Elköszönnek Pintér Attilától?

Nos, bizony az a helyzet, hogy információink szerint néhány napon belül szenzációszámba menő bejelentést tehetnek a Ferencvárosnál, amely akár arról is szólhat, hogy Pintér Attilának, bajnoki cím ide, kupagyőzelem oda, távoznia kell (és mint ilyenkor mindig, a hírek elképesztő sodrásában hallani arról is, hogy a magyar válogatott edzőjeként dolgozó László Csaba veheti át a zöld-fehér-klub irányítását).
Megkerestük a főszereplőt, az FTC sikeresen dolgozó vezetőedzőjét, a jogosan büszke Pintér Attilát is, akit lehet nem szeretni olykor nyers, szókimondó, sajátos stílusáért, de akitől nem lehet elvitatni a sikereit, az eredményeit.

A lelkesedése olyan, mint fél évvel ezelőtt

– Bevallom, hogy ilyen szituációban ritkán készítettem interjút edzővel, hiszen nekünk most elvileg arról kellene beszélgetnünk, hogyan készül a BL-selejtezőre, miként élte meg előbb a Magyar Kupa, aztán a bajnoki cím elnyerését, s tessék, most mégis azt kérdezem, mi van, mi zajlik a Ferencvárosnál?
– Dolgozunk, edzünk, és készülünk a folytatásra, ez zajlik, semmi különös – mondta Pintér Attila. – Tesszük a dolgunkat, hiszen nekem edzőként az a feladatom, hogy felkészítsem a csapatot a minél eredményesebb szereplésre. Ugyanolyan lelkes vagyok, mint fél évvel ezelőtt, hiszen a télen örömmel jöttem a Ferencvároshoz, és persze nagyon-nagyon büszkén. Ma is hálás vagyok a soproniaknak, amiért elengedtek, de részemről nem áldozat volt ez a váltás, hiszen tulajdonképpen hazatértem az Üllői útra. ---- – Amikor úgymond hazatért, mit tapasztalt, mivel találta magát szemben?
– Nem szeretek mellébeszélni, ezért kénytelen vagyok kimondani, hogy ez a Fradi már nem az a Fradi, amit én annak idején játékosként itt hagytam. Meghökkenve tapasztaltam, hogy milyen körülmények uralkodnak például az öltözőben, aztán az edzéseken, sőt az edzőmeccseken is. Sorolhatnék itt példákat attól kezdve, hogy micsoda trehányság uralkodott a játékosok között. A cipőiket például az ablakba tették, mintha állandóan a télapót várnák, a cuccaik szanaszét, a rendnek még a morzsáját sem láttam. Márpedig egy profi csapat öltözője nem nézhet így ki… Folytassuk az edzésmunkával, ami talán még fontosabb, mint az, hogy miképpen hajtogatják össze a cuccaikat a fiúk. Nincs ezen mit szépíteni: néhány futballista hozzáállása egyenesen katasztrofális volt. Ezek a labdarúgók azért kapják a fizetésüket és a pénzüket, hogy a szívüket, lelküket kitegyék a pályán, akár edzünk, akár bajnoki meccset játszunk. Sőt, nem csupán a pénzért kell, hogy dolgozzanak, hanem a rájuk kíváncsi sok ezer ferencvárosi szurkolóért is. Én az első perctől kezdve tűzzel-vassal irtottam a lötyögést, és minden játékosba egytől egyig beleszuggeráltam, hogy ne úgy játsszon és eddzen, ahogy éppen neki tetszik.
– Egy pillanatra közbeszólnék: amit ön megfogalmaz, az azt is sugallhatja, hogy nem lett túl népszerű futballistái körében. Merthogy erről is hallani…
– Nézze, ezt a témát is kivesézhetjük, de még folytatnám, amit az előbb elkezdtem. A futball csapatjáték, amelyben szerepet kap olyan labdarúgó, aki átlagos képességű, és persze olyan is, akit a jóisten különleges tehetséggel áldott meg. De… Nálam nincs különbség az úgynevezett sztár és a zongoracipelő között. Nekem az is fusson, aki képes trükközni, aki úgy született, hogy azt csinál a labdával, amit akar. Nézzék csak az Eb-t: a klasszisok minden meccsen küzdenek, és nem játszszák a különc sztár szerepét a pályán. A Ferencvárosnál az idekerülésem után megmondtam: nincsenek kivételezettek, egyformán megkövetelem Gera Zoltántól, Tököli Attilától, Somorjai Tamástól, Nógrádi Árpádtól vagy bárkitől, hogy mindent tegyen meg a győzelemért, és az utolsó lehelletéig harcoljon a pályán. Tudom, ezek nagy szavak, de enélkül aligha értük volna el a sikereinket. Még egyszer hangsúlyozom, aki különleges tehetséget kapott, azzal igenis élnie kell, azt ki kell használni, mert ritka az ilyen, de mindenkinek egyforma alázattal kell pályára lépni, s alárendelnie magát a csapat érdekeinek. Talán érthető, mit akarok ezzel hangsúlyozni.
– Tökéletesen érthető, de azt sugallja, hogy jó néhány futballistája nem úgy állt a munkához, ahogy ön szerette volna.
– Ne várja most tőlem, hogy bárkit megszégyenítsek, hogy neveket mondjak, hiszen történt, ami történt, mi végül is bajnokok lettünk és Magyar Kupát nyertünk. És úgy szereztük meg ezt a bajnoki címet, hogy közben felállítottunk egy csúcsot hosszú-hosszú gólmentes időszakot produkálva, ami nemcsak a kapus, Szűcs Lajos, hanem a csapat érdeme is. Jó, jó, visszakaptuk a hat pontot, de én ettől függetlenül is tudtam az első pillanattól kezdve, hogy rendkívül nehéz dolgunk lesz. Az első hat helyezett csapat közül mi adtuk a legtöbb válogatottat, mi voltunk egyedül érdekeltek a Magyar Kupában, s az elmúlt tavaszon egyértelműen mi játszottuk a legtöbb mérkőzést. Az sem mellékes, ránk jutott legtöbbször, hogy délelőtt tizenegy órakor lépjünk pályára.
– És persze a rengeteg kiállítás is, merthogy a Ferencváros játékosai meglehetősen agresszív harcmodorban futballoztak. Ezt elismeri?
– Hogy agresszívan futballoztunk volna?… Hm… Lehet. Azonban érdemes visszanézni a mi kiállításainkat, a fele legalább túl szigorúra sikeredett bírói döntés következménye. Azt is szeretném még elmondani, hogy sikerült új játékrendszert meghonosítanom a csapatnál, és ezzel meglepni az ellenfelet. Ugyanakkor ehhez az új szisztémához néha hiányoztak az emberek, hogy mást ne mondjak, a négy belső középpályás közül előfordult, hogy csak Lipcsei Péter volt egészséges. Arra is büszke vagyok, hogy több saját nevelésű futballistát is csatasorba állítottam. ---- – Tényeket sorol, amelyekkel nehéz vitatkozni, viszont az is nyílt titok, hogy sokan nem szeretik az ön módszereit, a stílusát és a viszonyát a játékosaihoz.
– Ez engem nem érdekel. Engem ide nem irodalomtanárnak szerződtettek, hanem edzőnek. Gondolja, hogy bármelyik ferencvárosi szurkolónak eszébe jutott, amikor a Magyar Kupát vagy a bajnoki címet ünnepeltük, hogy ez a Pintér Attila olykor káromkodik és csúnyán beszél a játékosokkal? Tudja, mit mondok én magának? Engem ne szeressenek a játékosaim. Nem kell, hogy odalegyenek értem, csak hajtsák végre azt, amit kérek tőlük. A játékosnak az a dolga, hogy azt csinálja, amit az edzője kér. Ennyire egyszerű. Ez ügyben csak az Európa-bajnokságra tudok hivatkozni, a görögökre, hogy élmény nézni a játékukat. A sikereik titka egyértelműen Otto Rehhagel hozzáértésében rejlik, aki tökéletesen összerakta ezt a csapatot, és akiben vakon hisznek a játékosok. Igazi csapat, rendkívül fegyelmezetten futballoznak, és emellett kihasználják a tehetségüket is. Ezt szeretném én viszontlátni a Fradi futballjában is.
– Az idén mindent megnyert, és ez egy fiatal edzőtől óriási bravúr. Hirtelenjében nem is tudom, hogy az Üllői úton kinek sikerült ezt elérnie…
– …én kapásból mondom: még ifjú trénerként Dalnoki Jenő duplázott, aki nekem is volt edzőm, és akit példaképemnek tartok. Rengeteget tanultam tőle. Ô is hasonló mentalitású, mint én, hiszen mindent a Fradiért tett, a Ferencváros érdekeit tartotta szem előtt.
– Akár szép cikk is lehetne ebből, ha nem kellene újra és újra belekérdeznem. Tud-e a arról a levélről, amit állítólag a játékosok írtak a vezetőkhöz, hogy nem hajlandók együtt dolgozni önnel?
– Nem tudok semmiféle levélről, mivel ezt velem senki sem közölte, minthogy arról sem tudok, hogy én nem felelnék meg a Ferencvárosnak. Engem egy dolog érdekel: hagyjanak dolgozni, mert nekem az az álmom, hogy a hároméves szerződésem alatt eljuttassam a Ferencvárost oda, ahol tíz évvel ezelőtt volt. És ez a Bajnokok Ligája. Most például megnéztem az egyik lehetséges kupaellenfelünket, a Magyarországon ezőtáborozó FK Tiranát.
– Tehát készül a folytatásra. És mi van akkor, ha nem lesz erre lehetősége? Ha egy-két nap múlva egyszer csak azt hallja, hogy nem Pintér Attila irányításával képzelik el a Ferencváros jövőjét. Meglepődne?
– Inkább a kérdésén lepődöm meg. Higgye el, nem foglalkozom semmivel, csak a munkával, ugyanakkor hálás vagyok a Fradi közönségének, hogy a tavasszal a csapat mellé állt, ezáltal engem is támogatott. A jövőről pedig ne engem kérdezzen, hanem a vezetőket, mert ők tudják, mik az elképzeléseik velem kapcsolatban. ---- "Nem kívánom kommentálni ezt az értesülést!" – jelentette ki kategorikusan Furulyás János, a Ferencváros elnöke, arra a felvetésünkre reagálva, miszerint a játékosok levelet jutattak el a futballszekció vezetéséhez, amelyben kijelentik, nem tudnak, így nem is akarnak a továbbiakban Pintér Attila vezetőedzővel dolgozni. Az elöljáró azért mindehhez hozzátette: "A vezetőedzőt a részvénytársaság igazgatósága nevezte ki, a leváltásáról is annak tagjai döntenek majd."
Az rt. elnöke éppen Furulyás János, így nehezen elképzelhető, hogy ne hallott volna valamit, ha szó van a testületen belül edzőkérdésről, amire az elnök azt felelte, amennyiben szükséges, összeül az igazgatóság: "…azt azonban hangsúlyozom, egyelőre nem akarok a kérdéssel foglalkozni!"
Nem sokkal később érkezett a hír szerkesztőségünkbe: kedden ülésezik az rt. igazgatótanácsa.…