Kibújhatunk az árnyékból

- Nem volt könnyű időpontot találni a beszélgetésre. Miért ilyen elfoglalt?
- Szerintem semmivel sem zsúfoltabb a naptáram, mint máskor… - pillant bele a határidőnaplójába Bozóky Imre MLSZ-elnök, majd hátradől a foteljében és egy halk sóhaj kíséretében folytatja: - Egész egyszerűen így jött ki.
- Ha már itt tartunk… Elárulhatná, hogy mit csinál az MLSZ elnöke, merthogy az egyszerű fociszurkoló afféle kényelmes elfoglaltságnak tartja az önét: utazgat, reprezentál, a meccseket a díszpáholyból nézi végig. Szóval?
- Tagadhatatlan, hogy mint futballt rajongó ember, magam is kedvelem azt, ha elutazhatok egy izgalmasnak ígérkező meccsre, ha a labdarúgásban ismert, híres emberekkel beszélgethetek, ha idehaza egy válogatott találkozón vagy klubmérkőzésen szoríthatok a jó futballért. Minek tagadnám: szeretem csinálni azt, amit csinálok, de…
- Na, vártam ezt a de-t…
- …de nekem, mint az MLSZ elnökének vannak kevésbé látványos elfoglaltságaim is. Bár önök, újságírók azt mondják, egy futballvezető az utánpótlás kérdését úgy rángatja elő az irodaasztal fiókjából, mint más a konyhában a fakanalat, mégis roppant fontos feladatom az, hogy a lehetőségek szerint ügyeljek arra: a magyar labdarúgásnak minden nehézség ellenére legyen hátországa.
- Helyben is vagyunk. Mit gondol, jól megy ez a munka?
- Vannak pozitívumok.
- Ennyi?!
- Nem… Azonban ilyenkor veszek egy nagy levegőt, mert gondolom, most jön a riposztja, hogy bezzeg ezek meg azok az ügyek.
- Fél az újságírótól, a kínos kérdésektől?
- Ugyan már! Ám hajlamos vagyok azt hinni, hogy úgyis csak ilyesmikről lesz szó. ---- - Miért, most vannak kínos ügyek?
- Speciel most nincsenek. Ez jó, sőt… Ez is pozitívum. Miután a különböző fegyelmi ügyek felebbviteli ítélkezésének joga visszakerült az MLSZ hatáskörébe, jóval kevesebb az elvarratlan szál. Azonban azt komolyan gondolom, hogy ebben a szenzációhajhász világban önöknek, újságíróknak unalmas az olyan téma, mint az utánpótlás, mint ahogyan bevallottan a könyökükön jön ki, ha azt hallják, mondjuk, éppenséggel az MLSZ elnökétől, hogy a szövetség futballszakmailag a válogatott csapatok szerepeltetését, avagy az edzők képzését vállalja, és egyik fő profilja, hogy sikeres legyen a sportdiplomáciája.
- Persze igaza van, ez így valóban dögunalom, de azért ebben is vannak izgalmas részletek. Kíváncsian várom a válaszát arra, hogy mitől jó mostanság az utánpótlásfutballunk helyzete?
- Attól, hogy vannak jó kezdeményezések, amelyek a gyerekeket a futball felé irányítják. Hogy ez ügyben csak az utóbbi napok, hetek eseményeit említsem: a MOL-nak és az OTP-nek köszönhetően továbbra is él a Bozsik-program, sok ezer gyereket tudunk továbbra is a pályákra csábítani, így értelemszerűen megnő annak a lehetősége, hogy tehetségeket fedezzenek fel a szakembereink. Ha visszafelé haladok az időben, akkor említhetem még azt is, hogy a nyáron Zánkán egy nagyszerűen szervezett focitábort nyithattunk, amelynek "hozadéka" nem volt kevesebb, minthogy nyolcszáz, a labdarúgást imádó gyerek került szem elé. Az UEFA 2004 legeredményesebb utánpótlás-eseménynek ítélte ezt a programot, és ezt elismerő oklevéllel is díjazta. Avagy említhetem azt, hogy a Nyilasi Tibor által koordinált utánpótláscsapatokban egyre több tehetség tűnik fel, és ma már ott tartunk, hogy a szövetségi edzők hatvan-hetven olyan gyerekkel foglalkozhatnak, akik valóban nagy ígéretei a sportágnak. A sokat, ám hitem szerint indokolatlanul kritizált, Mezey György vezette UEFA-edzőképzés is a sikeres kezdeményezések kategóriájába tartozik, ugyanis ma már a magyar futballban több, az ifjabb generációhoz tartozó, igencsak sikeresen próbálkozó szakvezető irányíthat csapatokat. Folytassam?
- Ha kérhetem, akkor egy levegővétel után… Nem bántani akarom, de nem gondolja, hogy szomorú a helyzet, ha - az első példájához viszszakanyarodva - multinacionális vállalatoknak kell megmenteniük a magyar futballutánpótlást?
- A kérdésben a válasz: a magyar utánpótlásfutball támogatása valóban nemcsak - hangsúlyozom nemcsak - azon múlhat, hogy egy-egy nagy cég hajlandó áldozni arra. A Bozsik-program egy nagyszerű állami kezdeményezés - volt. Sajnos nem sportszakmai okok miatt torpant meg, azonban jelzésértékű, hogy két multinacionális cég igenis úgy gondolta, nem szabad veszni hagyni a kezdeményezést. A segítség fantasztikus, amiért csak köszönet jár, hiszen gyerekek ezrei jutnak játéklehetőséghez. ---- - Az MLSZ-szel, illetve az önnel kapcsolatos slágertéma a válogatott. Lothar Matthäus idehozatala nagyszerű húzás volt, mert egyrészt tagadhatatlanul javított az MLSZ imázsán, másrészt a német világsztár épp a legjobbkor felkavarta a magyar foci állóvizét. De… A nagy kérdés: valóban elfogadható az, hogy a szakmailag és gazdaságilag összeomlott magyar futballban egy nagy egyéniség árnyékával próbálják láthatatlanná tenni a romokat?
- A magyar futball nincs Lothar Matthäus árnyékában. A magyar futball csak gyarapodhat attól, ha - ahogy ön is mondta - valami vagy valaki megkavarja az állóvizet. Ebben az évben több alkalommal is rólunk, magyarokról, és így a magyar futballról beszélt a világ. Eljöttek hozzánk a brazilok, legyőztük az Európa-bajnokságra készülő németeket, és ennél jobb diplomáciai munka nem kell. Szóval nemhogy árnyékban lennénk, hanem egyre jobban kibújunk onnan.
- Még egyszer kérdem: milyen áron?
- Nem értem, mit vár tőlem? De megpróbálok jól megfelelni: nagy haszna biztosan lehet Lothar Matthäus munkálkodásának, jelesül az, ha sikerül vele kijutnunk a 2006-os világbajnokságra. Tudom, hogy a pénzek felemlegetése jól hangzik, így hát a "milyen áron?" való kérdésére azt felelhetem, hogy ha eljutunk Németországig, akkor kapásból tizenegymillió svájci frankot, a mai napi árfolyamon számolva - egy pillanat, egy pillanat… - egymilliárd-nyolcszázmillió forintot nyer a magyar futball. Bizonyos kockázatot kell vállalni ahhoz, hogy előrébb jusson a magyar labdarúgás.
- Mit gondol, kijuthatunk a világbajnokságra?
- MLSZ-elnök vagyok, nem jós…

Már megfürödhettünk a nagy dicsőségben

- Aha… Én arra gondoltam, hogy realista… No, és ha nem jutunk ki?
- Akkor is elmondhatjuk, hogy előrébb juttattuk a magyar futballt. Egy picit ismertebbek lettünk, egy kicsit fürödhettünk a nagy dicsőségben, és reménykedhetünk abban, hogy az a fajta eltökéltség, amelyet éppenséggel Lothar Matthäus képvisel, hatással lesz a magyar labdarúgásra. Lothar Matthäusszal sokat beszélgetünk, és mondhatom, olyan kapitánya van a magyar válogatottnak, aki hisz a munkájában, hisz a csapatában, emígyen hisz abban, hogy mi, magyarok végül sikeresek leszünk. Éppen ezért optimista vagyok magam is, még akkor is, ha eddig nem jött be az, amire titkon nagyon számítottam, azaz hogy meglepetést szerzünk majd a horvátok vagy a svédek ellen. De… Még semmi nincs lefutva, az esélyeink még megvannak, így a reményeinket sem szabad temetni.