Van remény

Például, ha a futballról kellene, akkor ünnepelhetném a válogatottat. Na, nem elsősorban az izlandiak elleni győzelem miatt - bár sokakkal ellentétben azt tartom, 0-1-ről még ellenük is bravúr fordítani -, hanem azért, hogy sikerült a nemzeti tizenegy mellé új, tőkeerős szponzorokat találni. Nem kétséges, ez nagyobb tett, mint a három pont megszerzése volt a Megyeri úton. Villogott is a sajtótájékoztatón mindenki, aki csak arra járt, még a minisztérium is képviseltette magát.Kisebb volt a lelkesedés viszont akkor, amikor kiderült, a Diósgyőrt kizárják a bajnokságból. Könnyű lenne persze azt mondani, hogy a klubvezetés meg a városvezetés a hibás, csakhogy már a bajnoki rajt előtt nyilvánvaló volt - legalábbis az egész sajtó egyöntetűen kongatta a vészharangot -, hogy az Arany Ászok Ligában induló tizenhat csapat nem mindegyike lesz képes végigjátszani az idényt. De a jelek szerint egyeseknek csak az volt a fontos, hogy egy minél nagyobb s minél eladhatóbb(nak hitt) első osztályú bajnokságot indíthassanak el. Most persze vakaróznak, üléseket és sajtótájékoztatókat hívnak össze, de kíváncsian várom, mikor fogja valaki feltenni a kezét: bocsánat, uraim, én hibáztam!Ugyanezt a már tényleg unalmas doppingügyben el sem várom, ahogy korábban is mindig (szöuli súlyemelőbalhé, Gécsek-ügy, Benedek-ügy), most is az derült ki: hibásak lehetnek a gonosz doppingellenőrök, esetleg a versenyzők, akik nyilván titokban, egyedül, senki által nem támogatva szedték be a szereket. De a minisztérium, az olimpiai bizottság és a szakszövetségek biztosan nem hibáztak. Ja, azért valakik csak megbűnhődnek: a junior-súlyemelőket nem engedik indulni a burgaszi korosztályos Európa-bajnokságon. A nemzetközi szövetség ajánlására. Pontosabban: Aján-lására.És ha már dopping: ha a megbukottakat - vagy ha így kevésbé sért érzékenységet, az érmeiktől megfosztottakat - talán hősökként nem is ünnepeljük, érdekességként azért mutogatjuk. Mondjuk mint a Fábry show-ban Fazekas Róbertet, akitől semmiről semmit sem tudhattunk meg. Üdítőbb volt a két tini úszózseni, Cseh Laci és Gyurta Dani fellépése, akiket szinte szűnni nem akaró vastapssal köszöntött a közönség.Sokkal nagyobbal, és sokkal hosszabbal, mint az ugyanitt fellépő Barátok Közt-sztárocskát. Lehet, hogy egy-egy ihletett pillanatban mégis meg tudjuk különböztetni az értékest az értéktelentől, s megvilágosodunk, kik a valódi hősök!?Mégis van remény ebben az elátkozott, valóvillás világban?