a plakátot. Nekem könnyebb dolgom volt, a nézőtérről valóban szép látvány volt, ahogy sok ezer ember küzd a rasszizmus ellen." Igen ám, de akadtak úgymond ellentüntetők is: a Fradi-tábor egy része mintha éppen a kezdeményezés ellen demonstrált volna, az újpestiek pedig Egerszegen összegyűjtötték és elégették a lapokat. "Én nem láttam, hogy bármelyik fradista csúnyán viselkedett volna, de ha voltak ilyen hangok, remélem, legközelebb már elmaradnak. Az újpesti drukkerek tettéről szintén nem hallottam, ám azt hiszem, ez sem a kezdeményezésünknek, hanem a hagyományos Újpest-Fradi ellentétnek szólt." Rósa Dénes így egyértel-műen sikeresnek ítéli az akciót, és bízik benne, hogy lesz folytatása: "Nemrég Békéscsabán a hazai szurkolók Sowunmi Thomast bántották, aki csattanós válaszként rúgott egy gólt. De remélem, hamarosan az efféle megnyilvánulásoknak nem kell ösztönözniük senkit sem, mert a magyar pályákon megszűnik a huhogás, és megszűnik mindenféle rasszista felhang. Ez az akció célja, és szerintem megvalósítható. Ezért küzdünk."